Mi | Tudomány

Távcsöves észlelések – így láttuk mi (2004 nyara)




A cikk linkje:
2004. október 1. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Az utóbbi időben valóban bővelkedtünk olyan eseményekben, amelyek nemcsak megdobogtatják a csillagászok szívét, de a magányos éjszakázást vagy elszánt várakozást is megérik, hogy egy-egy ritka esemény tanúi lehessünk. Arról, hogy mi folyik egy bemutató alkalmával, csak kevesen tudnak.

Idő: 2004. június 8.
Esemény: A Vénusz a Földről nézve átvonul a Nap előtt
Helyszín: Uránia Csillagvizsgáló; Gellért-hegy

Szórakozottan másztam ki az ágyamból reggel. Tudtam, hogy aznap fontos élmény vár rám. Ahogy suliba menet tanulmányoztam a felhalmozott adatokat, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért mindig iskolaidőben történnek a legjobb dolgok… Amikor beértem, a cuccaimat kipakoltam a legközelebbi napsütötte ablakba és kukkolni kezdtem. Én magam semmit sem láttam az otthonról hozott kormozott üvegen át – ami csillagászok és szakemberek ajánlásával használható erre a célra is –, bár sokan kiáltottak fel, hogy van egy „kis pötty” a Napban. Megérkezett a Tanár úr és neki is elmondtuk, hogy mit is kellene látnunk.

Már rohantunk is az egyik osztálytársammal, hogy elkapjunk néhány pillanatot a jelenségből. A csillagvizsgálóban vettünk szemüveget. A sok felállított távcső közül a legnagyobb távcső képét projektoron kivetítették. A többség azt mondaná, hogy egy nagy sárga pöttyben egy kis fekete pötty azért mégsem olyan izgalmas, mégis élőben nagyon látványos volt. Amíg néhány bennfentes a dolgát végezte és képeket készített, addig sokan csak tengtek-lengtek a távcsövek körül, néhányan (köztük mi is) még két kis napfoltot találtunk; voltak, akik egyszerű kérdésekkel bombázták a csillagászokat, mások pedig szabad szemmel próbáltak vizsgálódni. Rajtunk kívül álló okok miatt hamar távoznunk kellett, ám azt hiszem, mindannyiunknak örök élmény marad ez a nap. : )

Idő: 2004. június 10.
Esemény: Néhány eltökélt ember útnak indul felfedező körútjára
Helyszín: Uránia Csillagvizsgáló

Íme egy tökéletes példa arra, hogy mennyire befolyásolja az időjárás az eltökélt emberek terveit. Újabb izgatottság, e-mailes egyeztetések és ismerősök beszervezése után nagyot koppantunk. A buszmegállóban várakoztunk, hogy vezetőnk megérkezzen este 6 óra körül. „Mesterünk” késve bár, de befutott és pontosan azt mondta, amitől én lélekben rettegtem, de az osztálytársaimnak nem mondtam: „a felhős idő miatt sajnos nem mehetünk”. Egészen elkenődtem, hiszen sokáig reménykedtem, rosszul érintett az egész ügy, hogy odarángattam a barátaimat a semmiért. : (

Idő: 2004. július 3.
Esemény: „A Szaturnusz éjszakája”
Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló

Hosszú idő után megérkezett a Cassini-űrszonda a Szaturnuszhoz. A tudósok minden eddiginél jobb képet vártak és kaptak, és ez alkalomból a Polarisban előadásokat tartottak este 9 órától. „Megtekinthetők voltak a legfrissebb felvételek, a belőlük készült számítógépes animációk, és azt is megtudhatják az érdeklődők, miért vizsgálják a földi élet eredetét kutató szakemberek a Szaturnusz Titan nevű holdját. Az előadásokat távcsöves bemutató színesítette, amelynek során a Hold és a nyári égbolt látnivalóit figyelhettük meg”. Szerencsére tökéletes idő volt. A nővérem és én kicsit korán, már negyed kilenckor ott voltunk, de hát mit lehet tenni, ha ilyen a közlekedés… A hely igen előnyös fekvésű ahhoz képest, hogy Pesten van: a horizontot fák övezik, a környék kevésbé zajos, és magasan fekszik egy épület tetején. Van ott egy nagy „placc” és maga a „búra”, amiben a legnagyobb távcső van. Eltöltöttük az időt, körbenéztünk a csillagvizsgálóban, amőbáztunk és a szomszédos teniszpályán néztük a meccset. Közben jöttek az érdeklődők. Kellemetlen a távcsöves megfigyelésben a hideg, nyáron a szúnyogok, ráadásul éjszakázni kell. Ha kimegyünk, akkor beletelik legalább másfél-két órába, hogy jól körülnézzünk, és ezalatt görnyedt háttal kutakodunk. Csak a legelszántabbaknak ajánlom ezt a fajta időtöltést!

Szóval miközben mi szemlélődtünk, az előkészületek folytak. Padokat és székeket vittek ki, és még így is sokan álltak, aztán a távcsöveket is elhelyezték, végül elkezdték. Az előadások pontosan arról szóltak, amit hirdettek. A tapasztalatom megint csak az, hogy mindig az általános tudnivalókat mondják el, amiket az ember tudhat, ha egy kicsivel komolyabban érdekli a téma. Nekem mégis van egy maradandó élményem. A hallgatóságot megkérdezték, ki tudja, hány holdja van a Szaturnusznak, legalábbis most mennyiről tudunk. Jöttek a tippek: 15, 18, 22, stb. Aztán egy kis srác 31-et mondott, és „meglepő módon” pont annyi volt. A kétely rögtön felmerült bennem; ez bizony bunda volt, így hát végeztem egy kis búvárkodást, hogy mit találhat az ember, ha az új könyvekben keresgél. 1990-1994 között biztosan 18-ról tudtak, 1997-ben mindezt 21-23-ra módosították, a legújabb, 2000-ben írt könyv (magyar fordítása 2002-ben készült és 2003-ra került a könyvesboltokba) 22-t említ. Tehát akinek nincs 2004-es csillagászati Évkönyve – amiben kisebb számolgatás után megtalálható a legújabb adat –, annak esélye sem volt ebben az egyenlőtlen találgatásban. Jómagam is a kedvenc könyvem alapján válaszoltam volna. : )

(Megj.: Azóta újabb két holdat fedeztek fel. 2004. augusztus 18.)

Mivel az említett eseten kívül igazából nem volt számomra semmi megragadó az előadáson, a figyelmem is másfelé terelődött. Engem a távcsövek izgattak a leginkább, így azt lestem, lehet-e már kukkolni – ez a cselekvés általam meghatározott neve. Végre eljött az én időm is, és a szúnyogok felhőjéből kitörve igyekeztem minél közelebb kerülni a távcsőhöz. Megkukkoltuk a Jupitert és a négy nagy holdját, láttunk egy kettőscsillag-párt, amelynek egyike kék, a másik vörös volt. Aztán hirtelen megjelentek a felhők, a felhőkön Budapest fénye, és későre járt már, úgyhogy ott kellett hagynunk a csoportot.

Hazafelé a sötét és elhagyatott utcákon rohantunk a vonatunkhoz, de végül elégedetten és fáradtan érkeztünk haza késő éjjel.

Idő: 2004. augusztus 11-13.
Esemény: Csillaghullás
Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló

A Perseida meteorraj idén is látványos és feltűnő jelenség volt. Ebből az alkalomból a Polarisban újabb előadás-sorozatot hirdettek az interneten. Négyen úgy döntöttünk, hogy belekóstolunk egy tömeges hullócsillag-figyelésbe. Az idő megint csak kifogástalan volt. Ahogy megérkeztünk, ugyanaz a látvány fogadott, mint korábban. Csütörtökön a beszédet Mizser Attila kezdte a Polaris történetével, a nevezetesebb pillanatokkal és egy kis reklámmal. Majd általánosságban beszéltek a meteorzáporokról, üstökösökről és a kisbolygókról. Aztán tájékozódni tanították az égbolton az összegyűlteket, a főbb csillagok és csillagképek segítségével. Közben – a már szokásos módon – a távcsöveket is kihozták. Egy hiányosságot éreztem csak, mégpedig hogy nem összehangoltan távcsöveztek, az összes teleszkóppal a Lyra (Lant) csillagképbeli Gyűrűs-ködöt lehetett látni, ami önmagában nagyon gyönyörű, de esetleg még más ködöt is mutathattak volna. Feltűnt a különösen sok általános iskolás és óvodás gyerek, akiket szüleik hoztak el. Megkértek, hogy aki hullócsillagot lát, azonnal visítson. Összesen kb. 6-8-szor hallatszott az ámuló hang az előadás alatt, de egész éjszaka folytatták a megfigyelést. A tapasztaltabbak pokrócot is hoztak, hogy lefekhessenek. Összességében úgy érzem, hogy nagyon érdekesen telt el ez az éjszaka is.

Kalácska Szilvia




A legfrissebb cikkek a rovatban

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

A káprázatos tiszavirágzás

A tiszavirágzás varázslatos jelenség, ami a Disney mesék világába röpít minket hatalmas méreteivel, mozgalmasságával és semmihez sem hasonlítható harmóniájával.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.