Mi | Tudomány

Távcsöves észlelések – így láttuk mi (2004 nyara)




A cikk linkje:
2004. október 1. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Az utóbbi időben valóban bővelkedtünk olyan eseményekben, amelyek nemcsak megdobogtatják a csillagászok szívét, de a magányos éjszakázást vagy elszánt várakozást is megérik, hogy egy-egy ritka esemény tanúi lehessünk. Arról, hogy mi folyik egy bemutató alkalmával, csak kevesen tudnak.

Idő: 2004. június 8.
Esemény: A Vénusz a Földről nézve átvonul a Nap előtt
Helyszín: Uránia Csillagvizsgáló; Gellért-hegy

Szórakozottan másztam ki az ágyamból reggel. Tudtam, hogy aznap fontos élmény vár rám. Ahogy suliba menet tanulmányoztam a felhalmozott adatokat, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért mindig iskolaidőben történnek a legjobb dolgok… Amikor beértem, a cuccaimat kipakoltam a legközelebbi napsütötte ablakba és kukkolni kezdtem. Én magam semmit sem láttam az otthonról hozott kormozott üvegen át – ami csillagászok és szakemberek ajánlásával használható erre a célra is –, bár sokan kiáltottak fel, hogy van egy „kis pötty” a Napban. Megérkezett a Tanár úr és neki is elmondtuk, hogy mit is kellene látnunk.

Már rohantunk is az egyik osztálytársammal, hogy elkapjunk néhány pillanatot a jelenségből. A csillagvizsgálóban vettünk szemüveget. A sok felállított távcső közül a legnagyobb távcső képét projektoron kivetítették. A többség azt mondaná, hogy egy nagy sárga pöttyben egy kis fekete pötty azért mégsem olyan izgalmas, mégis élőben nagyon látványos volt. Amíg néhány bennfentes a dolgát végezte és képeket készített, addig sokan csak tengtek-lengtek a távcsövek körül, néhányan (köztük mi is) még két kis napfoltot találtunk; voltak, akik egyszerű kérdésekkel bombázták a csillagászokat, mások pedig szabad szemmel próbáltak vizsgálódni. Rajtunk kívül álló okok miatt hamar távoznunk kellett, ám azt hiszem, mindannyiunknak örök élmény marad ez a nap. : )

Idő: 2004. június 10.
Esemény: Néhány eltökélt ember útnak indul felfedező körútjára
Helyszín: Uránia Csillagvizsgáló

Íme egy tökéletes példa arra, hogy mennyire befolyásolja az időjárás az eltökélt emberek terveit. Újabb izgatottság, e-mailes egyeztetések és ismerősök beszervezése után nagyot koppantunk. A buszmegállóban várakoztunk, hogy vezetőnk megérkezzen este 6 óra körül. „Mesterünk” késve bár, de befutott és pontosan azt mondta, amitől én lélekben rettegtem, de az osztálytársaimnak nem mondtam: „a felhős idő miatt sajnos nem mehetünk”. Egészen elkenődtem, hiszen sokáig reménykedtem, rosszul érintett az egész ügy, hogy odarángattam a barátaimat a semmiért. : (

Idő: 2004. július 3.
Esemény: „A Szaturnusz éjszakája”
Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló

Hosszú idő után megérkezett a Cassini-űrszonda a Szaturnuszhoz. A tudósok minden eddiginél jobb képet vártak és kaptak, és ez alkalomból a Polarisban előadásokat tartottak este 9 órától. „Megtekinthetők voltak a legfrissebb felvételek, a belőlük készült számítógépes animációk, és azt is megtudhatják az érdeklődők, miért vizsgálják a földi élet eredetét kutató szakemberek a Szaturnusz Titan nevű holdját. Az előadásokat távcsöves bemutató színesítette, amelynek során a Hold és a nyári égbolt látnivalóit figyelhettük meg”. Szerencsére tökéletes idő volt. A nővérem és én kicsit korán, már negyed kilenckor ott voltunk, de hát mit lehet tenni, ha ilyen a közlekedés… A hely igen előnyös fekvésű ahhoz képest, hogy Pesten van: a horizontot fák övezik, a környék kevésbé zajos, és magasan fekszik egy épület tetején. Van ott egy nagy „placc” és maga a „búra”, amiben a legnagyobb távcső van. Eltöltöttük az időt, körbenéztünk a csillagvizsgálóban, amőbáztunk és a szomszédos teniszpályán néztük a meccset. Közben jöttek az érdeklődők. Kellemetlen a távcsöves megfigyelésben a hideg, nyáron a szúnyogok, ráadásul éjszakázni kell. Ha kimegyünk, akkor beletelik legalább másfél-két órába, hogy jól körülnézzünk, és ezalatt görnyedt háttal kutakodunk. Csak a legelszántabbaknak ajánlom ezt a fajta időtöltést!

Szóval miközben mi szemlélődtünk, az előkészületek folytak. Padokat és székeket vittek ki, és még így is sokan álltak, aztán a távcsöveket is elhelyezték, végül elkezdték. Az előadások pontosan arról szóltak, amit hirdettek. A tapasztalatom megint csak az, hogy mindig az általános tudnivalókat mondják el, amiket az ember tudhat, ha egy kicsivel komolyabban érdekli a téma. Nekem mégis van egy maradandó élményem. A hallgatóságot megkérdezték, ki tudja, hány holdja van a Szaturnusznak, legalábbis most mennyiről tudunk. Jöttek a tippek: 15, 18, 22, stb. Aztán egy kis srác 31-et mondott, és „meglepő módon” pont annyi volt. A kétely rögtön felmerült bennem; ez bizony bunda volt, így hát végeztem egy kis búvárkodást, hogy mit találhat az ember, ha az új könyvekben keresgél. 1990-1994 között biztosan 18-ról tudtak, 1997-ben mindezt 21-23-ra módosították, a legújabb, 2000-ben írt könyv (magyar fordítása 2002-ben készült és 2003-ra került a könyvesboltokba) 22-t említ. Tehát akinek nincs 2004-es csillagászati Évkönyve – amiben kisebb számolgatás után megtalálható a legújabb adat –, annak esélye sem volt ebben az egyenlőtlen találgatásban. Jómagam is a kedvenc könyvem alapján válaszoltam volna. : )

(Megj.: Azóta újabb két holdat fedeztek fel. 2004. augusztus 18.)

Mivel az említett eseten kívül igazából nem volt számomra semmi megragadó az előadáson, a figyelmem is másfelé terelődött. Engem a távcsövek izgattak a leginkább, így azt lestem, lehet-e már kukkolni – ez a cselekvés általam meghatározott neve. Végre eljött az én időm is, és a szúnyogok felhőjéből kitörve igyekeztem minél közelebb kerülni a távcsőhöz. Megkukkoltuk a Jupitert és a négy nagy holdját, láttunk egy kettőscsillag-párt, amelynek egyike kék, a másik vörös volt. Aztán hirtelen megjelentek a felhők, a felhőkön Budapest fénye, és későre járt már, úgyhogy ott kellett hagynunk a csoportot.

Hazafelé a sötét és elhagyatott utcákon rohantunk a vonatunkhoz, de végül elégedetten és fáradtan érkeztünk haza késő éjjel.

Idő: 2004. augusztus 11-13.
Esemény: Csillaghullás
Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló

A Perseida meteorraj idén is látványos és feltűnő jelenség volt. Ebből az alkalomból a Polarisban újabb előadás-sorozatot hirdettek az interneten. Négyen úgy döntöttünk, hogy belekóstolunk egy tömeges hullócsillag-figyelésbe. Az idő megint csak kifogástalan volt. Ahogy megérkeztünk, ugyanaz a látvány fogadott, mint korábban. Csütörtökön a beszédet Mizser Attila kezdte a Polaris történetével, a nevezetesebb pillanatokkal és egy kis reklámmal. Majd általánosságban beszéltek a meteorzáporokról, üstökösökről és a kisbolygókról. Aztán tájékozódni tanították az égbolton az összegyűlteket, a főbb csillagok és csillagképek segítségével. Közben – a már szokásos módon – a távcsöveket is kihozták. Egy hiányosságot éreztem csak, mégpedig hogy nem összehangoltan távcsöveztek, az összes teleszkóppal a Lyra (Lant) csillagképbeli Gyűrűs-ködöt lehetett látni, ami önmagában nagyon gyönyörű, de esetleg még más ködöt is mutathattak volna. Feltűnt a különösen sok általános iskolás és óvodás gyerek, akiket szüleik hoztak el. Megkértek, hogy aki hullócsillagot lát, azonnal visítson. Összesen kb. 6-8-szor hallatszott az ámuló hang az előadás alatt, de egész éjszaka folytatták a megfigyelést. A tapasztaltabbak pokrócot is hoztak, hogy lefekhessenek. Összességében úgy érzem, hogy nagyon érdekesen telt el ez az éjszaka is.

Kalácska Szilvia




A legfrissebb cikkek a rovatban

Fogadj örökbe egy kísérleti eszközt! – elindult a program landing page-e

Az Apáczai gimnázium fizika munkaközössége az Önök segítségét és támogatását kéri fizika szertárunk megújulásában.

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.