Különleges – bár kissé talán túl szerényen hirdetett – előadást láthattunk az Apáczaiban 2015. február 12-én, a Színházteremben.
A Köd előttem, köd utánam címet viselő darab alkotói, előadói Mészáros Gabriella, Pálovics László, Hegedűs Gergő, Berczi Benjámin, Kovács Miklós, Majoros Bence, Fürich Antónia, Kruppa Klaudia, Pálinkó Petra és Nagy Dóra 12.A osztályos diákok voltak. A cselekmény egyszerűnek mondható: a befutott, de kissé kiégett trükkmester (Majoros Bence) váratlan halálát követően az színházigazgató (Kovács Miklós) az előadásért izgul, az asszisztensek (Kruppa Klaudia, Fürich Antónia) egyike saját karrierre vágyakozik, a másik próbál megfelelni a helyzetnek, s a magára maradt bűvésznek (Hegedűs Gergő), akihez gyengéd szálak is fűzik. Mészáros Gabriella és Pálovics László darabja rövidsége ellenére is elgondolkodtató. Az előadás végén a közönség részéről nem hangzottak el kérdések, bár ahány befogadó, annyi élmény keletkezett. Így szigorúan saját értelmezés következik az alábbi sorokban.
Köd utánunk
A bűvész Thomas Mann óta egyszerre kelt misztikus, félelmetes érzést. A „Vigyázat, csalok!”-mondat (nem túl szerencsésen beépítve a bűvész egyik monológjába) Rodolfo óta arra a közhelyre emlékeztet minket, ami a művészet hőskorától foglalkoztatja az alkotókat: az általunk teremtett dolgok illúziók, vagy esetleg az, amit mi valóságnak gondolunk, netán egész létünk. A Dito művésznévre hallgató bűvész életében – saját bevallása szerint – szinte minden és mindenki kellék. A darab egyik feszültségét az adja, hogy nem derül ki egyértelműen, mi is a nagy trükk, hogy van-e emberi viszonya egyáltalán valakivel Ditónak a „tiszta” Giovannin (Berczi Benjámin) kívül. Utóbbi titokzatos figura: ha akarom, létező barát, jellegzetes rezonőr karakter, de lehet a bűvész lelkiismerete is. Vagy a végzete, amennyiben a darab címe és záróképe arra utal, hogy Dito (saját műsorát megunva) kilép a színházból, véget vet az estének, esetleg az életének is. A bűvész szemmel láthatóan nem tudja, talán nem is akarja „bezárni”, „zsebre tenni” a közönséget, elhajítja a kulcsot.
Köd utánunk
A darab erőssége kétértelműségében, s nem utolsósorban a kitűnően eltalált szereposztásban, a színészi játékban van. Talán a mellékalakok lehettek volna még groteszkebbek, a prozódia tagoltabb, a hatásszünet nagyobb. Hogy amikor felállunk a székből, eloszlathassuk a ködöt a magunk kapcsolataiban, dolgaiban, rövidke életében. Kérdés, mi jobbak vagyunk-e Ditónál…
