Mi | Novellák

Rózsaszín az egész világ

Hát nem látod?




A cikk linkje:
2015. április 17. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Szalai Rebeka novellája.

Sétál egy vézna kis gyerek, a pólója koszos. Odamegy egy nénihez, hogy tudna-e adni egy pár forintot, az pedig rászól; „Neked nem iskolában kéne lenned? Jaj, te is csak olyan lopós cigány vagy, mint mindegyik. Takarodjál már!” Fontos a wifis telóján viberezni a férjével, akit fél perc múlva láthat, de persze a kis roma gyerekre fillérje nincs. Amúgy nem vagyunk irigyek, ha egy zsidónak jobban megy, vallják. Valljuk. Elfogadunk mindenkit. Rendes emberek vagyunk. Szentek. Az egész világ szentekből áll, akik nem különböztetik meg semmilyen alapon a másikat. Rózsaszín ködben kezdek fuldokolni.

Eszem a rágógumim és rózsaszín ízű. De tényleg. Ránézek egy bulvárlapra és érzem a rózsaszín ízt a számban. Megpróbálok nem megfulladni ettől a sok rózsaszíntől, és nem hasra esni a címlapon szereplő botox-hírességtől, aki egy újabb szerencsétlen palit hagyott ott. Azt gondolom magamban, „Ó máj gád”. (Jut eszembe… tényleg fáj a májam is tőle, annyira érdekel a dolog.) Hát mik történnek a mai világban! Nehogymár! Jézusom! Két ember szakít, és címlapon van a képük. A mázlisták; ha egyszer elválok a férjemtől, szeretném én is viszont látni magam ötvenmilliárd pixelben a címlapon. Ez aztán a fontos hír! Mindenki vegye meg! E nélkül nem élet az élet. Neonrózsaszín illatú parfüm bűze száll.

Hallgatom a menő zenét a barátnőimmel. Annyira izgalmas, de komolyan. Öt srác vinnyog a fülembe, valami menő banda. Tök rózsaszín. Annyira bejön, ha egy fiú ötéves kislány hangon tud énekelni, hogy mindjárt én is megyek és megnyerem az X-faktort, mert bennem van az X. Nem? Végül is mindenhol azt mondták. Elvakítanak a rózsaszín fények.

Valami hálivúdi rózsaszín, talán lávsztorira hajazó filmben hallom: „Nem várom el, hogy modell alkatod legyen.” Nem. Csak legyél minden nap olyan szép, és vékony. Semmi más nem kell. Értem én. Jobb ránézni egy Kelvin Clein modellre, mint egy plusz szájzra. Jobb, egy a való életben is photoshoppolt arc, mint egy pattanásos. De akkor radírozzuk ki a személyiségbeli hiányosságainkat is, mert fél munka nem munka. Egy fél cigit el lehet szívni, de azért félpulcsit nem mindenki hordana. „Amúgy az összes ember szép, ha kövér, ha pattanásos, ha csont és bőr, ha összenőtt a szemöldöke, ha nem ismeri a borotvát akkor is. Mi toleránsak vagyunk mindenkivel szemben.” Érzem ismét a fullasztó rózsaszín ködöt.

„Bezzeg az én időmben…” Jön egy hatvan körüli nő a műkörmével és a vörösre festett hajával. Az ő idejében a fiatalság nem volt romlott. Nem voltak prostik, és nem voltak vandál rockerek. A család szent és sérthetetlen. Kivéve, ha a nem létező prostituáltakkal történt egy kis, Magyarországon soha nem létező, félrelépés, amiből nem lett válás, mert a feleségnek nem lett volna hova mennie és munkája sem nagyon volt. De amúgy sem léteztek örömlányok, és a férfiak világéletükben hűségesek voltak, és amúgy is, Magyarország régebben tökéletes volt. Félájult vagyok a rózsaszín illatoktól.

Ezek után hazamegy a néni, és nézi, ahogy szónokol a politikus a parlamentben. Az ország jól teljesít, minden mutató felfelé ível (a munkanélküliek számát mutató is). Mindenkinek jó. Az egész. Nincs baj. A polgárok biztonságban érezhetik magukat, rendet tettünk az országban. Mindent megtettünk az ország fejlődése érdekében. Az életszínvonal nő. Kevesebb a halálozás. Nincsenek hontalanok. Marja a számat a rózsaszín íz.

A hátam mögül hallom, hogy egy csaj arról beszélt, hogy X sztár mekkora jófej már, hogy gondol a csóri afrikaiakra, de persze amúgy ő is adakozik, nem csak X sztár miatt. Magától. A múltkor is mennyit fizetett! Azt a kutya meg a macska! Hát lassan ő lesz Teréz anya, mert önszántából teszi. Neki ez amúgy is eszébe jut. Naná, természetesen. Ő maga a jóság. Mindenki az. A szentek. Majd belenyúl a pénztárcájába és érzi, érzi a rózsaszín bűzt.

Örkényt idéznék, nem kell aggódni, csak egyperces lesz:

„– Jó napot.
– Jó napot.
– Hogy van?
– Köszönöm, jól.
– És az egészsége hogy szolgál?
– Nincs okom panaszra.
– De minek húzza azt a kötelet maga után?
– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.”

Na, ez már annyira rózsaszín, hogy lila. Örkény István jól tudta, hogy is vannak ezek az árnyalatok. Ő nem akkor kezdett el fuldokolni, amikor már a fél város kihalt. Ő ott volt az elsők között, akik megérezték az illatot.

Hogy mi az a rózsaszín köd? És maga a rózsaszín? Az őszinteség. (Az ami, megfojt a mai világban, annyira sok van belőle.)

Szalai Rebeka




A legfrissebb cikkek a rovatban

Fogadj örökbe egy kísérleti eszközt! – elindult a program landing page-e

Az Apáczai gimnázium fizika munkaközössége az Önök segítségét és támogatását kéri fizika szertárunk megújulásában.

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.