×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Miután elvállaltam ezt a feladatot, szélsebesen rohantam le osztálytársaimat ezzel a kérdéssel: Milyen az Apáczai?
A válaszok 90%-a az volt, hogy jó. Tehát a felmérés az intézmény számára kellemes eredményekkel kecsegtet.
A többi választ pedig lehengerlő stílusom számlájára írom, ami abból áll, hogy elkezdek beszélgetni velük egy olyan témáról, ami jó esetben még őket is érdekli,
és valahol a végkifejlet előtt közbevágom ezt a kérdést.
Ilyenkor szoktak születni ezek az igazán „használható” válaszok, pl.: Tessék? Nem tudom. Stb.
Meglepődve tapasztaltam, hogy az Apáczai név alatt mindenki a teljes intézményt értette, és nem gondolt senki magára az épületre.
Amire tökéletesen illik az a kifejezés, hogy egy négy emelet magas, kegyetlenül fárasztó labirintus, mely az első héten kellemetlen esetek színtere volt:
az ebédlő helyett például a srácok tesitermében kötöttem ki.
Mit érthetnek az alatt az osztálytársaim, hogy az iskola „jó”?
Ez elég tág fogalom és így sajnos, muszáj nagyrészt azt leírnom, hogy nekem mit jelent ez a jelző.
Először is: szükséges a jó tanár és a jó diák. Ez a kettő megint pedig iszonyatosan tág kategória, és sok iskolában ezek kifejezetten ritka jelenségek,
de körülbelül elmondható, hogy az Apáczaiban mindkettő megtalálható.
A teljes igazság az, hogy nem tartozik a hobbijaim közzé az efféle szörnyen hosszan körülírható szavak meghatározása, úgyhogy inkább példákat írnék,
melyek elképzeléseim szerint megfelelően szemléltetik – talán helytálló – gondolataimat.
Tehát például: ha az embertől az első órán a nevét kérdezik meg, és nem íratnak vele egy tízperces dolgozatot, amiben az első kérdés az,
hogy mi az a durva felszínű endoplazmatikus retikulum (a kedvenc biológiai kifejezésem az egy kézen megszámlálható választékomból), akkor valahogy sokkal nyugodtabban alszom.
Vagy Ha megfelelő mennyiségű tanulás után van esélyem arra, hogy 4-es, 5-ös dolgozatot írjak, főleg ha véletlenül értettem is azt,
amit az órákon tanultam. Ha az osztálytársak hangja mellett még talán az órai anyagból is hallok valamit.
Tehát ha az emberben felmerül az a gondolat, hogy talán mégsem lesz annyira szörnyű az érettségije. Ha a tanárokkal nem csak a tananyagról lehet beszélni.
Ha valakitől megkérdezem, hogy hol a könyvtár, akkor nem a kémiaszertárban kötök ki a kísérőmmel, vagy ha véletlenül összefutok egy idősebbel,
akit már valahonnan ismerek, akkor az nem sajnál visszaköszönni.
(Sajnálatos módon reggel hatkor még kissé tompa az agyam, úgyhogy jobbak nem jutottak az eszembe.)
Akkor én is azt mondhatom, hogy az Apáczait röviden csak egyszóval lehet leírni: a „jó”-val, ami, hogyha át lenne számítva jegyre,
elég erősen, – mondjuk egy olimpiai birkózó erejével – verné az ötös szintjét.
Ezt mondom egy hónap elteltével, és remélem, hogy öt év és több hónap alatt nem fog túl sokat változni a véleményem…
Bagdi Sára
Az ELTE Lágymányosi Campusára beköltözik a jövő: robotok, mesterséges intelligencia és interaktív technológiák várják az érdeklődőket.
Novellapályázat diákoknak: írj a humanoid robotokkal való együttélés jövőjéről, akár mesterséges intelligencia segítségével!
Közeleg a tanév vége, ennek ellenére a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen még most is szuper programokkal készülnek.
Az ELTE Informatikai Kar szeretettel vár benneteket a Lányok Napján, ahol felfedezhetitek, milyen csodálatos lehetőségek rejlenek ebben a szakmában!
Idén első alkalommal rendezi meg a KÖSZE-napot a Középiskolások Szabadegyeteme Egyesülete a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közös kollaborációban.