×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Egy nem megszokott felfogású írás a zongoráról Szabó Marcelltől, aki a gimnáziummal párhuzamosan már a Zeneakadémiára jár.
Hmm… kicsit gondban vagyok, mert nem tudom, hogy is kezdjem… Azt hiszem, nem kell sokat magyarázni, mi is az a zongora, habár, amikor egy osztálytársammal épp arról beszélgettem, mit is írjak erről a témáról, megjegyezte: „Hát írd, hogy 4 lába van…”
Hát ja. Igaz, van 4 lábú zongora (pianínó, (húha, így kell írni?), de annak se lába van, csak görgője vagy mije…), de nem hinném, hogy a legtöbb embernek a négylábú zongora jut az eszébe először.
Én személy szerint 8 éve zongorázom, és tök jó, mert van tehetségem, így a nyolc évet is „túlszárnyalom”.
Miért is jó a zongora?
Nem tudom… mert nem függ az időjárástól, nem veszélyes, bármikor leülhetsz elé (mögé, alá…), és egy-két más hangszerrel szemben nem kell cipelned (ez valamilyen szinten hátrány mondjuk), és akár 6 szólamot is játszhatsz, azaz nem olyan uncsi, mint pl. a fuvola egymagában (ezzel nem véleményt nyilvánítottam :-)).
Az is jó, hogy pl. egy kezdő hegedűstől meg lehet hülyülni, ahogy húzza-vonja összevissza a vonóját, és nyikorog meg nyávog… én nem bírnám ki a házban.
Ezzel szemben a zongora szerencsére nem nyikorog, max. 2 héten keresztül szenved a gyerek egy bocibocitarkán. A zongora jelentőségét mutatja, hogy nagyon sok pop számban és egyéb mai zenében felbukkan…
Komoly probléma a melléütés. Nem értem, hogy tudnak a nagy zongoristák egy félórás darabot melléütés nélkül eljátszani. Azt mondják, hogy idővel ez kialakul, csak nem t'om mennyi idő (úgy látszik, 8 év kevés).
Jó-jó, tudom, a CD-felvételeken egy csomót vágnak. Nem tudom ismeri-e valaki Glenn Gouldot. Ő például idővel abbahagyta a koncertezést, és csak stúdióban vett fel darabot.
Hogy mért? Azért, mert eljátszott egy darabot 10-szer, 20-szor, és az egészet összevágatta. A darab eleje az 5. felvételen a legjobb, akkor azt rakta be.
Aztán a 15.-ből a legutolsó részt. Volt olyan is, hogy csak egyetlen hangot bevágtak, mert az szebb vagy jobb volt, mint a másikon. Szerintem ez eléggé …őőő… tré dolog.
Vagy hogy mai nyelven mondjam, nem „real”… már bocsánat, de így elég könnyű jót összehozni.
A CD-ken mindenki csak elájul, mekkora zsír ember, közben lehet, hogy egy normális koncertet nem tud adni. Na mindegy.
Egyébként ő volt az, aki úgy fejlesztette koncentrálását, ill. azt, hogy egyszerre több dologra is tudjon koncentrálni, hogy volt egy szobája, ahol volt vagy 8-10 TV, és azt csinálta, hogy miközben zongorázott, nézte a tévéket, és utána visszamondta, melyikben mit látott. Jó módszer…
Ami a közönségnek, illetve a „kívülállóknak” mindig egy csoda vagy mutatvány, az a hangok megjegyzése, illetve a gyorsaság. Picit hülyéskedtem itthon és lemértem: a zongorán a legfelső hangtól a legalsóig 7 másodperc alatt értem le, azaz 88 hangot játszottam egymás után, tehát kiszámolva átlagosan 12,5 hangot ütöttem le egymás után egy másodperc alatt.
Wow! De ennél azt hiszem tudok többet is, mert vannak futamok, amiket könnyebb eljátszani, mint hogy a zongora legfelső hangjától leérjek az aljáig.
Majd egyszer lemérem a max. gyorsaságomat. Ennyit a gyorsaságról.
A másik a hangok. „Hogy lehet ennyi hangot megjegyezni?” – kérdezik mindig. „Nem tudom” – mondom illedelmesen. És ez az igazság. Picit megint szórakoztam és megnéztem egy darabomnak egy oldalát, hány hang van: 442.
Tehát mondjuk ez a darab 9 oldal, akkor az annyi, mint 3978, azaz 4000. Most voltam versenyen, amire 90 percnyi anyagot kellett kívülről megtanulni.
A darabok elég eltérőek, de mondjuk ha mindegyik olyasmi darab lenne, mint amelyikkel előbb számoltam, akkor a következő van: ez a darab 5 perc;
a 90 percbe 18 ilyen darabot lehet eljátszani, azaz 4000*18 = 72000 megtanult hang. Plusz passzív darabok (amiket tudok kívülről, csak már nem játszom/tanulom). Bárcsak a tanulásban lenne ilyen memóriám!
Mondjuk, ha egy hang egyenlő egy szó (tudom, Márton, a szubkontrifikitívkonjugáltat leszámítva). Az oldalak száma mondjuk nem így alakul… mert ha az előbbieket vesszük, akkor 9×18 lenne az oldalak száma, azaz 162 oldal.
Ami elég kevés, már ha szerénykedhetek. Egy zongoraverseny pl. 80 oldal :-).
A melléütésekről még annyit, hogy sajna egy versenyen leginkább ezen van a hangsúly. Mert egy darab eljátszása és felfogása szubjektív dolog, tehát valakinek tetszik, de nem biztos, hogy mindenkinek. Tehát egy versenyen egy darabot az egyik zsűritag jónak talál, egy másik nem.
Azaz csak abba nem tudnak „belekötni”, aki mindent lejátszik jól. Igaz, hogy csak lejátssza, és semmi extra, de azt szavazzák a következő fordulóba tovább, mert nem lehet belekötni. Szóval így megy ez…
Zárom soraimat, remélem tudtam valami olyat írni, amiért érdemes volt idáig elolvasni írásomat… majd ha valami jó eszembe jut, még kiegészítem…
Szabó Marcell
Az ELTE Informatikai Kar idén is színes programmal várja az informatika iránt érdeklődő középiskolás lányokat.
Generációk egymás közt – mi jut eszedbe erről a témáról? Mondd el versben és oszd meg a nyilvánossággal!
2024. március 1-jén 14 órától ismét lehetősége nyílik a felsőbb éves diákoknak ellátogatni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre egy különleges bemutatóra.
2024. január 26-án a felvételi döntés előtt álló középiskolások, illetve az informatika területén továbbtanulni szándékozók részére az ELTE Informatikai Kar Nyílt Napot tart.
2023. október 27-én a felvételi döntés előtt álló középiskolások, illetve az informatika területén továbbtanulni szándékozók részére az ELTE Informatikai Kar hosszú idő után újra személyes jelenléttel tart nyílt napot.