Nagyszünet | Egyetemi élet

Az egyetemi élet külföldön; az élet külföldön; és külföld és élet és egyetem (nagyon komolyan hangzik, mi?)




A cikk linkje:
2006. október 25. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Hát igen, külföldön tanulni egy teljesen más dolog, mint otthon. Szép kis közhely, utólag is elnézést kérek Klobusovszki tanár úrtól. De most komolyan. Jó, azért hiányzik egy csomó dolog, ami nincs itt, de azért izgi. Leszámítva azt, hogy itt mindenki olaszul beszél, egész mókás. Azért az első pár napom nagyon húzós volt, de akkor inkább időrendben haladok.

Október elsején kezdődött az egyetem, ami azért meglepő, mert otthon már mindenki az első zh-it írta, amikor nekem még csak elkezdődött a tanítás. Ami nem mellékesen igen-igen fakultatív. Habár szeretek új embereket megismerni, az első napom teljesen egyedül telt el, senkit nem ismertem, de a második napon már bedobtam a jó öreg szöveget egy csajnak, azóta meg már bővítettem a csoportot. A szöveg amúgy a szokásos: Scusa, sono straniero e non capisco tutto, poi aiutarmi? – Azok kedvéért, akik nem értik az olaszt: Bocsi, külföldi vagyok, és nem értek mindent, tudnál nekem segíteni? Na és persze ki ne akarna segíteni egy külföldinek? Így hát elég sok haverom van már. Amúgy teljesen durva. Visszatérve az eredeti témához: Az egyetemi életet nem igazán ismerem, mert még csak most kezdtem, de azért folyton kapok szórólapokat, hogy ilyen-olyan-amolyan partyk vannak, de aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy party-arc, persze azért már a többiekkel is beszéltünk arról, hogy egyszer hétvégén majd el kéne menni valahova.

Az egyetemnek, mármint az itteninek, van sok negatív, és sok pozitív oldala is. Nekem nagyon tetszik, hogy 6 pár mozgólépcső van a főépületben, ami lényegesen sokat segít az emeletek váltogatásában, jó gyorsan oda tudok érni egyik óráról a másikra. A tanítás elvileg kilenckor kezdődik, de van, hogy nincs első órám, ezért jó sok időm van aludni. Ami zavaró, hogy minden óra 90 perces, és mivel nem értek mindent, meg őszintén nem is mindig követem, csak hallgatom az órát, ezért néha igen unalmas tud lenni. De azért elég sokszor szórakoztató is.

Kifejtvén ez utóbbi mondatomat, itt teljesen más típusú órák vannak, mint otthon, azaz (megpróbálom érthetően lefordítani a neveket): A filmes nyelv technikája és története – ezen általában filmeket nézünk, és utána megbeszéljük, hogy miért is olyan érdekes és fontos a filmtörténet szempontjából. Aztán van egy ugyanilyen órám, csak a rádióval kapcsolatban – na az például vicces, mert mindig jön egy vendég egy nagyobb rádiótól, és arról beszél, hogy mi is a munkája, és milyen fontosabb állomásai vannak a rádiónak. Van még Information and Communication Technology órám, ami a legunalmasabb az összes közül, mondjuk még a 75 éves professzor által tartott szociológia se semmi, úgyhogy valahogy kénytelen vagyok elfoglalni magamat. A kreditrendszer teljesen más, mint otthon, mert itt a legkisebb kredites tantárgy is 5 kredit, míg otthon 1 meg 2 kredites órák vannak. Emellett meg még a nyelvért is egyenként 5 kreditet kapunk, és angolt meg spanyolt kell tanulni. Tudom, hogy ez így mind unalmasnak tűnik, mert csak a száraz tényeket írtam le, de ez a cikk lényege, nem a szórakoztatás.

Különben meg nagyon szeretek ide járni, és nem csak azért, mert egy zsír-új épületegyüttesről van szó, de jól elszórakozunk, amikor órán vagyunk, meg amikor nem. Olyan szempontból még élvezem is, hogy teljesen furcsán néznek rám, amikor kiderül, hogy magyar vagyok, és hogy Attilának hívnak, mert ez a név őket mindig Isten ostorára emlékezteti (még jó, hogy névtelenül írok). Ezzel kapcsolatban még az jutott az eszembe, hogy amíg az otthoniak nem túl barátságosak a külföldiekkel (tisztelet a kivételnek), addig itt már szinte néha idegesítő, amikor azt hiszik néhányan, hogy egy szót sem értek olaszul.

Az élet nem olyan leányálom, mint azt én is, és sokan mások elképzelnék, mert nap, mint nap, mint nap, mint nap el kell mennem bevásárolni. Habár nagyon mókásnak hangozhat, hogy ezt most egy óriási nagy problémának állítom be, de én nem tudok anyuci szoknyája mellett arra várni, hogy hazahozza végre a túrórudit. Már csak azért sem, mert itt nincsen, de nem ez a lényeg. Baromi fárasztó tud lenni, mikor este hétkor hazaérek, legszívesebben ledobnám magam az ágyra, de tudom, hogy még vásárolni is kell. Persze aztán teljesen kiborít, amikor 1 meg 2 centeseket adnak vissza. De mindezek ellenére szeretek itt élni – újabb szép közhely és újból bocsánatot kérek. Fárasztó, de jó.

Ami szerintem egy nagy előnye, hogy egy nyelvet igazán csak akkor lehet megtanulni, ha valaki olyan helyre megy tanulni, ahol azt beszélik. Most nem reklámozni szeretném az iskolát, de nagyon sokan meglepődnek, hogy egész jól beszélek olaszul, és megkérdezik, hogy hol tanultam, amire a válasz, hogy a gimnáziumban.

Amikor ezt a cikket írtam, éppen péntek volt, és vasárnap lesz a háromhetes jubileuma, hogy itt vagyok. Lehet, hogy egy picit negatívnak tűnt, amit az itteni élet elviselhetetlen dolgairól írtam, de ha valaki megteheti, akkor tegye meg, hogy külföldre megy tanulni. Nem azt mondom, hogy nem fognak hiányozni az otthoniak. De igen, mégiscsak azt mondom. Van skype meg msn, lehet velük beszélgetni, és egy idő után úgyis haza-haza megy mindenki, hacsak egy rövid időre is. Lehet, hogy egy kicsit érzéketlennek tűnik, amit írok, de ha valaki külföldön van, akkor megérti, mert itt is vannak haverok meg normális élet, és nincs értelme azon keseregni, hogy a mami kirakott engem külföldre, mert nem lehet semmit tenni, élni kell tovább az életet.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem, mert kezdek nagyon közhelyes filozófus lenni. Ha folytatnám, akkor biztos, hogy életem végéig esdekelhetnék a magyartanáraim lábai előtt, hogy bocsássák meg nekem minden sablonos mondatomat és kifejezésemet.

Hát akkor ennyi, ha valakinek van valami kérdése, óhaja-sóhaja, akkor szívesen válaszolok neki, csak írjon nekem az oberzs@freemail.hu-ra egy e-mailt!

Ilhundyl




A legfrissebb cikkek a rovatban

Tudnivalók az emelt szintű dolgozatok megtekintéséről

Garam Ágnes tájékoztatóját olvashatjátok.

Tapasztald meg, mi várhat rád!

A Középiskolások Szabadegyeteme idén is megrendezésre kerül.

MCC 2.0: lehetőség közösségi szolgálat teljesítésére

Az MCC (Mathias Corvinus Collegium) tehetséggondozó szervezetnél már közösségi szolgálati órákat is tudtok szerezni, melyek most már kötelezőek az érettségihez.

ELTEfeszt – ELTE. Hozzád beszélünk

Az ELTE idén is megrendezi nagyszabású rendezvényét, az ELTEfeszt-et. Az eseményre 2016. október 14-én kerül sor.

A Te forradalmi titkos művészeted – szabadon

A Magyar Nemzeti Múzeum kreatív pályázatot hirdet „A Te forradalmi titkos művészeted – szabadon” címmel.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.