Nagyszünet | Egyetemi élet

„Párosan szép!” Szakok és szakpárok a bölcsészkaron




A cikk linkje:
2005. április 19. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Eme pár sor abban a reményben készült, hogy apró iránytű lesz azok számára, akik a bölcsészettudományi kar(ok) szakjait böngészve a bőség zavarában érzik magukat, netán még „vajúdnak” a döntéssel.

A bölcsészkarok szépsége és sokat kárhoztatott tulajdonsága is egyben, hogy gyakorlatilag mindent tanulhatsz és bármit felvehetsz. Az egyetem kifogyhatatlan a furcsa nevű tantárgyakból és órákból (kedvenceim: „Mongol betyárfolklór”, „ Mahábhárata-blattolás szanszkrit nyelven”, „ Arab varázslás” és a „ Bantu nyelvészet”). Ha viszont a szakokat valahogy rendszerezni kellene, több csoportot is meg tudunk különböztetni. Az első szempont – amit minden leendő bölcsésznek mérlegelnie kell –, hogy tanítható-e a tárgy, vagyis akar-e tanári diplomát. Ami középiskolai matúra is, mind tanárképes, számos szak azonban nem az (pl. kommunikáció, informatikus könyvtáros, skandinavisztika stb.). Jelen pillanatban a nyelvszakok közül az angolt és a németet főiskolai képzésben is lehet tanulni egy másik szak mellett (általános iskolai tanári diplomát ad), de ezzel a felsőoktatási reform miatt nem célszerű hosszabb távon számolni.

A szakok egy része „szakpár”, ezek a felvételi tájékoztatóban kötőjellel szerepelnek (pl. latin-történelem, német-filmelmélet stb.). Ezeket a néha kissé vadnak tűnő párosításokat (Pécsett, ha jól emlékszem, lehetett pár éve olasz-fizikára jelentkezni) jól gondold meg, mert ha az egyik a későbbiekben nem tetszik, csak a másikkal együtt adhatod le!

A szakok egy része a bölcsész szlengben „kisszak” vagy „elitszak” névre hallgat. Különleges ismertetőjegyeik: iszonyú magas felvételi ponthatár (általában jóval ütik a 100-at), osztály nagyságú évfolyam (egyes esetekben alig húsz fő!). A tanárok kevesen vannak és ugyanazok (nem célszerű velük rosszban lenni…), a csapat viszont nagyon összetartó, s a képzés színvonala általában igen magas. Leckekönyvedben a tantárgyak puszta látványa is tiszteletet, illetve rémületet vált ki egy másik hallgatóból vagy oktatóból. Ezek közé tartozik a latin, a néprajz, a művészettörténet, az egyiptológia, az asszíriológia… (Utóbbi kettőt azért említem, mert Magyarországon csak az ELTE oktatja e stúdiumokat.)

Néhány szak annyira speciális, hogy csak meghatározott félév után felvételizhetsz rá, így ógörögöt csak latin szakosok vehetnek fel, levéltáros vagy muzeológus csak történész lehet, összehasonlító irodalmat csak nyelvszakosok és magyarosok tanulhatnak. Ha érdekel egy ilyen szak, célszerű eleve „rákészülni”, s már az első félévben érdeklődni utána ismerősöknél, hallgatóknál, tanároknál. A régészet „szak a szakban”, ugyanis itt már a felvételinél el kell döntened, melyik szakágat fogod művelni (ősrégészet, antik régészet, népvándorlás kori és középkori régészet – bármelyik kettő kombinációja választandó).

Nyilván mindenki előtt ismert, hogy egy szimpla történelemre, magyarra bekerülni (főleg az Apáczaiból) nem olyan nagy attrakció újabban. A „nagy nyelvek” (angol, német, francia) „cselesek”, mert a felvételi közepesen erős, viszont az első néhány félévben a tanári kar mindent megtesz azért, hogy az évfolyam hallgatói létszámából négyzetgyököt vonjon. Azoknak a szakoknak, amelyeknek viszont nincs vagy csak „csökevényes formában” van középiskolai megfelelője (filozófia, filmelmélet, esztétika, művészetek, orientális kultúrák, keleti nyelvek), nem elég tavasszal nekiveselkedni. Aki – a példa okáért – Magyarország viszonylag kisszámú piramisa ellenére is egyiptológus akar lenni, 12. osztály őszi szünetében kitombolja magát, aztán irgalmatlanul nekiesik az Interneten vagy a felvételi könyvben megjelölt szakirodalomnak, a nagyitól kötött sapka helyett Kákosy László-könyveket kér karácsonyra stb.

Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, bátran kérj segítséget, vedd fel a kapcsolatot az illető tanszékkel, esetleg járj olyan (!!!) előkészítőre, ahol az olvasmányok feldolgozása folyik, csak ne „bliccelj”, mert ha be is kerülsz pusztán mázlival, az alapvető tudást illetően hátrányba kerülhetsz.

Sajnos, az is tény és való, hogy a bölcsészszakok némelyike „kevéssé piacképes”. Utólag mindig könnyű mondani, hogy ebből „úgysem tudok majd megélni”, ezért úgy kell választani, esetleg olyan speciális tanfolyamokra (ún. „programokra”) járni, hogy minél több lábon álljon az ember. A fentebb említett „programok” egyébként olyan „szakocskák”, melyekre felvételizni nem kell, összesen 10-12 tárgyból állnak, s elvégzésük után az ember kap egy „kutyabőrt” róluk. Ezek teszik igazán színessé a képzést (legalábbis itt, Pesten): van afrikanisztika, bölcsészettudományi informatika, egyháztörténet, dialektológia, európai expanzió, ír tanulmányok, műfordítás, romanisztika, ruszisztika, számítógépes nyelvészet, színháztudomány, történeti antropológia…

Néhány éve kivált a bölcsészkarból a Társadalomtudományi Kar (= TáTK, „tátika”). Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy vándorló életmóddal jár együtt, ha valaki politológiával, szociológiával vagy kulturális antropológiával szeretne foglalkozni, a campus ugyanis Lágymányoson van. Az ingázás mellett két leckekönyvet is kell vezetned (olyan, mintha két egyetemre járnál), de csupán ezek ne riasszanak el, remekül összehozzák a csoportot! (Ugyanez vonatkozik egyébként a TTK-n a földrajz szakra, továbbá a pszichológiára – utóbbi a Kazinczy utcai épületben van, pár utcányira a zsinagógától.)

Az egyetem területileg kissé megosztott: az angol és a német az Ajtósi Dürer soron van („ADS”), a hebraisztika és az asszíriológia a Kecskeméti utcában, a jogászoknál („KEU”), a pszichológia és a tanárképzés a Kazinczy utcában zajlik („KAZY”), a többi a Múzeum körúton („MUK”).

Az egyes campusok azért elég közel vannak az Apáczaihoz is – ne légy rest, ha érdekel egy szak, bátran keresd fel a tanszéke(ke)t! A bölcsészkaron nem „ciki” vagy „stréberség” utánajárni a dolgoknak, ezeket ugyanis senki sem fogja helyetted itt megcsinálni; minden tanszék külön „birodalom”, semmilyen szinten nincs évfolyamfelelős tanár (mint például az orvosin). A „topográfia” csak először bonyolult: az A épület a hivataloké és a magyaré, a Főépület a történészek, könyvtárosok, esztéták tanyája, a C a régészeké, a Gólyavár mögötti F az ókori nyelvek épülete. Az újlatin nyelvek az I épületben vannak, vele szemben a D mindent tartalmaz, ami Ázsia. Leghátul a filozófusok osztoznak finn és észt barátainkkal az I épületen (a többi betűjel a frissen átköltözött főiskoláé, s a SOTE-é, mely várhatóan pár év múlva végleg elköltözik a Trefort-kertből).

Talán ennyiből már kiderült, hogy ha valamit nem célszerű választani, de legalábbis sokáig űzni, az az egyszakosság. Igaz, így könnyebb egy dologra koncentrálni, nehezebb viszont a tantárgyakért járó kreditpontokat összeszedni, s később elhelyezkedni. Amennyiben nem speciális szakot nézel ki magadnak (levéltár és társai), ajánlatos egyszerre felvételizned az egyes helyekre. „Menet közben” ugyanis vannak veszélyforrások: a tavaszi félév végén lévő szigorlatok (éves vagy többéves anyagot számonkérő vizsgák), melyek nem nagyon veszik figyelembe, hogy valaki esetleg tavasszal felvételizne is.

Beszámolóm kissé „háztájira” sikeredett, röviden ezért vidékről is essék szó. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészei Piliscsabán vannak, vadonatúj épületben. Aki oda készül, ne csak a buszozással számoljon, hanem pár hittanórával is, ami a kar profiljából következik. Igen népszerű Debrecen, a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) ugyanis nagy hagyománnyal rendelkezik a bölcsészettudományok területén. Szeged törölte nevéből József Attilát (már nem „JATE”), igen rámegy viszont a vallás-és kultúrtörténeti diszciplínákra, a vallástudomány mint szak Magyarországon csak itt vehető fel. A bölcsészképzés két „ifjú titánja” Miskolc és Pécs. Utóbbi (Janus Pannonius Tudományegyetem) már pusztán rendkívül jó adottságai, gyönyörű környezete miatt sem csak a Dél-Dunántúlon népszerű, rengeteg fővárosi jár le vonattal (lásd napi hírek…)

Minden Kedves Leendő Bölcsésznek sok sikert kívánva:

Jakab Péter (ELTE BTK)
történelem, művészettörténet




A legfrissebb cikkek a rovatban

Tudnivalók az emelt szintű dolgozatok megtekintéséről

Garam Ágnes tájékoztatóját olvashatjátok.

Tapasztald meg, mi várhat rád!

A Középiskolások Szabadegyeteme idén is megrendezésre kerül.

MCC 2.0: lehetőség közösségi szolgálat teljesítésére

Az MCC (Mathias Corvinus Collegium) tehetséggondozó szervezetnél már közösségi szolgálati órákat is tudtok szerezni, melyek most már kötelezőek az érettségihez.

ELTEfeszt – ELTE. Hozzád beszélünk

Az ELTE idén is megrendezi nagyszabású rendezvényét, az ELTEfeszt-et. Az eseményre 2016. október 14-én kerül sor.

A Te forradalmi titkos művészeted – szabadon

A Magyar Nemzeti Múzeum kreatív pályázatot hirdet „A Te forradalmi titkos művészeted – szabadon” címmel.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.