Mi | Volt apáczaisok

Az Apáczairól




A cikk linkje:
2004. február 9. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

„Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő,
Oly derült most az egész.”
                          (Arany Jánoos)

Valahogy így van ezzel minden ember: a csalfa emlékezet megszépíti a múltat. Hiányzik a sok móka és „helyzetkomikum”, a beszélgetéssel eltöltött órák hangulata, a tanárok dolgozatírás előtti kaján vigyora, a közösség ereje. Nem fogják többször lemérni, hány perc alatt cammogok le két kört a TF-pályán, nem lehet többet a folyosón drukkolni a magyarokért az olimpián, nem fogom többé átélni azokat a pillanatokat, amikor földrajzórán felelésre kerül sor. Hasonló élmények lehetnek még az életben, de ugyanilyenek már nem. Már csak a gyerekeim fognak középiskolába járni.

Mindenkori apáczaisok, higgyétek el, nem is olyan rossz gimnazistának lenni: egy mosoly, egy kedves arc, egy jó beszólás – talán nem lehetetlen ezeket észrevenni. Még azt is meg lehet szokni, hogy naponta tíz emeletet caplatunk, hogy a menzán nem négy fogásos pazar ebéddel kínálnak, hogy tanáraink nem minden órán kápráztatnak el minket, és hogy a kistanárok többsége sem tudja lázba hozni a „tudásra éhes” diáksereget.

Az ország legjobb iskolája? Jól hangzik. De ez nem jelenti azt, hogy csodabogarak járnának ide. Elég kiábrándító lenne, ha a szünetekben is csak a Tálész-tétel és a grammatikai kapcsolóelemek problematikája állna az érdeklődés középpontjában. Persze erről is szó esik, ha máskor nem, puskaírás közben. A nagyszünetben akár egy témazáró dolgozatra is fel lehet készülni, bár nem árt előtte otthon átfutni az anyagot. És ha végképp nincs esély, ott az utolsó mentőöv: a halasztás. Vajszívű tanáraink nem tudnak ellenállni nekünk, és ha mégis becsúszik egy-két rosszabb jegy, akkor sem dől össze a világ; egy apáczais a padlóról is talpra áll, és nagy hajrával kozmetikázza az év végi osztályzatot.

Tizenkettedikben pedig már (majdnem) mindenki az érettségi és felvételi lázában ég: az osztálytársak izgatottsága pedig átragad a „kevésbé szorgalmas” diákokra is, kezükbe veszik a polcokon porosodó tankönyveket, és elkezdenek készülni. Így nem meglepő, hogy nyárra a többség révbe ér: az öreg diák búcsút int az Apáczainak, hisz várja őt egy újabb kihívás.

Bartek Dániel
1999-2003. (B osztály, humán tagozat)




A legfrissebb cikkek a rovatban

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

A káprázatos tiszavirágzás

A tiszavirágzás varázslatos jelenség, ami a Disney mesék világába röpít minket hatalmas méreteivel, mozgalmasságával és semmihez sem hasonlítható harmóniájával.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.