Mi | Volt apáczaisok

Az Apáczairól




A cikk linkje:
2004. február 9. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

„Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő,
Oly derült most az egész.”
                          (Arany Jánoos)

Valahogy így van ezzel minden ember: a csalfa emlékezet megszépíti a múltat. Hiányzik a sok móka és „helyzetkomikum”, a beszélgetéssel eltöltött órák hangulata, a tanárok dolgozatírás előtti kaján vigyora, a közösség ereje. Nem fogják többször lemérni, hány perc alatt cammogok le két kört a TF-pályán, nem lehet többet a folyosón drukkolni a magyarokért az olimpián, nem fogom többé átélni azokat a pillanatokat, amikor földrajzórán felelésre kerül sor. Hasonló élmények lehetnek még az életben, de ugyanilyenek már nem. Már csak a gyerekeim fognak középiskolába járni.

Mindenkori apáczaisok, higgyétek el, nem is olyan rossz gimnazistának lenni: egy mosoly, egy kedves arc, egy jó beszólás – talán nem lehetetlen ezeket észrevenni. Még azt is meg lehet szokni, hogy naponta tíz emeletet caplatunk, hogy a menzán nem négy fogásos pazar ebéddel kínálnak, hogy tanáraink nem minden órán kápráztatnak el minket, és hogy a kistanárok többsége sem tudja lázba hozni a „tudásra éhes” diáksereget.

Az ország legjobb iskolája? Jól hangzik. De ez nem jelenti azt, hogy csodabogarak járnának ide. Elég kiábrándító lenne, ha a szünetekben is csak a Tálész-tétel és a grammatikai kapcsolóelemek problematikája állna az érdeklődés középpontjában. Persze erről is szó esik, ha máskor nem, puskaírás közben. A nagyszünetben akár egy témazáró dolgozatra is fel lehet készülni, bár nem árt előtte otthon átfutni az anyagot. És ha végképp nincs esély, ott az utolsó mentőöv: a halasztás. Vajszívű tanáraink nem tudnak ellenállni nekünk, és ha mégis becsúszik egy-két rosszabb jegy, akkor sem dől össze a világ; egy apáczais a padlóról is talpra áll, és nagy hajrával kozmetikázza az év végi osztályzatot.

Tizenkettedikben pedig már (majdnem) mindenki az érettségi és felvételi lázában ég: az osztálytársak izgatottsága pedig átragad a „kevésbé szorgalmas” diákokra is, kezükbe veszik a polcokon porosodó tankönyveket, és elkezdenek készülni. Így nem meglepő, hogy nyárra a többség révbe ér: az öreg diák búcsút int az Apáczainak, hisz várja őt egy újabb kihívás.

Bartek Dániel
1999-2003. (B osztály, humán tagozat)




A legfrissebb cikkek a rovatban

Fogadj örökbe egy kísérleti eszközt! – elindult a program landing page-e

Az Apáczai gimnázium fizika munkaközössége az Önök segítségét és támogatását kéri fizika szertárunk megújulásában.

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.