|
|
|
„Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő,
Oly derült most az egész.”
(Arany Jánoos)
Valahogy így van ezzel minden ember: a csalfa emlékezet megszépíti a múltat. Hiányzik a sok móka és „helyzetkomikum”, a beszélgetéssel eltöltött órák hangulata, a tanárok dolgozatírás előtti kaján vigyora, a közösség ereje. Nem fogják többször lemérni, hány perc alatt cammogok le két kört a TF-pályán, nem lehet többet a folyosón drukkolni a magyarokért az olimpián, nem fogom többé átélni azokat a pillanatokat, amikor földrajzórán felelésre kerül sor. Hasonló élmények lehetnek még az életben, de ugyanilyenek már nem. Már csak a gyerekeim fognak középiskolába járni.
Mindenkori apáczaisok, higgyétek el, nem is olyan rossz gimnazistának lenni: egy mosoly, egy kedves arc, egy jó beszólás – talán nem lehetetlen ezeket észrevenni. Még azt is meg lehet szokni, hogy naponta tíz emeletet caplatunk, hogy a menzán nem négy fogásos pazar ebéddel kínálnak, hogy tanáraink nem minden órán kápráztatnak el minket, és hogy a kistanárok többsége sem tudja lázba hozni a „tudásra éhes” diáksereget.
Az ország legjobb iskolája? Jól hangzik. De ez nem jelenti azt, hogy csodabogarak járnának ide. Elég kiábrándító lenne, ha a szünetekben is csak a Tálész-tétel és a grammatikai kapcsolóelemek problematikája állna az érdeklődés középpontjában. Persze erről is szó esik, ha máskor nem, puskaírás közben. A nagyszünetben akár egy témazáró dolgozatra is fel lehet készülni, bár nem árt előtte otthon átfutni az anyagot. És ha végképp nincs esély, ott az utolsó mentőöv: a halasztás. Vajszívű tanáraink nem tudnak ellenállni nekünk, és ha mégis becsúszik egy-két rosszabb jegy, akkor sem dől össze a világ; egy apáczais a padlóról is talpra áll, és nagy hajrával kozmetikázza az év végi osztályzatot.
Tizenkettedikben pedig már (majdnem) mindenki az érettségi és felvételi lázában ég: az osztálytársak izgatottsága pedig átragad a „kevésbé szorgalmas” diákokra is, kezükbe veszik a polcokon porosodó tankönyveket, és elkezdenek készülni. Így nem meglepő, hogy nyárra a többség révbe ér: az öreg diák búcsút int az Apáczainak, hisz várja őt egy újabb kihívás.
Bartek Dániel
1999-2003. (B osztály, humán tagozat)
2025. december 9.
Jó hírünk van: a sokak által régóta várt öregdiák-találkozó 2026. március 20-án (péntek) lesz!
2025. november 14.
Hortsin Zoltán vagyok (1999/B) és ezúton szeretném megosztani az általam gyűjtött (iskolai és koleszos) emlékeket. Első rész.
2025. november 3.
Három iskolatárs – Ildikó, László és Szláva – közös emlékezését olvashatjátok az Apáczaiban töltött éveikről.
2025. október 21.
Fehérkuti Anna (Nusi) vagyok, 2013-17 közt jártam az Api komplex természettudományi tagozatára, Sebő Péter tanár úr osztályába. Nehéz volt leszűkíteni a temérdek csodás emléket dokumentáló képből a legjellemzőbbeket, de nagyon örülnék, ha az alábbiakból érdemesnek találnának párat a honlapon is megosztani.
2025. október 19.
Hála nagyszerű tanárainknak, olyan rálátást kaptunk az (általunk akkor ismerhető) világra, ami képessé tett minket később a nagyobb világ megismerésére és befogadására. Kaján Imre emlékeit olvashatjátok.