Idén tavasszal került sor az Apáczai újonnan megalakult énekkarának első közös kirándulására Esztergomban, ebben a szép történelmi városban, igazán kellemes, tavaszi időben. A kórus majdhogynem teljes létszáma képviseltette magát, csak három tagot kellett nélkülöznünk. Tivolt Tímea Tanárnőn kívül elkísért még minket Székely Péter Tanár Úr (az egész családjával, beleértve a kutyát is :)), aki a fiúkkal próbált.
A megérkezés, igazság szerint, nem sok jót sejtetett, mivel zuhogó esőben kellett gyalogolnunk az állomástól a középiskolai kollégiumig, ahol a szállásunk volt. Amint azonban megpillantottuk belülről is az épületet, kellemes meglepetésben volt részünk (főleg ami a tapasztalt apáczais kollégistákat illeti…). Abszolút kulturált épületben lakhattunk, kifogástalan – már-már szállodára emlékeztető – szobáink voltak, amelyeknek ablakából látni lehetett a Bazilika egyik oldalát.
Képgaléria
Az első este közös, kötetlen énekléssel telt. A tanárok tekintélyét kissé aláásta az a megállapítás, amit egy valamelyest „érzékibb” dal kapcsán Bence tett anélkül, hogy szétnézett volna: azt tanácsolta, hogy ezt inkább hagyjuk, mert itt csak 18 éven aluliak vannak… De Tivolt Tanárnő és Székely Tanár Úr szerencsére elnézőek. :)
A szombatot máris próbával kezdtük, majd átsétáltunk a Bazilikához. Megtekintettük ezt a monumentális épületet, és aztán szinte mindenki felment a kupolába is, ahonnan csodás látvány tárult elénk, beláttuk egész Esztergomot. Ezek után szabadidőt kaptunk, amit egyesek sétával, vásárolgatással, mások pizzázással vagy fagyizással ütöttek el. Majd következett egy újabb próba. Este pedig a Mária Valéria hídon keresztül átmentünk Párkányba. A határellenőrök kicsit mogorvák voltak velünk, azt sem engedték, hogy a Tanárnő lefényképezze őket – vagyis minket, amint áthaladunk a határon (a határvonalat egyébként a híd közepére festették fel). Rövid séta és Duna-parti üldögélés után egy étteremben vacsoráztunk, méghozzá nagyon finomat. A mennyiséget sem sajnálták tőlünk, ezért senki sem bírt megbirkózni az adaggal – kivéve Danit, aki mások maradékát is jó étvággyal elpusztította. Azt a három szelet tiramisut, amit mégsem bírt megenni egy ültő helyében, becsomagoltatta, és később, a koleszban, a Megasztár alatt elfogyasztotta. :) Utóbb említett műsor szinte mindenkit a képernyő elé csalt, akiket esetleg nem (és akik még bírták erővel), azok tettek egy sétát az esti Esztergomban is.
Az utolsó nap reggelén szintén próbáltunk, miután pedig mindenki összeszedte a cókmókját, elindultunk a Duna Múzeum felé. Nos, itt felettébb jól szórakoztunk, mert a szokványos múzeumi kiállításon túl ebben a múzeumban lehetőségünk volt (persze játékból) hajókat tologatni, horgászni, vízimalmot forgatni a vízen; továbbá csúszva-mászva, nagyítóval megkeresni különböző helyeket az országban egy légi felvételt ábrázoló (a földön elterülő) térképen; és nem utolsósorban fülhallgatóval zenét vagy verset hallgatni egy csendes sarokban. Ja, és majdnem kihagytam az utazást a „repülőgépen” (ez szintén a múzeumon belül volt), amelynek során a „pilóta” kommentálta, hogy éppen Magyarország mely része fölött lebegünk, és milyen károk történtek itt az árvíz miatt.
Mindezek után fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk vissza Budapestre. Remélem – és azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom –, hogy a kóruskirándulásnak hagyománya lesz a suliban, és még sok kellemes percet tölthetünk együtt (természetesen új kórustagokkal is!).
Foltyn Borbála
