A 12.B osztály – pár diákkal kiegészülve – a tavalyi tanév végén ötnapos felvidéki osztálykirándulásra utazott. Az utat Bethlen Gábor Zrt. Határtalanul! pályázata, valamint a járvány miatti másfél éves tilalmak és lezárások enyhítése tette lehetővé. A mindig elhalasztott kirándulást már igen vártuk, hisz sokat készültünk rá, még a tiztedikes földrajz, majd a tizenegyedikes magyarórákon is.
Szállásunk Felsőerdőfalván, egy a Tátra oldalán fekvő, hangulatos, patakparti falucska panziójában volt. A lányok szobáiból gyönyörű kilátás nyílt a Magas-Tátrára. (A fiúk pedig, a szállásadó félelmét megcáfolva, nem törték rá az ajtót a lányokra.) A koszt finom volt, bár főzhettek volna változatosabban is.
Megmártózás a Csorba-tóban
Első nap az ipolytarnóci ősmaradványokat kerestük fel. Furcsa és vicces legendákat mesélt a vezetőnk, a madárfog-cápanyelvekről, a megkövesedett fatörzsről és az ősállatok lábnyomairól. Délután Fülek várába mentünk, s ennek történetével ismerkedtük meg.
A kirándulók
Vasárnap a Tátrát hódítottuk meg. Bár szemeztünk a villamossal és a lanovkával, a busztól gyalog meneteltünk a Tarpataki-vízesések mellett. Gyönyörű kilátópontok sorjáztak, itt-ott hófoltok is – ekkor még nem sejthettük, hogy utóbbiból még bőven fogunk látni. Az ebédszünetet ki étkezésre, ki sziklafalmászásra, ki hóangyalkázásra használta fel.
A késmárki fatemplomban
Délután, a Csorba-tónál kiderült, hogy az osztály csupa kemény magból áll. Az egyik további túrára ment, a Poprádi-tóhoz, mely kalandosnak bizonyult: hófoltokon csúszkáltunk, az útról letérve mocsaras terepen keltünk át. Egy másik kemény magot pedig nem tartott vissza a jéghideg víz, és úsztak egyet a Csorba-tóban.
A Szlovák Paradicsomban
Harmadik nap folytattuk a túrázást: ezúttal a Szlovák Paradicsomban. A Hernád szurdokvölgye fölé fémtálcákat rögzítettek, láncba kapaszkodva ezeken kell a folyó fölött végigmenni. Az időnkénti elcsúszások ellenére lelkesen meghosszabbítottuk az alaptúrát, majd megmásztuk a Tamásfalvi-kilátót. Délután Lőcsére, a Jókai és Mikszáth által megírt városba mentünk. A városka álmos és kissé lehangoló volt a regényhez képest, s temploma sem volt annyira érdekes, mint a másnapiak.
Szezám, tárulj - a Tátrában
Kedden Késmárkon kezdtük. Az evangélikus fatemplom, égszerűvé festett mennyezete és nagy orgonája ragadott leginkább meg, de fölkerestük a szomszédos templomban Thököly kuruc fejedelem sírját, valamint várát is. Miután a rendőrségre látogató osztálytársaink is kijelentek, utazhattunk tovább: de a szomszéd faluban, Nagyőrön rögtön meg is álltunk. A folyóparti park közepén álló kastély impresszionista képekkel volt teli, melyek jó része a Tátrát ábrázolta. Lublóra érkeztünkkor elkezdett esni. Jobb, mintha túra közben történt volna. Így igyekeztünk a várat árkádok alól és a kazamataszinten megnézni, és a skanzenben is inkább belülről néztük a házakat.
Nem volt ott a tábla, hogy tilos
Az utolsó nap a Dobsinai jégbarlanghoz sétáltunk fel. Teljesen összefagytunk a séta végére, mégis megérte a jégképződmények közti minden perc. Aztán az Andrássyak vadászkastélyába mentünk, melynek luxusa döbbenetesen elütött a tegnapi skanzen szegény szlovák házacskáitól. A kipreparált állatok, a múmia, a szamurájpáncél önmagában is érdekes lett volna, de a vezető jó történeteket is mesélt róluk. A parkban való ebédszünet után utunkat a Hernád völgyében folytattuk: mely itt azonban ronda, vasasan vörös színű volt, köszönhetően egy bányaszennyeződésnek. Fáradtan, de élményekben gazdagon értünk haza.
A kirándulás megvalósult Magyarország kormányának támogatásával.
Kirándulás Szlovákiába
