Mi | Dolgozatok

Az agancsosok bukása




A cikk linkje:
2011. február 17. | utolsó módosítás: 2016. február 8., 17:06
Ez a cikkünk több, mint fél éve lett elhelyezve az oldalon.
A tartalma azóta elavulhatott!

Vágó Fruzsina irodalomdolgozata.

Egy nap Terásztiosz Pantodynemosz főisten elborzadva szemlélte az alatta elterülő világban garázdálkodó embereket. Érdek nélküli életüket a szenvedélyeknek és ösztönöknek alárendelve élték. Hatalmas Pantodynemosz meg szerette volna menteni az ostoba lényeket, de útmutatást, tanácsot nem tudott adni nekik, mert bárhogy próbálkozott, az emberek nem hallották meg bölcs szavait. Hiába zúdított vizet falvaikra, rengette a földet talpuk alatt, kavarta fel a jeges szeleket, a nép vakon folytatta céltalan őrjöngését.

Végső elkeseredettségében Pantodynemosz az alvilág két urához, Énymóhoz és Állymóhoz, az agancsos ikrekhez fordult. Az örökké civakodó istenek az alvilág rettenetes bugyraiban töltötték napjaikat, halálos főzeteket kotyvasztva és rég elfeledett varázsigéket kántálva. Hosszas tanácskozás után az ikrek így szóltak Pantodynemoszhoz:

–Hozz létre egy helyet, méltóságos Pantodynemosz, ahol a tudatlan nép megtanulja majd a világ rendjét, és tájékoztatva lesz a mi fajtánk rendkívüli erejéről!

Pantodynemosz megörülve a démoni istenek szavainak rájuk bízta a tanoda megalapítását és vezetését. Az agancsos ikrek leszálltak hát a földre, és tüzes táncukkal, túlvilági bűbájaikkal követ kőre, sziklát sziklára raktak, amíg készen nem lett az emberek iskolája. Az alvilág álnok urai beterelték a vad nőket és férfiakat, és napról napra az istenek tiszteletére, áldozatok bemutatására, az égi jelek értelmezésére okították őket.

Az évek folyamán az emberek az istenek világa mellett saját környezetüket is egyre jobban megismerték. Hihetetlen találmányok, ember alkotta szerkezetek lepték el a földi birodalmat. Az agancsos ikrek is lenyűgözve figyelték az egykor állatias viselkedésű emberek rohamos fejlődését.

Egy sorsdöntő éjszakán Énymó bizalmasan fordult testvéréhez, hogy fülébe súgja régóta dédelgetett gonosz tervét.

–Állymó, kedves testvérem, ha benned is ugyanaz a vér folyik, mint bennem, akkor nem fogod elvetni agyafúrt javaslatom. Állymó, figyeld az embereket! Figyeld meg jól, miket alkottak a tudomány segítségével! Fantasztikus dolgokat, Állymó, hihetetlen dolgokat! És mind a miénk, az emberek a mi tulajdonaink, kedves testvérem, csak a miénk. Mi hoztuk őket létre, mi adtuk nekik a tudást, ez a lenyűgöző teljesítmény csakis a mi érdemünk. Hát nem jár nekünk nagyobb hatalom mindezek után, Állymó? De bizony, hogy jár, bizony, hogy jár… És ami a miénk, azt el is kell, hogy vegyük, Állymó! Álljunk az emberek élére, és őket vezetve igázzuk le Pantodynemosz birodalmát! Miénk lesz az összes világ, Állymó, miénk lesz minden…

Állymó megbabonázva hallgatta ravasz testvére beszédét. Lelki szemei előtt már megjelent a kettejük által uralt univerzum, már érezte az ezzel járó óriási erőt és tekintélyt.

Csakhogy nem Állymó volt az egyedüli személy, aki hallotta az alattomos tervet. Éppen arra repült Xantosz Apátiosz, a denevérszárnyú félisten, és elborzadva ismerte fel, mekkora veszélyt rejt az ikrek aljas szándéka. Fejvesztve törte be az iskola ablakát, ahogy dühtől vezérelve az ikrekre rontott. Az álmodozó agancsosokat meglepetésszerűen érte Apátiosz támadása, és egyáltalán nem volt idejük védekezni a félisten acélos karmai ellen. Apátiosz két erőteljes suhintással letépte a hitvány istenek fejét, akik egy utolsó kiáltás kíséretében holtan rogytak a földre.

Terásztiosz Pantodynemosz a tusáról tudomást szerezve hálája jeléül felajánlotta Xantosz Apátiosznak a tanoda vezetését, és az iskolát Apáczai névre keresztelte a világ megmentője tiszteletére.

Apátiosz első dolgai közé tartozott az agancsosok koponyájának kiszögezése az épület egy jól látható pontjára, hogy örök ellenpéldát állítson az intézmény tanulóinak.

Csak egyetlen dologról nem tudott a hős Apátiosz, mégpedig arról, hogy az alvilág urainak lelke nem távozott el egészen a földi síkról, hiszen haláluk pillanatában felbomlott a túlvilág rendje, és a pillanatnyi káoszban Énymó és Állymó nem nyert bebocsájtást az eltávozottak birodalmába.

Ha elég közel hajolunk a koponyákhoz, még ma is hallhatjuk a gonosz szellemek fülbemászó suttogását, ahogy mézesmázos hangon próbálják rossz útra téríteni az arra járókat.

Vágó Fruzsina




A legfrissebb cikkek a rovatban

Bubi, 5-ös metró és a 118-as busz – Fónai Kendével beszélgettünk

Az Apáczaiban köztudott, hogy Kende és a közlekedés közti vonzalom nem ma kezdődött: kezdetektől fogva megvolt köztük a kémia. Most megkérdeztük erről.

Apáczai Jubileumi Utcabál

Tegnap került megrendezésre, immár ötödik alkalommal az Apáczai Jubileumi Utcabál, amelyen számos program közül válogathattunk.

Ilyen volt a Jubileumi Bál

2016. április 16-án este negyedik alkalommal rendezte meg iskolánk az évek óta nagy sikernek örvendő Támogatói Bált, idén az „Apáczai 60” programsorozat részeként.

Ünnepi közgyűlés a Gólyavárban

Túl vagyunk az első napon az „Apáczai Napok” névre hallgató programsorozatban. Ez számomra mindenképpen új élmény volt, de szerintem azoknak is érdekes lehetett, akiknek nem ez volt az első.

A káprázatos tiszavirágzás

A tiszavirágzás varázslatos jelenség, ami a Disney mesék világába röpít minket hatalmas méreteivel, mozgalmasságával és semmihez sem hasonlítható harmóniájával.

MERIDIÁN – az apáczaisok hírportálja
KÖZÖSSÉGI OLDALAINK:

 Facebook
 Twitter
 Instagram
 YouTube
ALMA MATER:


Impresszum | Médiaajánlat | Jogok | Adatvédelem | Technikai háttér
2002-2017 MERIDIÁN. Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a készítők engedélyével lehetséges.