Majdnem két hete pakoltam ki az új könyveket az ajánlópolcra, azóta folyamatosan mondom az ismerőseimnek, hogy menjenek kölcsönözni, mert jókat raktam ki. A legtöbben persze nem tudják, miről is beszélek.
Az ajánlópolc a Gyermekjogok Világnapja óta működik, durván fél éve. Akkor jelent meg a polcon a kicsi, sárga keretes tábla a következő szöveggel: „EZEKET A KÖNYVEKET A DIÁKJAINK AJÁNLJÁK. AJÁNLJ TE IS KÖNYVET MÁSOKNAK”. Ez úgy néz ki, hogy a kiválasztott könyvre ragasztunk egy post-itet, amire ráírjuk a rövid ajánlást (jó, én mindig kisregényt írok, de biztos van, aki tud három szóban könyvet ajánlani), majd feltesszük a polcra. Nem túl bonyolult.
Egyből ki is raktam vagy nyolc könyvet, olyanokat, mint az Eragon, A ragyogás, vagy az Egy lapát szén Nellikének. Aztán az úgy ott volt hónapokig. Igaz, az Eragonon megjelent egy másik cetli, szóval azt már ketten ajánlottuk (megjegyzendő érdekesség: az Eragon franciául is kölcsönözhatő, igaz, csak az első rész), továbbá egy könyvről van tudomásom, amit kölcsönöztek. A többi könyv, az ott állt. Sokáig.
Két hete aztán ráértem, és lecseréltem őket a következő kilenc könyvre: Nap nap után, Eleanor és Park, Lolita, Polariodok, Hódító Robur, Örkény egypercesek, Utopia, A társas lény, Három a magyar igazság. Ezek mind érdekes könyvek, némelyiken cetlin kifejtettem, hogy miért. Öt nappal később kikölcsönöztem az Eleanor és Parkot. Mint kiderült, az volt az első kölcsönzés az újonnan kirakott könyvek közül. Huh. Szóval nem elég, hogy csak én ajánlok könyveket, ráadásul én is kölcsönzöm őket (tisztelet a kivételnek). Azért megpróbáltam nem kínosan érezni magam, miközben leszedtem a post-itet (a saját kézírásommal) a borítóról. A könyv élvezeti értékén ez persze nem változtatott. De azért különös érzés volt.
Diákpolc a könyvtárban – csatlakozz Te is!
Ez a történet elgondolkodtatott. Mivel a szerencse úgy hozta, hogy kicsit több szabadidőm lett, úgy döntöttem, hogy rendszeresen cserélgetem majd az ajánlott könyveket, mindig kéthetente, szerdánként. Igyekszem minél több fajtát kirakni, lesz vers, novella, angol, krimi, stb., plusz pár sor ajánlás mindegyike. Ez az, amit én ígérni tudok. Sajnos azonban ez kicsit kevés.
A közösségi könyvajánlás nem a saját hobbim kellene, hogy legyen, hiába olyan kényelmes ez nekem. (A közösségről jut eszembe. Ha nem lenne meg rég az ötven óra közösségi szolgálatom, az ajánlópolcért, vagy bármilyen más könyvtárat, illetve olvasást népszerűsítő programért a könyvtár tudna nekem jóváírni órákat. Részletekről érdeklődni a könyvtárban lehet.) Mindenesetre fontos tudni, hogy az ajánlóspolcot bárki használhatja akár olvasni, akár ajánlani szeretne. Érdemes fölfedezni a könyvtárunkat, mert rengeteg kellemes meglepetést tartogat. Emlékszem például, amikor belebotlottam bokamagasságban a teljes Narnia-sorozatba, vagy arra a gyönyörű, angol Gyűrűk Ura kiadásra, ami nemrég érkezett a könyvtárba. Sosem gondoltam volna, de megtalálható bent a teljes Szent Johanna Gimi, meg a Harry Potter is (ez utóbbi angol, és francia nyelven is), meglepően sok Jókai és Kertész Imre, egy rakás szerző, és könyv, amiről még sosem hallottam, és rengeteg zseniális, amit meg nem is tudnék fölsorolni. És akkor a szakkönyvekről még szót sem ejtettünk.
Mindenkinek javaslom, hogy fedezze fel a könyvtárat, kölcsönözzön, olvasson. Ha tetszett egy könyv, firkantsa le egy cetlire, hogy tetszett (pl.: „szuper a vége, olvasd el te is!”) és helyezze ki az ajánlós polcra. Ha pedig nem talál szimpatikus könyvet, nézze át az ajánlottakat, mert én tényleg mindig olyat rakok ki, amit érdemes olvasni. Szerdán érkeznek az újak!
