Rita Monaldi és Francesco Sorti olasz (jelenleg Bécsben élő) író házaspár munkái a történelmi regények legújabb és legnépszerűbb darabjai. A címeket összeolvasva a többkötetes regényfolyam egyetlen latin mondattá fog összeállni a teljes kiadás végén. Addig is szoríthatunk az 1-3. részben visszaemlékező hősnek, a fogadósinasból bécsi kéményseprővé váló, nagypolitikai játszmák részesévé váló fiatalembernek, s esetleg újra és újra felbukkanó, rejtélyes támogatójának, Atto Melani apátnak.
A sorozat kétségtelen értéke, hogy rendkívül alapos forráskutatásokra épül. Minden kötet végén megtaláljuk a felhasznált levéltári anyagokat, könyveket, dokumentumokat. A szerzők hitelesen és izgalmasan pótolják ki mindazt, ami ezekben nem maradt fenn. Érezhető soraikon, hogy ismerik Róma és Bécs miden apró rejtett zugát. Megelevenednek a könyvek lapjain olyan történelmi alakok, mint XI. Ince pápa, Savoyai Jenő vagy I. József. Átélhetővé válik az európai szövetségek, érdekszférák bonyolult hálózata – amit mi, történelmet tanítók éppen csak érzékeltetni tudunk a szűkre szabott kora újkori egyetemes történelem óráin.
Imprimatur
Az első kötet a legizgalmasabb véleményem szerint. Egy vesztegzár alá helyezett római fogadóból indul az akkor még siheder szolgafiúnak és XIV. Lajos inkognitóban érkező kémjének, Atto Melaninak barátsága. A történet számos csavarral halad előre, a titkos alagúton kiszökő főhősök nyomában feltárul az „éjszakai” Róma, plasztikus kép rajzolódik ki az Örök Városról azok számára is, akik még nem jártak itt. A „Veritas” az előzőnél is vaskosabb kötet: kétségtelenül vannak izgalmakkal teli, feszült pillanatai, de nagyon belevész az azóta elpusztult, kísérteties „Vascello” palota leírásába és a kor diplomáciatörténetébe. A „Secretum” lapjain hőseink Bécsbe költöznek. A harmadik kötet talán a legeseménydúsabb: Melaninak és pártfogoltjának ki kell derítenie, kik törnek I. József császár életére, illetve teszik el sorra láb alól a barátságosnak tűnő bécsi egyetemista társaság tagjait. A negyedik kötet visszaugrik az előző három cselekménye elé: a fiatal Atto éveiről olvashatunk, kalózokkal, rejtélyes szigettel és egyebekkel „megtűzdelve”.
A kötetek legfájdalmasabb hátránya a magyar olvasó szemszögéből, hogy – részben talán nyelvi nehézségek okán – ordít a lapokról: Monaldi és Sorti gyakorlatilag minimális információval rendelkezik a Habsburg uralom alá visszakerülő Magyarországról. A harmadik rész „virgonc” magyar diákját, Kálmánt nem számítva megfeledkeznek a magyar eseményekről, például Buda 1686-os visszavételéről, s a Rákóczi-szabadságharcról (utalás sem történik rá a harmadik kötetben). A negyedik kötetre a leírások néhol kifejezetten dagályossá válnak, a Baudolino-ra és Umberto Eco egyéb műveire túlságosan is emlékeztető kötetek narrátori szövegei tudálékoskodnak, erotikusnak, pajzánnak szánt részei pedig nem egyszer ízléstelenek. A magyar reklámszövegekkel ellentétben a Vatikán sosem tiltotta be a könyveket. Tény, hogy a boldoggá avatott XI. Ince szerepe kapcsán számos negatív következtetésre jut a szerzőpáros, de összeesküvés-elméleteik jelentős része a közép-kelet-európai történelem felszínes ismeretével magyarázható meglátásom szerint.
Rita Monaldi és Francesco Sorti
Az első három kötetet (főleg az elsőt) mindenesetre érdemes kézbe venni, szünetekre mindenképpen izgalmas, fordulatos olvasmányok, de a magyar borítón szereplő állításokkal szemben nagyon messze vannak Umberto Eco alkotásainak színvonalától.
