A sötét borítójú, sárga bagolyszemekkel telizsúfolt borítójú kötetet nem nagy lelkesedéssel tettem be a bevásárlókosárba kedvesem unszolására. Az Alt Krisztián által jegyzett levélregényt viszont magam is két nap alatt olvastam el – letehetetlennek bizonyult.
Az archaizáló stílus és a szerző a 19. századi Ung vármegyéig repítenek vissza, ahol bizony megállt az idő. A reformkornak itt nyoma sincs, az egyetlen ismerős név, akinek halálhíréről az elbeszélő beszámol, Lenhossék Mihály orvosprofesszor. A regény Szeghalmi Lőrinc(z) doktor egy ismeretlen barátjához írt levelek sorozata az 1839-40-es évekből. A fiatal, jóravaló orvost egy alkalommal eleven békákat szülő asszonyhoz hívják… vajon tényleg a boszorkány hírében álló Puzdes néni áll a háttérben? Szeghalmi nyomozni kezd – jobbkeze egy falusi „látnok”, Bakos György, aki a népi hiedelmekben, lidércekben jobban hisz, mint barátja műszereiben és orvosságaiban… A levelek szaporodnak: gyilkosság gyilkosság hátán, vízihullák, vérfarkas… De a történetet persze nem árulom el…
A kötet egyik erényét abban látom, hogy nem a néhol kissé modoros archaizálás mellett tetemes szakirodalomra épít. A szerző alaposan utánaolvasott annak, hogy műtöttek hályogot vagy éppen lékeltek koponyát a 19. században, ami … az egyébként jobbára kitalált … szereplők világát életre kelti. A mű vége kétségtelenül hagy hiányérzetet az emberben, mégis bátran ajánlom mindenkinek, aki a történelmi köntösbe bújtatott, kissé „gótikus” regényeket szereti.
A könyvről további információ szerezhető erről az oldalról:
http://arnyekvilag.magveto.hu
Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból
Kapcsolódó linkek
