×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Jane Austen regényeit szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, aki szereti a romantikus szerelmi történeteket, de magas színvonalú,
szépirodalmi igényességgel megírt könyveket szeretne olvasni.
Jane Austen regényei kedvesek, szórakoztatóak, „könnyű” olvasmányok, miközben az alapvető emberi kapcsolatok hiteles megjelenítői.
A regények a romantika korában születtek, a szereplők mégis életszerűek, nem szélsőségesen polarizáltak, és a véletlen sem kap nagy szerepet.
Jane Austen regényeiben elvonatkoztat a háborús kortól, amelyben él, s elsősorban az angol vidéki úri világot és az emberi kapcsolatok visszásságait rajzolja meg szeretettel,
humorral és iróniával.
Az írónő nagy figyelmet fordít a 19. századi angol úri társadalom ábrázolására, ahol a tisztelet és a hűvös udvariasság határozza meg az emberi érintkezéseket.
Lélektanilag hitelesen ábrázolja, hogyan alakulhat ki a szertartásos társasági életben a szerelem; ugyanakkor finom iróniával, kritikus, mégis megbocsátó szemszögből bemutatja azt is,
hogyan jut felszínre az udvariasság és jó modor mögött a rosszindulat, a gúny vagy az önteltség.
A társadalmi norma behatárolja a szereplők cselekedeteit, de éppen ez által kapnak jelentőséget a viselkedés és a hangvétel árnyalatnyi különbségei.
A hideg udvariasság például gyakran elviselhetetlenebb, mint a nyílt harag vagy rosszindulat, megakadályozhatja az őszinteséget, a távolságtartás kifejezőjévé válhat (pl. Meggyőző érvek).
Az alig észrevehető kedvességek viszont felértékelődnek, ezek mélyítik el az emberek közötti rokonszenvet,
és ennek a folyamatnak a bemutatása adja az Austen-regények lélektani hitelességét.
Jane Austen regényei erkölcsi kérdéseket is felvetnek, a Mansfieldi kastély például egyértelműen erkölcsi mondanivalót hordoz:
Sir Thomas Bertramnak rá kell jönnie, hogy a vagyoni szempontoknál és a nagyvilági jólneveltségnél sokkal fontosabb a valódi jóakarat, szelídség és megbízható erkölcsösség.
De megjelenik a Büszkeség és balítéletben a felsőbbrendűség-érzés, mások lenézése és az elhamarkodott, rosszindulatú feltételezéseken alapuló ítélkezés,
a Meggyőző érvekben a gőgös sértettség és a haragtartás, valamint az önálló döntésre való képtelenség, az Emmában pedig az önfejűség,
a jó szándékúnak hitt, de káros beavatkozás mások dolgába.
A regényekben mindvégig jelen van a társadalomkritikai szándék is, de ez is elsősorban erkölcsi szinten jelenik meg: a gazdagok és előkelők gyakran lenézik az alacsonyabb rangúakat,
de előkelőségük és jólneveltségük tudatában nem veszik észre, hogy valójában modortalanok, gőgösek vagy éppen gonoszak (pl. Fanny Dashwood).
Jane Austen regényei sokszor fejlődésregények is. A lányalakok jellemrajza sokrétű (pl. Emma, Anne Elliot), a szereplők nem sablonosak vagy állóképszerűek, hanem élethűek, árnyaltak,
rokonszenvesek és gyakran enyhén nevetségesek.
Az írónő kedvtelve kifigurázza a nevetséges emberi tulajdonságokat, a túlzott naivitást (Jane Bennet), a túlzott büszkeséget (Mr. Darcy), a szenvelgő érzékenységet (Marianne Dashwood),
az intrikázást (Emma), a könnyelmű ítélkezést (Elizabeth Bennet), az indokolatlan haragtartást (Captain Wentworth). De ennek ellenére ekkor is mindig egyértelművé teszi,
kik az igazi értékek hordozói (pl. Fanny Price), hősei szeretetreméltóak, s még negatív szereplői is nyerhetnek – ha bocsánatot nem is – de legalább megértést,
részvétet (Mr. Willoughby).
A regények hangvétele könnyed, kedves, a kissé fölényes humor és irónia szeretetteljes és megbocsátó. A könnyed és vidám hangnemet erősíti a biztonság is,
Jane Austen regényeiben soha nem válik a hősök sorsa tragikussá, a regények egytől egyig házassággal zárulnak. A regényekből kimarad a szorongás, a megrajzolt világ zárt,
szinte utópisztikus, értékrendszere egyértelmű, s talán éppen ez az, ami vonzza a mai olvasót is.
Nagyon régóta készülök ajánlót írni Jane Austenról, de most külön aktualitást ad a témának a Büszkeség és balítélet új filmfeldolgozása, Keira Knightley főszereplésével,
amit nyilván sokan megnéztek. Szerintem érdemes megnézni, főleg akkor, ha ismerjük a regényt és esetleg az 1995-ös BBC-féle sorozatot, ami a regény alapján készült,
és van összehasonlítási alapunk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy míg a BBC-sorozat egyértelműen a regényt akarja filmre vinni, ez a film inkább feldolgozza,
s részben át is értelmezi a művet. Ennek köszönhető, hogy átértékelődik a két főhős szerelme is, s noha a lényeges cselekményelemek megmaradnak,
a kezdeti harag és ellenszenv másodlagossá válik, és még a sikertelen lánykérés folyamán is inkább kölcsönös szerelemről tanúskodnak a szereplők gesztusai.
A film nagy hangsúlyt helyez a környezet realisztikus bemutatására, olyannyira, hogy a jelenetek gyakran illúziórombolóak:
a regény és a sorozat elegáns báljai például tömegjelenetekké válnak, a Bennet család vagyoni helyzetének bemutatása szinte nyomasztó. Eltűnik az a biztonságos, barátságos légkör,
ami a regényt jellemzi. A regény olvasása során az olvasó megelégedéssel, elégtétellel és Elizabeth erkölcsi kiválóságának tudatával fogadja Mr. Darcy kikosarazását,
miközben egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy így kellett tenni, és végül úgyis minden jóra fordul. Itt viszont nincs a nézőnek biztonságérzete. Mindez még nem baj,
hiszen jelentheti a regény átértelmezését, reálisabbá tételét. Sajnos azonban a néző sajnálata inkább annak köszönhető, hogy nem ismeri meg kellőképpen Mr. Darcy jellemét,
nem tartja megbocsáthatatlannak és Elizabeth számára megalázónak Darcy büszkeségét, így nem is érezheti indokoltnak a kikosarazását. Mr. Darcy inkább félénk és szerencsétlen,
nem pedig gőgős és büszke, Jane Austen jellemrajzai háttérbe szorulnak, és a jellemfejlődés is elsikkad. Elvész a regények ironikus felhangja, megbocsátó humora,
a visszás emberi tulajdonságokon élcelődő hangnem, annál is inkább, mert a karikatúrákra leginkább alkalmas, emlékezetes Jane Austen-i mellékszereplők kidolgozatlanok maradnak
(Mr. és Mrs. Bennet, Jane, Mr. Bingley, Mr. Collins). Vannak a filmben érzelgős, hatásvadász jelenetek is (pl. lánykérés a szakadó esőben).
Viszont mindenképpen pozitívum, hogy a film végigköveti azokat a kis cselekményelemeket, amelyek a szerelem kialakulásához vezettek –
talán erre fordították a legnagyobb figyelmet a film készítői.
A néhány kifogásolható tulajdonságtól eltekintve a film összhatásában mégis sikeres feldolgozásnak tekinthető. Sikerült az előzményektől függetlenül,
új szempontok alapján értelmezni a művet, és sikeresen áthelyezték a regény problémavilágát a mai világba, még ha ezzel csorbult is valamelyest a regényben megjelenő társadalom-
és jellemrajz.
Csakurda Ágnes
A karácsony, illetve az azzal járó készülődés az év legszebb időszaka. Most összegyűjtöttük azokat a filmeket, amelyek biztosan meghozzák az ünnepi hangulatot. Kellemes mézeskalács falatozós, forró teát kortyolgatós filmezést kívánunk Mindenkinek!
Programajánló: 2018. december 7. (péntek) 19 óra, Marczibányi téri Művelődési Központ.
Majdnem két hete pakoltam ki az új könyveket az ajánlópolcra, azóta folyamatosan mondom az ismerőseimnek, hogy menjenek kölcsönözni, mert jókat raktam ki. A legtöbben persze nem tudják, miről is beszélek.
A Centropa Alapítvány szeretettel meghívja az érdeklődőket a Túlélés Szarajevóban – barátság a háború idején című kiállításának megnyitójára.
A közösségi színház mint működési forma lényege, hogy a körülöttünk élő, civil lakosságot vonjuk be az előadások, színházi események létrehozásába, akár mint szereplő, akár mint író vagy háttérmunkás.