Egy kellemes, jópofa film arról, milyen hatása lehet egy emberre a hirtelen óriásivá vált felelősség, amihez ő még nem feltétlenül nőtt fel.
Valószínűleg nincs olyan ember, aki – legalább az azóta boldoggá avatott II. János Pál halála és trónutódlása körüli napokban – ne gondolkodott volna el azon, egészen pontosan milyen érzés lehet a vatikáni Sixtus-kápolna falai között ülni és azzal szembesülni bíborosként, hogy pár perc múlva a több millió hívet számláló római katolikus egyház fejévé válik az ember. A történelemórán tanuljuk és tanítjuk, hogy a magyarok közül Bakócz Tamás esztergomi érsek jutott Szent Péter trónjához a legközelebb 1513-ban. Folyamatosan adják az HBO-n a Borgiákról szóló sorozatot, mégis ritka, hogy lélektanilag ennyire mély játékfilm készüljön az elvileg tökéletesen titkos szavazásról, mint az olasz Nanni Moretti idei alkotása.
A történet eljátszik azzal, ami idáig csak V. (Szent) Celesztinnel történt meg a 13. század utolsó éveiben: adott egy frissen megválasztott egyházfő, aki egyáltalán nem akar pápa lenni. A filmen a Krisztus földi helytartójává választott bíborost Michel Piccoli alakítja: szerepe szerint egy karizmatikus, fiatalabb korában színészi ambíciókat dédelgető főpap (a filmen megjelenő személyiség sok tekintetben hasonlít II. János Pál vagy a „nevető pápa”, XXIII. János szerethetően emberi egyéniségére). Az emberek, illetve a sajtó képviselői a Szent Péter-székesegyház előtt már alig bírnak magukkal… a bíborosi testület dékánja végre bejelenti ünnepélyesen: „Habemus papam!” (Van pápánk!). Már majdnem elhangzik a név…amikor az öregúr kereket old és nyakába veszi az Örök Várost! A rangidős bíboros (Renato Scarpa) és a titkár (Jerzy Stuhr) csak abban bízhat, hogy a külön költözött pszichológus házaspár egyike rá tudja beszélni „Őszentségét”, hogy foglalja el a trónt…
A film további fejleménye legyen titok! Kinek ajánlható? Azoknak, akik már jártak a Vatikánban és akik még nem. Akik szívesen hallgatják, nézik a gyönyörűen beszélő olasz színészek jutalomjátékát a vásznon (a pszichológusokat az egyik legnépszerűbb olasz színésznő, Margherita Buy alakítja, neurotikus férjét maga a rendező). Akiket érdekel, milyen hatása lehet egy emberre a hirtelen óriásivá vált felelősség, amihez ő még nem feltétlenül nőtt fel…
Van pápánk! (Habemus Papam / We Have a Pope), színes, feliratos, olasz-francia vígjáték, 102 perc, 2011
rendező: Nanni Moretti
forgatókönyvíró: Nanni Moretti, Francesco Piccolo, Federica Pontremoli
operatőr: Alessandro Pesci
zene: Franco Piersanti
szereplők:
a pápa: Michel Piccoli
szóvívő: Jerzy Stuhr
Gregori bíboros: Renato Scarpa
Bollati bíboros: Franco Graziosi
kisfiú: Leonardo Della Bianca
kisleány: Camilla Ridolfi
