A mutánsos franchise ötödik, és egyben talán legjobbra sikeredett darabja.
A legtöbben bukásra ítélték a filmet. Hogy is lehetne sikeres X-Men mozit készíteni Küklopsz, Jean Grey, Vadóc és a többi fiatal(abb) mutáns nélkül? Mégis sikerült, sőt sok ismerősöm véleménye szerint is ez lett a saga legjobb része. A jóslatok ellenére én már hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy mindenképpen meg akarom nézni ezt a filmet. Persze a legfőbb mozgatórugó az volt, hogy magam is félig-meddig szuperhősös-képregény rajongó vagyok, de valószínűleg a nagyon is jól sikerült trailerek, illetve a korábbi részek sikere is meggyőzött volna. Így hát vasárnap délután elmentem moziba barátnőimmel (egyébként a teremben rajtunk kívül csak fiúcsoportok, meg párocskák ültek – ez bizony nem egy csajos műfaj). Több mint két óra múlva pedig tökéletesen elégedetten jöttem ki.
A történet egyszerű, de nem a mostanában megszokott „amerikaifilmes”-módon lebutított. Az első húsz percben több szálon fut, betekintést nyerhetünk a főszereplők gyerekkorába. Ezután jön a szinte sorsszerű találkozás, a felkészülés a közös ellenséggel szemben, legvégül pedig az igencsak látványosra sikerült csatajelenet. A cselekmény menete kifejezetten gyors, ez az elején talán zavaró lehet (például a két főszereplő barátsága sem bontakozott ki teljesen), de később előnyére válik a filmnek. Nincsenek üresjáratok, túlságosan erőltetett jelenetek, a két óra (sajnos) nagyon gyorsan eltelik. A film az 1960-as évek elején játszódik (ami egyébként az első önálló X-Men képregény megjelenésének évtizede is), a hidegháború, pontosabban a kubai rakétaválság idején. Az időpont pluszfeladatot is adott az alkotóknak: a ruhákat, tárgyakat, helyszíneket mind úgy kellett megalkotni, hogy passzoljanak a korhoz. Az archív felvételek a moszkvai felvonulásokról és Kennedy elnök beszédéről csak ezt a hangulatot fokozzák. Tetszik az alternatív történelmi szál (Kevin Bacon, a film főgonoszát alakító színész mondta a rosszmájúak lecsillapítására: „Honnan tudja azt bárki is, hogy ez nem igaz történet, és mutánsok nem léteztek?”), és a sok orosz beszéd is (még sosem hallottam ilyen kontextusban a harasót :)).
Az elsők legnagyobb érdeme a karakterekre való összpontosítás: a kapcsolatok alakulása, a belső folyamatok képezik a film legfontosabb részét, meglepő, hogy egy ilyen hollywoodi szuperprodukcióban több időt fordítanak a jellemfejlődésre (bár én így sem éreztem elégnek), mint az akcióra. A középpontban természetesen Charles és Erik barátsága, és egymás ellen fordulása áll, de érdekes a fiatal mutánsok felnőtté válása, a szerelmi szálak alakulása is. Ilyen szempontból a külsőjét elfogadni nem tudó Raven a legérdekesebb – a korábbi filmek erős, a mutánsok érdekeiért szélsőséges módszerekkel küzdő Mistique-jétől eltérően itt egy törékeny lányt ismerhetünk meg. A színészek kevésbé ismertek, sokuknak ez az első komolyabb szerepük, de ez csak előnyére válik a filmnek. Sajnos James McAvoy (Charles) némileg háttérbe szorul Michael Fassbender (Erik) mellett. Kevin Bacon (Shaw) hozza a tőle megszokott profizmust, Jennifer Lawrence (Raven) pedig a hatalmas kék sminkréteg mögött is tökéletesen meggyőző. Drámai jelenetekből van elég, mint a koncentrációs táborban játszódó, amit teljesen a trilógiából vettek át. Egyes részeknél pedig a hideg futkos az ember hátán (Shaw kivégzésénél, vagy az argentin kocsmajelenetnél), mások egészen megrázóak is lehetnek (a legjobb példa erre, amikor Charles lebénul). Feszültségből tehát nincs hiány, de persze a humor sem marad el. A professzor fiatalként többször élt vissza a képességével, mint később, de vicces a kiképzésüket bemutató jelenetsor, illetve az ominózus cameo is.
Hiányoltam viszont a végefőcím utáni extra jelenetet (ugye tudjátok, hogy egy filmnek a stáblista után van csak vége?). A film rengeteg szállal kötődik az előzőekhez: a repülő és a Cerebro prototípusa, az X-birtok, illetve a végén a műanyag tolószék megjelenése csak erősíti ezt. Természetesen vannak apróbb folytonossági hibák (gondoljunk csak a gyémántbőrű Emma Frostra, aki a Farkasban kislányként jelenik meg), a képregények univerzumába sem illeszkedik tökéletesen (persze egy ennyire szerteágazó franchise esetében lehetetlen kanonizálni, azaz egy, megváltozhatatlan idővonalat létrehozni).
A mozit új, illetve felújított karakterek is színesítik – a kedvencem Azazel, aki eddig csak néhány képregényben szerepelt. Remélhetőleg (sőt, családi kapcsolatait ismerve minden bizonnyal :)) a folytatásban nagyobb szerepet és több szöveget is kap majd.
Minderre 125 milliót költöttek, ezzel a legolcsóbb X-Men-film lett. Ennek ellenére a megvalósítás tökéletes (persze azért vannak megmosolyogtató pillanatok: például a szuperszonikus repülés). A speciális effektek, a rakéták, a tengeralattjáró, és legfőképpen Mistique átalakulása vitte a pálmát, ezeket a Weta készítette (a cég, amelyik az Avatarért is felelt). Érdekes, hogy 3D-ben nem került a vászonra (mint az ugyanígy a Marveltől és a Foxtól származó, pár hónappal ezelőtt bemutatott Thor), de igazából nem hiányzik, mert semmit nem tett volna hozzá a filmhez. Kiemelném még a zenét is: Henry Jackman zenéjében sajnos az eredeti filmek dallamait hanyagolnunk kell, ennek ellenére abszolút illik a mozihoz, önmagában is hallgatható. A stáblista alatt pedig a Take That új slágerét, a „Love Love”-ot hallhatjuk.
Összességében annyit mondanék, hogy bár az idei évben nincs hiány szuperhősös filmekből, ezt mégis érdemes megnézni. Látványos, szórakoztató két óra, rajongóknak természetesen kötelező, hiszen a Sötét Lovag óta ez a legjobb képregény-adaptáció. Az IMDb 10 pontból 8.2-t ad neki (ezzel egyébként a 218. legjobb film a listán). Tőlem 9-et kap, bőven megérdemli. Egyébként az alkotók már bejelentették, hogy siker esetén trilógiává bővítenék a filmet (kíváncsi leszek, milyen címet adnak majd nekik :)). Mivel már az első hétvégén 55 millió dollár bevétele volt csak a tengerentúlon, ez valószínűleg így is lesz.
Én már alig várom a következő epizódot.
Értékelés: 9/10
X-Men: Az elsők (X-Men: First Class), színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 132 perc, 2011
rendező: Matthew Vaughn
forgatókönyvíró: Jane Goldman, Ashley Miller, Jamie Moss, Bryan Singer, Zack Stentz
operatőr: John Mathieson
zene: Henry Jackman
szereplők:
Charles Xavier professzor: James McAvoy
Erik Lehnsherr/Magneto: Michael Fassbender
Raven Darkholme/Mystique: Jennifer Lawrence
Sebastian Shaw: Kevin Bacon
Emma Frost: January Jones
Dr. Moira MacTaggert: Rose Byrne
Hank McCoy/Beast: Nicholas Hoult
Angel Salvadore: Zoë Kravitz
Kapcsolódó linkek
