Benjamin Franklin Gates (Nicolas Cage) érdekes időtöltést örökölt a családjától: olyan kincs felkutatása hozza őt lázba, amelyről mindenki úgy vélekedik, hogy csak egy legenda. Úgy hiszik a családban, hogy a templomosok mesés kincsét valahol Amerikában rejtették el. A család előbb megrögzött, majd utána kiábrándult tagjai az Alapító Atyák elrejtett jeleit kutatják, hogy megtalálhassák a kincset.
Ben most talál rá egy olyan nyomra, ami helyesnek bizonyul, mert egy olyan hajó roncsain köt ki, ahol bár kincset nem talál, de talál egy újabb rébuszt, amivel közelebb kerülhet a kincshez. Az egyetlen szépséghibája a dolognak az, hogy a következő talány állítólag a Függetlenségi Nyilatkozat hátán található. Mivel kölcsön nem kérhetik, felmerül bennük viccből, hogy ha más út nincs, el kell lopni. Ben társának, Iannak (Sean Bean) azonban tetszik ez az ötlet, így pár szó után szembekerül Bennel. Túl nagy a kísértés, Ian pisztolyt ránt és megfenyegeti Bent, aki viszont ekkor se hajlandó segíteni. Ian és társai Bent és barátját (Justin Bartha) a roncsban hagyják, ami felrobban.
Természetesen Benék túlélik a robbanást, így kezdetét veszi a verseny: ki tudja hamarabb megszerezni a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ben még az FBI-hoz is betér, hogy figyelmeztesse őket a rablásra, de mivel hihetetlenül profi technikával őrzik a nyilatkozatot, egyszerűen kinevetik. Fél, hogy Ian kárt okoz a nyilatkozatban, ezért mégis a rablás mellett dönt…
A rendező témaválasztása jó, hiszen igen sok embert lázba hoz a kincskeresés. Ha nem is ragadunk lapátot, azért egy kényelmes moziba beülünk, hogy egy ilyen kalandnak biztonságos székünkből részesei lehessünk. További pozitívumnak számít, hogy a témában klasszikusnak számító, 1981-ben debütáló Indiana Jones árnyékától is megszabadultak. Természetesen itt is vannak pókhálós csontvázak és sötét alagutak, de nem erre épít a film látványvilága. Ha már a film hangulatáról beszélünk, érdemes megemlíteni a sok-sok vicces közjátékot, amiben Riley viszi el a pálmát.
Nem mondhatnám, hogy csak jókat lehet a filmről elmondani, így essen szó a gyenge pontokról. Leginkább a történetben találtam ilyeneket. A kincskeresős filmekben gyakran tűnnek fel olyan rejtett csapóajtók, amiket évszázadok alatt senki sem nyitott ki. Mindig furcsállottam, hogy ezek a szerkezetek gond nélkül üzemelnek, sose szorulnak be. Azt se értem, hogy a főhősök miért tudják a leggonoszabb talányt is rögvest megfejteni? A filmesek ugye jól megcsavarják a feladványokat, amiket a filmek hősei pillanatok alatt kibogoznak. De erre képes egyáltalán valaki? Szerintem néha túl messzire megy a forgatókönyvíró, bár ezt döntse el mindenki maga.
Az is furcsa, hogy Ian és bandája mindig Benék nyomában van, valahogy mindig elsőre ráéreznek arra, mit akar Ben csinálni. Végül pedig a nyilatkozat elrablásának körülményei tűnnek nekem gyengének: miért hagyják szinte őrizetlenül a restaurátoroknál, ha a múzeumban olyan félelmetes technikával őrzik, hogy még a hőérzékelő akkor is bekapcsol, ha valaki lázas szemmel néz a nyilatkozatra?
De ezekkel a problémákkal nem is kell foglalkozni, csak üljünk le kényelmesen és élvezzük a kalandot!
Értékelés: 8/10
A nemzet aranya (National Treasure), színes feliratos amerikai akciófilm, 131 perc, 2004
rendező: Jon Turteltaub
forgatókönyvíró: Jim Kouf, Cormac Wibberley
operatőr: Caleb Deschanel
szereplők:
Ben Gates: Nicolas Cage
Abigail Chase: Diane Kruger
Riley Poole: Justin Bartha
Ian Howe: Sean Bean
Patrick Gates: Jon Voight
Sadusky: Harvey Keitel
John Adams Gates: Christopher Plummer
Kapcsolódó linkek
