„Erdélyországi őszi rónaságon,
ütközetekben megfáradt hadak,
Fejedelem, ma néma hódolattal
Színed előtt, imhol, megállanak.”
Erdély története 1918 után Románia történetének része. A továbbfutó és újonnan kibontakozó gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatokat immár Románia egészének fejlődése szempontjából kell elemeznünk. A régió is megváltozik: Erdélynek ettől kezdve azokat a területeket nevezzük, amelyeket a forradalmakban felbomlott Habsburg Birodalom Magyarországától a trianoni békeszerződés Romániához csatolt, tehát nemcsak a történeti Erdélyt, hanem az Erdélyi Érchegységtől nyugatra fekvő, attól sokban eltérő területeket és a Bánság egy részét is.
A trianoni békével Romániához csatolt nyugati területek az új ország összterületének 34,8%-át (102.200 km2) és lakosságának 30,7%-át (1930-ban 5.548.000 főt) tették ki. A mezőgazdasági termelés Erdélyben a jobb technikai feltételek és a gondosabb művelés következtében valamivel magasabb szinten állt, mint Románia más részein.
A bányászatban folytatódott a só, a szén, a színesfémek kitermelése, fellendült a vasércbányászat s különösen az erdélyi földgázmezők kiaknázása.
Erdély sajátosságát a régi Romániához képest főleg etnikai összetétele jelentette. Az 1930-as népszámlálás szerint Erdélyben 5.548.363 lakosból 57,8% román, 24,4% magyar, 9,8% német, 3,2% zsidó és 4,8% egyéb. Nagy-Románia területén a lakosság 7,9%-át jelentették a magyarok.
A magyar nyelvű oktatás 1919 után gyakorlatilag a felekezeti iskolákba szorult vissza, ezernél több magyar tannyelvű állami népiskola szűnt meg. Jellemző, hogy olyan magyar többségű megyékben, mint Csík vagy Szatmár, egyetlen magyar tagozatú állami iskola sem működött. Ebből az következik, hogy rengeteg magyar gyermek román tannyelvű iskolába kényszerült. Azonkívül az állami óvodák tannyelve mindenhol a román volt.
A magyar sajtó a húszas évek közepén kezdte visszanyerni az első években elvesztett lehetőségeit. Igaz, példányszámuk nem volt magas – kivéve a Brassói népújságot, amely elérte az ötvenezret. Gazdag volt a folyóirat kiadása is. 1921-ben megindult a Pásztortűz című irodalmi folyóirat, 1928-ban pedig az Erdélyi Helikon. 1926-ban jött létre a Korunk című, tudatosan európai horizontú, marxista szellemű társadalomtudományi és irodalmi folyóirat.
Az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés újabb területfelosztásokat jelentett Románia (és Erdély) számára.
Erdély 1918 óta is nagy megpróbáltatásokat élt át, talán nagyobbakat, mint bármikor történelme során. Háborúk, hatalomváltozások, gazdasági-társadalmi átalakulások, politikai megrázkódtatások befolyásolták népeinek életét. Meggyőződésem, hogy mint különleges etnikai és kulturális egység, Erdély ma is pozitív szerepet játszhatna nem csupán Románia és Magyarország kapcsolatainak alakításában, hanem e kelet-közép-európai régió fejlődésében is, amennyiben érvényesülhetnének az itt élő népek tényleges érdekei, a demokrácia, az emberi és közösségi jogok nemzetközileg elfogadott normái.
Az erdélyi történelem viharainak egyik legjelentősebbike az 1562-es székely felkeléssel vette kezdetét, amely az itt élők ellen elkövetett jogtiprások sorozatára válaszolt. Hiába tiltakoztak a csíki közszékelyek panaszlevélben 1564-ben János Zsigmond fejedelemnél szabadságjogaik megnyirbálása miatt, jogorvoslat helyett a fejedelem Csíkot a reformáció égisze alatt az új vallásra akarta kényszeríteni. Először szép szóval, hittérítőkkel próbálkozott, majd az eredménytelenségre válaszul katonaságot küldött Csík ellen. Ekkor István, gyergyóalfalvi pap felszólította a gyergyóiakat az ősi hit megvédésére. 1567-ben Gyergyó népe felkerekedett a fejedelmi had ellen, de ütközetre nem került sor. Az ellenség visszavonult a nagy elszántság láttán. A győztesek pünkösd szombatján tértek Csíksomlyóra hálát adni a Boldogságos Szűznek. Azóta is minden pünkösd szombatja hálaadó körmenet napja. Így emlékeznek az első csíksomlyói búcsúra. Rengeteg zarándok keresi föl ekkor Csíksomlyót: Magyarországról, Németországból, még az Egyesült Államokból is.
A gyergyószárhegyi lakosság az 1596-os véres farsangot soha nem felejti el. Ez idő alatt a gyergyói megtorlás Szárhegyen tetőzött, ahol 500 közszékelyt végeztek ki. Emlékoszlopot állítottak, melyre a Millecentenárium alkalmából került fel a következő: „896-1996 Emlékezz, magyar, e föld 1100 éve szülőfölded.” Mellette 11 kis tujafát ültettek ez alkalomból, 11 kiemelkedő személyiség tiszteletére, akiknek a székely nép olyan sokat köszönhet, akik minden nehézségben segítették magyarságunk megőrzését, megmaradásunkat. Időrendi sorrendben: Árpád fejedelem, Szt. István király, Szt. László király, IV. Béla király, Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi Mátyás király, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Antall József.
Antall József, Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc
Gyergyóditrót megközelítve, a község nevéről eszünkbe juthat Puskás Tivadar (a telefonközpont feltalálója), aki itt született.
Közvetlenül a világháború kitörése előtt Takó János főesperes-plébános buzgólkodására gyönyörű szép, hatalmas, új templomot építettek, mely Gyergyóditró legszebb látványossága. 950 hektár erdőt jelöltek ki a célra, 10 év kellett ahhoz, hogy 800 ezer aranykorona összegyűljön az újvidéki Kladek István mérnök terveinek megvalósulásához. A gótikus templom 1908-1913 között épült.
A hatalmas csillárokat vasúti sínek tartják, melyeket Jungszer Gyula műlakatos, királyi tanácsos készített, az ablakok festését Róth Miksa végezte: a dús színezésű ablakok a 12 apostolt ábrázolják.
Paulai Erik olasz festőművész munkája a keleti motívumokkal ékesített szentély. A hatalmas Krisztuscorpus Szántó László temesvári szobrászművész munkáját dicséri, a főbejárati belső ajtókat Lukács József műasztalos készítette.
Pneumatikus orgonája, mely ráépült a színes ablakokra, a Rieger cég munkája. A 30-as évekből való. Csodálatos hangzása miatt kiválóan alkalmas koncertekre.
A templom hossza 56, szélessége 23, toronymagassága 73 méter, 5000 ember befogadására alkalmas.
Gyergyóditró katedrálisa
A népművészet, a háziipar ma is él, az idősek nagy szeretettel, féltő gonddal adják át tudásukat: „…mert gyökér nélkül minden csak ideig-óráig haldokló szemfényvesztés. Ennek a kultúrának kis alkotórésze az identitástudat – értékkel bíró népművészet…”
Végezetül a SZÉKELY HIMNUSSZAL zárnám soraimat:
„Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.”
A Gyilkos-tó a Gyilkos-tetőről
Ferencz Hajnal
Kapcsolódó cikkek
