Nusi, Nusi, Nu-si, Nu-si, N-u-s-i, N-u-s-i!!! Hallatszik a tornateremben. Az egész csapat áll a kispadon, és őrülten figyeli az éppen pályán lévő társakat. Nusi a büntetőnél, hopp, rádob… a labda bemegy! Éljen! Mindenki keze a levegőben, Nusit ünnepeljük. Egyenlítettünk, kapcsol mindenki hirtelen.
Az egész október tizenkettedikén, reggel hét órakor kezdődött a Forgách utcai metrómegállóban. Itt gyülekezik a serdülő kosárlabdacsapat. Sziszi az első, aki legmesszebbről jön, és így tovább.
Mikor mindenki megérkezett, még kicsit álmosan, de várakozva elindultunk a Röppentyű utca hatvankettőbe. Az öltözőkben gyorsan átöltöztünk, és már indulhatott is a bemelegítés. A nagyok, a tizenegyedikesek vezették az edzést. Hála nekik, hamar kiröppent szemünkből az álom és a pihe-puha ágyikó emléke. Egy gyors, erőteljes, hatásos és csuda jó bemelegítésben volt részünk. A végére még egy-két büntető és már kezdődhetett volna is a mérkőzés, de… még valaki hiányzott, egy olyan személy, akire nagyon nagy szükség volt, nem más, mint a bíró. A két csapat – a szerbek és mi – úgy egyezett meg, hogy az első félidőt az ő edzőjük, a másodikat pedig Vanda tanárnő fújja.
Feldobás. A meccs elkezdődött. A tizedik percnél persze befutott a játékvezető is, így teljesen szabályos keretek közt folytatódott a mérkőzés. Egy kosár itt, egy kosár ott, nagyon erős volt az ellenfél. Hátrány az is, hogy magyar helyett szerbül karattyoltak. Izgalmas negyven percet játszottunk végig, de ami utána jött…
A negyvenedik percben mindenki tombol és NUSI nevét kiálltja. Rajta múlik minden. A büntetőnél áll, ha bedobja, hosszabbítás, ha nem, vesztünk. És mint már kiderült, Nusi bedobta. A csapat nagyon boldog. Nevetünk, sírunk és sírva nevetünk. Rövid szünet után folytatódik a meccs. Látszik, hogy fáradtak a csapatok, azonban még mindig ugyanolyan lelkesek. (Legalábbis MI.) A hosszabbítás utolsó percének végére ismét döntetlen. Újabb öt perc, még van esélyünk, még nyerhetünk. A csapatban körülbelül ugyanaz játszódik le, mint az előbb: egymást biztatva és erősítve indulunk újra pályára. Mindenki hajt, de hiába. Egymás után két faultot is adtunk, a szerbek ezért kétszer két büntető nyertesei. A négy szerezhető pontból hármat be is gyűjtöttek, és ezt már nem tudtuk behozni.
De senki se szomorkodjon! Nem ez a lényeg, persze ez is fontos, meg mi is nyerni akartunk, de az a fő, hogy egy nagyon jót játszottunk, és mindent megtettünk, amit tudtunk. És még nincs is veszve minden. Ez a vereség betudható annak, hogy a szezon első mérkőzése volt, és egy elég kemény csapattal kerültünk szembe. De!!! Még hátravan a visszavágó! November huszonnegyedikén mi megmutatjuk nekik! Aki nem hiszi, járjon utána!!!
Kapcsolódó cikkek
