Zongora
Anyám szerint szépen sírok…
Fura
[Pest, 2003. július 2.]
A Remény maradjon
Ha gazdag leszel,
mert azt mondtad, négy év múlva esedékes,
Vegyél nekem is valamit,
mint ahogy ezt sokaknak megígérted,
De nekem nem motor kell,
aminek még a nevét sem tudnám,
Csak egy könyv,
ennyit, kérlek pazarolj rám.
Egy könyv, melynek lapjai
valljuk be nem megszokott,
Legyenek üresek,
tiszták és kötése se legyen kopott.
Köttesd bársonyba,
ezüst bársonyba, ha kérhetem.
És végy mellé tintát,
feketét… kérlek… kéket ne…
Ezt borítsd rá,
persze csak az első oldalra,
És nézd, ahogy issza,
és sötétül oldalról oldalra,
És végül az első oldalon
Már csak egy nagy,
Fekete folt látszik,
A másodikon kisebb,
S ez lapról lapra
Kisebb és kisebb,
De az utolsó,
Az maradjon
Tiszta
Arra még hátha írhatok,
Ha lesz mit,
És kiről,
Fogok
[Pest, 2003. július 14.]
Krisztus követése (I.)
Egy tavaszi kertből egy ember lépett ki,
Ki csak pár paplant, s szandált viselt.
Borostás arcát a szellő végigsimította
Míg tekintete mindvégig az égen pihent.
A kapuban még megállt, s rongyai közt
Nyugodtan kereste erszényét, hisz sehová nem siet.
Megtalálta, s tartalma az útra elég:
Harminc öreg, kopott ezüst, mind rozsdával kikent.
[Pest, 2002. február 15. – 2002. február 18.]
Világ-anya
Látod Világ, ha most Rád nézek, tudom, hogy…
Nem, nem szidom anyádat,
Pedig mondhatnám, hogy kurva…
Én csak annyit tudok róla,
Főleg, ha így Rád nézek,
Hogy amíg hordott terhességében,
Biztos, hogy dohányozott…
[Pest, 2001. december 06.]
Kiűzetés naplója
Nyolcadik nap
Az ég még ég, még mindig lángol,
De a vizek már jéggé fagytak rég,
A kietlen, fagyott föld homokká tört össze,
S én egyedül maradtam, meztelen létemben…
Nyolcadik nap kiűztek,
Én fekszem a mocsokban,
S már mindent elfeledtem…
De Te még eszembe jutsz…
Rád… Rád még emlékszem…
Nyolcadik nap (a kiűzetés első napján)
Eszembe jutnak szemeid,
Hisz csak két csillag maradt az égen…
Nyolcadik nap (a kiűzetés másod napján)
Eszembe jut mosolyod,
Ha a két csillag fénye a homokban megcsillan, s szivárvánnyá törik…
Nyolcadik nap (a kiűzetés harmad napján)
Eszembe jut arcod,
Hisz a táj egykori szépsége is emlékezetem lakája marad…
Nyolcadik nap (a kiűzetés negyed napján)
Eszembe jut alakod bűbája,
Mikor a tűz a jeget nyaldossa, s a vizek a légből kortyolnak…
Nyolcadik nap (a kiűzetés ötöd napján)
Eszembe jut illatod,
Bármikor levegőt veszek, hogy nélküled még tovább kelljen élnem…
Nyolcadik nap (a kiűzetés hatod napján)
Eszembe jut csókod,
Ha rájövök, hogy megint csak édes álmokkal menekülök a való elől…
Nyolcadik nap (a kiűzetés heted napján)
Eszembe jutsz,
Hisz meztelen létemben egyedül maradtam…
Nyolcadik nap
Mindörökre Nyolcadik nap marad, hisz semmi nem változik már…
S a vízbe ezt vésem a lég pávatollával:
Rád… Rád mindörökre emlékezem…
[Pest, 2001. szeptember 14.]
A Paradicsom elvesztése
Volt egy paradicsom a szekrényem alján,
Mindig friss és szép volt, a színe alapján,
Vörösen csillogott, mindig, ha megnéztem.
Nap, mint nap kinyitottam szekrényem, és féltem,
Hogy megrohad, megeszik, vagy elvesztem,
S félelmem beigazolódott, Nyolcadik nap nem leltem…
De én vesztem el, a Paradicsomot keresve…
A Nyolcadik nap, mindent elfeledve…
[Pest, 2001. szeptember 10. körül]
Elveszett Paradicsom
Mielőtt utoljára kinyitottam szekrényem,
Mielőtt elveszett utolsó reményem…
Mikor még ott volt a paradicsom a helyén,
Mikor még ott álltál szép dombja tetején…
Miután leszedtem azt az almát a fáról,
Miután Isten szólt a halálról…
Ott álltam Édentől, Tőled Keletre…
A Nyolcadik nap, mindent elfeledve…
[Pest, 2001. szeptember 12.]
Esszencia
Káoszlogika Tojássárgája…
[Pest, 2001. május 03.]
Kalligráfia
|
A Szerelemnek lángja, mely hozzád fűz, Ugyanaz a tűz kerget és vad- ul űz, Maradnék melletted, ha azonnal nem égnék el, Ám a tűz, mint egy Lán- dzsa szívemben ékel, Lehetne gyógyító ír is, ha akarnád, Bírnék mindent, mint szélben a nád ! |
Úgy Szeretnélek, mint most vagy tán jobban, Va- dul, s csendesen, mint Kavics, ha tóban csobban. Örökkön ö- rökké szenvedélyesen, Mint a Hold a Napot, Vezetnél te fény, Engemet, a va- kot, Szeretlek, szeret- lek, Oh bár látnád, Szeretnélek, Ha te Is Akar- nád ! |
[Pest, 2001. április 26.]
Emese szemei
Szemeid mámorító fénye:
Két gyöngyszem érintetlen mélyben,
Két csillag kristálytiszta éjben,
Két reménysugár lelkem sötétjében,
Két tőr lehet bennem, mártva vérben,
Két szivárvány máskor az égben,
Két tűz melyben kell égnem,
Két vadító szenvedélyem,
Két szimbóluma a kéjnek,
Két olvasztója a jégnek,
Két tündöklő gyönyörűségem,
Két szerelmetes végem,
Két őrület elmémben,
Két szemem vár Rád régen,
Két végtelenségig nézem:
Emese… Az Éden Kertjében…
