Elsős diákként – főleg akit személyesen tanít Czéh tanár úr – tényleg meglepő volt számomra a koncert.
Az előzenekar, akiket nem nevezek nevén (azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudom a nevüket), egy punk formáció volt, legalábbis szerintem. Nekem bejött, megvolt a szokásos „Hey, ho! Let's go!” érzés, no meg a polgárpukkasztó szöveg, árulkodó számcím például a „Négy éve megerőszakolták Britneyt” (ha jól emlékszem, ez volt a cím, de ha nem, akkor elnézést kérek :)). Nos, ők zenéltek nekünk, míg nem jött a főműsor, ugye a Pamela. Gondolom, mindenki emlékszik a dobozra, amit a zenekar, mármint a Pamela kirakott a másodikon. Na, abba lehetett bedobni a számokat, amiket hallani szerettünk volna. A koncerten végülis játszottak Nirvanát (itt megjegyezném, hogy Börzsönyi tanár úr nirvanás pólóban nyomta), Lenny Kravitzet, Quimbyt és Kispált is. Elég változatos volt a felhozatal. De a Nirvana „Smells Like Teen Spirit”-je volt szerintem a csúcspont. Voltak, akik pogóztak, akik próbáltak pogózni, és olyanok is, mint én, akik meghúzódtak és menekültek az előbbi két csoport elől.
Fotó: Hubai Kata
A zenekar négytagú, közülük kettőt ismerhetünk: Börzsönyi Péter és Czéh Zoltán tanár urakat. Első élményem leszámítva az előzenekart az Czéh tanár úr sikoltása volt. Emlékezetes marad.
