×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Megyeri Mária érettségi dolgozata irodalomból.
2002. május 13-án
Megyeri Mária, 12.C osztály
Érettségi írásbeli dolgozat magyar nyelv és irodalomból
TÉTEL:
Radnóti Miklós Hetedik ecloga című versének értelmezése
Radnóti Miklós oly korban élt e földön,
„mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” /Töredék/
A világ rendje felborult, az igazi, örök értékek már nem voltak igazak többé. Aljas, romló eszmék söpörtek végig a földrészeken, ledöntve mindazt, ami jó volt.
Az emberi élet tisztelete megszűnt. Volt, hogy hazug indokkal, volt, hogy ok nélkül gyilkolták egymást az emberek.
Nemcsak a harctereken gépfegyverrel, ágyúval, tankokkal, hanem az utcán, tereken, réteken, óvodákban, iskolákban és még ami megrendítőbb: külön a halál számára kiépített táborokban.
Senki sem volt biztonságban, mert mindenki gyanús volt. A szomszéd, a tanár, a diák, de még a barát is.
Már semmi sem volt szent. Isten, haza, embertárs, család, önzetlenség, segítség, bizalom, szeretet s szerelem nem létezhettek többé viruló, szabad voltukban.
A költő kezdettől fogva érezte ezen égbekiáltó bűnök közeledtét. Már akkor felismerte a veszélyt, amikor az még csak szárnyait bontogatta.
Ezt fedezhetjük fel korai, magatartás-kijelölő verseiben (Mint a bika, Kortárs útlevelére),
melyekben elmondja, hogyan lehet, és kell mégis megőrizni az örök értékeket, hogy azok valóban örökké élhessenek.
Három utat mutat, amin a kor embere járhat. Vadmacskaként, örökké éberen, félve surranva, és mindig ugrásra készen, ha ellenség támad.
Vagy féregként, az emberi önbecsülést eldobva, behódolni az ördögnek. Ez ugyan biztosítja a mindennapos megélhetést,
de mégsem jelenthet megnyugvást.
„Ha ezt követed, élhetsz valahogy;
bólinthatsz meleg ételek fölött
és az esti csöndben leköpheted magad!” /Kortárs útlevelére/
A harmadik út a lázadás, az ellenállás. Ez a helyes ösvény, amin –rengeteg akadályon keresztül, és nehezen ugyan
–, de átviheted batyudban rejtve a jóságot a túlsó partra. Ezt választotta Radnóti is.
A legveszélyesebbet, a végzeteset.
A költő ezen eszmék hirdetése és zsidó származása miatt eleve halálra volt ítélve a fasiszta, hitleri Németországgal
szövetséges Magyarországon. Bár előre látta balsorsát, mégis vállalta azt, és nem hallgatott barátaira és feleségére, akik azt javasolták, hogy egyik párizsi utazása során maradjon külföldön.
1944-ben végül elérte végzete, és munkatáborba vitték. Több helyre is „elszállították”, de a szerbiai Lager Heidenauban töltötte a legtöbb időt. Itt írta a Hetedik ecloga című versét is, amit feleségének címzett.
A vers felütésében a költő az alkony, a homály és a megnyugvás pillanatát ragadja meg, s innentől kezdve egészen a záró szakaszig az álom és az ébrenlét, az illúzió és a valóság határán lebeg.
A tábort körülvevő szögesdrót kerítés lassan elenyészik a szürkületben, felszáll a sötét felhők közé, hogy a meggyötört, megalázott, méltóságuktól megfosztott emberek képzelete végre szabadon szárnyalhasson a szabadító álmok útjain.
Éles kontrasztot ad, hogy ő maga ébren mondja el, mit álmodnak társai. Állandó feszültséget kelt, nem engedi teljesen szabadjára a gondolatot.
Mikor az elindul a hőn szeretett otthon felé boldogan, a költő kegyetlenül megállítja gyötrő kérdéseivel:
„Ó megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán?”
S vajon létezik-e még a kis Magyarország, ahol értenék a sorokat, amiket ír?
A fizikai lét, a mellette nyöszörgő és horkoló társai bemutatásával érzékelteti, hogy a hazatérés, az otthon csupán csak álom, a kerítés nem szállt fel a magasba, hanem szilárdan áll a valóságos talajba belegyökerezve.
A tábori élet körülményeinek leírásával pedig végleg visszaránt minket az ágynak nem nevezhető fekvőhelyre, ahol a sötétben ébren körmölget.
Kegyetlen hasonlattal illeti saját létét, amit életnek alig lehet nevezni. Úgy haladnak vele a napok, oly lassan és lomhán, mint ahogy egy hernyó araszol, és oly vaksin, ahogyan ő írja versét az éjszakában.
Napról napra vegetál, nem látja a holnapot, de már a tegnapot sem.
Az őrök mindentől megfosztották őket, mindentől, ami emberi. Állatokként kezelik őket, olyanok, mint istállóban a barmok. Nincs különbség köztük, nincsen nevük, nincs nemzetiségük.
Nem hangos itt az olasz, nem szakadár a szerb, s nem méla a zsidó sem. Nincsen már jellemük sem. Talán még számuk sincs. Álmaik vannak…
Újból álomvilágba érkezünk, ezúttal a költővel együtt. Mert bár ébren, de neki is közös az álma a többiekkel. Jó hír a szabadságról, szerelemről, kedvesről, a gyermekről, vagy ha nem jő más: az elmúlásról.
Most sem enged minket elkalandozni a költő. Újból belekezd a szörnyűségekbe. A valóság borzalmaiba. A kínzó férgek, a tetvek, a legyek áradatára, a szenvedésre, még a gyönyörűen fénylő hold sugára sem ad gyógyírt.
Hiszen megcsillan a rabságot jelentő rideg-hideg szögesdróton és most már nemcsak a képzeletet, hanem a kerítést is lehozza az égből. Megjelennek a fegyveres őrök, ahogy figyelve „örzik a rabok édes álmát”.
A záró szakaszban végül kiömlik Radnóti szívéből a sok keserűség. A vágy, hogy ő is álmodhasson, hogy neki is ragyoghasson az arca az elképzelt hétköznapi csodától, attól amit oly szépen leírt már:
„…a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert célod él.” /Tétova óda/
Arra vágyik, hogy feleségével lehessen, hogy kedvese kitöltse az űrt, ami tátong szívében, a tehetetlenség tátongó mélységét:
„nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”
Az olyan embertelen körülmények, amelyek között ez a mű is született, kettétörik az ember szívét, testileg meggyötrik és hitében összeroppantják a szegény, esendő embert.
Radnótinak azonban akkora ereje volt, hogy nem vehették el tőle méltóságát. Sikerült neki, amit kitűzött célul maga elé:
„…hogyha lázadsz, jövendő
fiatal koroknak embere hirdet…
…fiának adja át emlékedet, hogy példakép, erős fa legyen,
melyre rákuszhat a gyönge növendék!” /Kortárs útlevelére/
Itt áll hát előttünk az erős fa, rajtunk áll, hogy felkúszunk-e rajta.
Bírálat: Kiváló összefoglaló a választott vers témája okán egy felelősen gondolkodó mai 18 éves tollából.
Tartalmas, okos, szépen szerkesztett, hibátlan dolgozat. Kerek egész.
Javasolt minősítés: jeles (5)
Megyeri Mária
Az Apáczai Gimnázium Jubileumi Alapítvány pályázatot hirdet az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumának közössége számára. A pályázat tanulmányok, közösségi programok támogatására és szociális problémák megoldására is irányul.
2022. november 3-án az Apáczai Túrakör tagjaival a Gerecsében jártunk.
A 12.B osztály – pár diákkal kiegészülve – a tavalyi tanév végén ötnapos felvidéki osztálykirándulásra utazott. Az utat Bethlen Gábor Zrt. Határtalanul! pályázata, valamint a járvány miatti másfél éves tilalmak és lezárások enyhítése tette lehetővé. A mindig elhalasztott kirándulást már igen vártuk, hisz sokat készültünk rá, még a tiztedikes földrajz, majd a tizenegyedikes magyarórákon is.
Az Apáczai Gimnázium Jubileumi Alapítvány kuratóriuma pályázatot ír ki tanulmányi ösztöndíjra azon tanulók számára, akik a 2021/2022. tanévben a gimnázium diákjai voltak.
Az idén 50 éves kollégiumunk az 1971/1972-es tanévben nyitotta meg kapuit. A fél évszázados jubileum kapcsán ünnepséget tartunk a gimnáziumban.