Lassan két éve, hogy megjelent az iskola folyosóin, általában mosolyog, szívesen beszélgetne Zrínyi Miklóssal és kedvenc szava a „munkatárs” szó. Tóth Lászlóval beszélgettünk.
Kedvencek
Könyv: Mihail Sebastian: Napló.
Film: Cristian Mungiu: Az aranykor emlékezete.
Étel: Lasagne.
Édesség: Dobostorta.
Ital: Fenyőszörp.
Évszak: Ősz.
Sport: Nézni – RSG, művelni – röplabda, úszás.
Ünnep: Húsvét, a tartalma miatt.
Legszebb évek eddig: A bukaresti tanulmányok és az akadémai kutatóévek.
Álomnyaralás: Keletre Romániában bárhol, nyugaton Párizs.
Beszélgetés Tóth Lászlóval
–Milyen rég óta tanít?–2010 szeptembere óta.
–Mikor döntötte el, hogy tanár lesz? Miért pont magyar szakos?
–Eredetileg orvos akartam lenni, amiről tizedik környékén lemondtam. Az utolsó pillanatban,
tizenkettedik közepén döntöttem el, hogy az ELTE BTK-ra fogok jelentkezni, de csak később,
másodévesen döntöttem a tanári pálya mellett.
Azért éppen magyar szakos, mert közel állnak hozzám az irodalmi alkotások, és szeretek mögé nézni a pusztán leírt szavaknak.
Fantasztikus szemlélni, és ízlelgetni azt a sok élettapasztalatot, amit a különböző szerzemények hordoznak.
Emellett a filozófiát is nagyon szeretem.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Melyik költővel, íróval találkozna legszívesebben? Miről kérdezné?
–Zrínyi Miklóssal mindenképpen találkoznék, és azt kérdezném tőle, hogy hogyan tudott ilyen sokoldalúan kreatív,
ennyire bizakodóan tervező lenni. Lenyűgözőnek tartom, hogy ennyit küzdött, gondolkozott a hazáért, és mindemellett írt,
nem is akárhogyan. Ha nem Zrínyivel, akkor Babitscsal találkoznék még.
–Mennyit kellene olvasni a tizenéveseknek?
–Véleményem szerint a probléma pont azzal a megközelítéssel van, hogy kell.
A kötelező dolgokat általában nem szívesen végezzük. Az olvasás ne ilyen legyen.
Megkedveltetése kicsi korban a felolvasással kezdődhetne, hiszen ha akkor megszeretjük,
később is szívesen műveljük. Legyen szellemi felfrissülés, ne pedig kényszer. Ennek persze veszélye is van, hiszen lehet,
hogy valaki csak a könyvek világában képes kiteljesedni. Érdemes ezért egy egyensúlyt felállítani;
olvassunk naponta, szabadidőnk függvényében.
–Helyes-e, hogy kötelező a Harry Potter?
–Ha szívesen olvassátok, akkor igen.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Milyen könyvet javasolna az olvasás megszerettetése kapcsán?
–Mindenféleképpen történelmi, önismereti vagy lányregényeket, nemtől és kortól függően.
A Szent Johanna gimitől például sokan vonakodnak, mégis a tinédzserek nagy része imádja.
Miért ne ajánlhatnám akkor azt egy 7-es lánynak? A Twighlightról nem is beszélve.
–Milyen „friss” tanárnak lenni egy iskolában, illetve milyen benyomásai vannak az iskolánkról?
–Friss tanárnak lenni mindig nehéz; nagy a belső igyekezeted, hogy felvedd az iskola ritmusát,
ezen kívül a kollégákkal való összecsiszolódás folyamata is hosszas,
akik viszont nagyon készségesen segítettek nekem mindenben az első perctől kezdve. Amikor először beléptem az iskolába,
hamar otthon éreztem magam, hiszen már a szó szerinti illata is ismerős volt,
mivel én is gyakorlóiskolába jártam egy hasonlóan régi épületbe. A diákok nyilván azóta sokat változtak,
de nagy vonalakban az értékrend ugyanaz, mint volt.
–Mi motiválja a nyelvjárások tanulásában?
–Családi vonatkozások a mozgatórugóim, pontosabban anyai nagyapám öröksége.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Ehhez kapcsolódik a román nyelv ismerete?
–Nem. Egy 2002-es romániai kirándulás alkalmával kezdődött, és az egész országgal, kultúrával,
nyelvvel szerelem volt első látásra, így elvégeztem a román szakot is a magyar mellett.
–Ha újra kezdhetné, ismét ezt a pályát választaná?
–Igen, de ha nem tanár, akkor biztosan orvos lennék.
–Milyen tervei vannak a jövőre (közel és távolra) nézve?
–A legközelebbi a Ph.D. disszertációm befejezése.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Szeret tanítani?
–Ha nem szeretném, nem csinálnám.
–Mit gondol a nyelvtanulásban rejlő lehetőségekről?
–A nyelvtudás kulcs újabb világok megnyitásához. Természetesen a sztereotipiáink alapján ítélünk meg népeket,
és ezzel együtt azt is, hogy szimpatikus-e a hozzájuk tartozó nyelv vagy sem. De ha egy nyelvet megtanulunk,
egy újabb kultúrát, világnézetet, felfogást ismerünk meg, így sokkal gazdagabbak leszünk.
–Szokott-e, tud-e verset írni?
–A líra kevésbé, inkább a próza áll hozzám közelebb, ha választhatnék.
Gimis koromban voltak próbálkozásaim regényírás terén, de kinek nem? Rajzolni is szerettem akkortájt.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Gondolkozott-e már azon, hogy irodalomkönyvet írjon?
–Idő, társ és egyéb körülmények hiányában nincsen napirenden a kérdés, pedig lennének ötleteim.
–Mi a véleménye a magyar médiáról és nyelvtani „tudásukról”?
–Van ilyen tudásuk? Nyilván lesújtó, de szerencsére van még egy-két pozitív példa.
–Melyik a kedvenc szava?
–Munkatárs.
–Mi a kedvenc időtöltése? Hol szeret a legjobban lenni?
–Egyik kedvenc időtöltésem az utazás, mondjuk egy romániai körút, napi 400 kilométerrel,
utána pedig megmászni a Déli-Kárpátok egyik hegycsúcsát, és megnézni a tengerszemeket felülről.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Milyen kapcsolata van a tánccal?
–Kiskoromban társastáncoltam, de sajnos egy kéztörés miatt abba kellett hagynom. Néhány lépésre emlékszem még belőle.
–Mit gondol a zenéről?
–Misztérium és kábítószer.
–Hogyan viszonyul az okostelefonokhoz?
–Valamilyen szinten támogatom tanórai használatukat is (nyilván nem a számonkérések alkalmával),
jól felhasználva új világokat nyithat meg. A tőle való függés viszont veszélyes lehet.
A másik kockázata, hogy manapság bárki bármilyen hamis információt feltölthet az Internetre,
amlyet utána sokan minden mérlegelést nélkülözve elhisznek.
–Nem szeretne színész lenni?
–Gimiben jártam színjátszó szakkörre. Manapság tanár vagyok, aki valahol színész is.
–Hogyan alakult ki a színházzal való szoros kapcsolata?
–Kisebb korában sokszor muszájból jár az ember (mert mondjuk elrángatnak a szülők),
de a középiskolában már az érdeklődőbb osztálytársaimmal csoportosan vettük a bérletet,
amelyben voltak jó és nagyon rossz rendezések. Ez utóbbiakból is sokat lehetett azonban tanulni.
Később az egyetemi „szabad lét” alatt is úgy gondoltam, hogy erre szükségem van.
Azóta sem hagyok ki semmit, ami érdekel.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Ki(k)re néz fel leginkább?
–Azokra a tanáraimra, mondhatni mestereimre, akik példaképként élnek a szememben tudásuk, tartásuk miatt.
Lehet meglepő, de azokra a diákjaimra is felnézek, akik nagyon intelligensen szemlélődnek, és ezután mernek kérdezni;
valamint azokra is, akik erejükön felül küzdenek valamilyen cél érdekében.
–Melyik irodalmi korszak áll magához a legközelebb? Melyiket tanítja legszívesebben?
–Leginkább a Nyugatot (folyóirat) szeretem tanítani, hiszen ott olyan sok zseni van egy korszakon belül.
–Milyen emlékei vannak az iskolában töltött évekről?
–Vegyesek. Ami leginkább szembetűnő, hogy akkor másabb volt a tanári attitűd, mint manapság.
Kevésbé voltak közvetlenek akkoriban velünk tanáraink, és a tanítási módszerek is egyhangúbbak voltak.
–Mit gondol, hogyan lehetne az irodalmat és az olvasást népszerűbbé tenni a mai generáció körében?
–Jó könyveket olvastatni, valamint mindet e-bookra konvertálni.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
–Kérem, meséljen egy, a tanítással kapcsolatos nagyon jó, megható élményéről!
–Egyszer egy szakközépiskolában Az ember tragédiáját tanítottam. Elsőre csak egy ember olvasta el,
majd ahogy telt az idő, egyre többen, végére már heten! Ez hatalmas sikerem volt. A végén meg is tapsoltak.
–Mit tart meglepőnek a mi generációnkban (viselkedés, felfogás), át tudja-e érezni a problémáinkat?
Ha igen/nem, miért?
–Át tudom érezni, elég empatikusnak tartom magam. A legmeglepőbb számomra az intolerancia és unintelligens viselkedés.
Egyszerűen nem értem, miért kell bántani a másikat önmaga valójáért, pedig az internet kitágította számotokra a világot,
azaz sokkal több dologgal találkozhattok mint korábban, és ezzel együtt megtanulhatjátok azt is, hogy a világ sokszínű,
és ez így van jól.
–Honnan, hogyan szerez energiát, motivációt? Mit tanácsol nekünk? Mire bíztat minket?
–Séta és zenehallgatás kizárólag egyedül.
Aki a szike helyett a krétát választotta
– Tóth Lászlóval beszélgettünk
Tanácsom: senki ne hagyja a pozitív jövőképét összetörni, higgyen benne a végletekig; a lehetőségeit ennek megfelelően mindenki használja ki, és legyetek befogadóak. Ne a félelmeitek vezéreljenek benneteket, ami miatt folyton analizálgattok, hogy megéri/megérte-e megtenni azt a bizonyos fontos lépést. (Tudom, hogy minden ilyen tanácsot könnyen ki lehet forgatni, de így tudom leginkább megfogalmazni.)
Joker kérdések:
+1. Tanár úr szokott-e járni Rave-be bebűnözni, mint házatlan zsellér a lakodalmon?
–Nem, nem jellemző. :D
+2. Tudja-e, miből készül a májkrém?
–Sajnos igen, de inkább nem szeretném elmondani. Nem akarom, hogy valakinek egy életre elmenjen a kedve tőle.
