Ha azt mondjuk, kirándulás, a legtöbb apáczaisnak egyből dr. Csiszár Gábor tanár úr jut eszébe. Vele beszélgettünk. (Az interjú egy évvel ezelőtt készült.)
Kedvencek
Énekes/együttes: Glee.
Könyv: Mikszáth Kálmán: Fekete város.
Film: Vígjátékok.
Étel: Krumplipüré rántott hússal vagy grillcsirkével.
Édesség: Saját palacsinta.
Ital: Pesti csapvíz.
Évszak: Tavasz.
Sport: Kirándulás.
Ünnep: Saját születésnap.
Város: Velence.
Eddigi legszebb évek: Bölcsis emlékek.
Álomnyaralás helyszíne: USA, a nemzeti parkok.
Beszélgetés dr. Csiszár Gáborral
–Milyen régóta tanít már?
–Attól függ: Ez a 11. tanévem, hogy itt tanítok. De már az általános iskola nyolcadikban is volt,
hogy egy egész órát tartottam Winston Churchillről. Egy történelemórát.
Meg amikor elsős voltam, akkor nyáron, a szomszéd lánnyal, a Balatonon (Fonyódon) iskolásdit játszottunk.
Azóta már ő is tanár lett. (Amúgy van egy eladó telkem Fonyódon.)
–Mikor döntötte el, hogy tanár lesz? Miért pont magyar-földrajz szakos?
–Egész kicsi korom óta tanár akartam lenni. Már alsó tagozatban vártam, hogy mikor jön már be a történelem,
mert hogy történelem-földrajz tanár lennék. De a tanárok hatására sokkal jobban megkedveltem a magyart.
(Egy üde színfolt volt a magyartanárnő. Kopogós klumpával és kiesett keretű szemüveggel beült az ablakba és azt mondta,
hogy „Oh, nein! Ne legyenek már articsókák.”.
Tehát, egy sokkal színesebb személyiség volt, mint a töritanár. És hát ezért a magyar irányába hasítottam át.)
A kirándulások szervezőjével, Csiszár Gáborral beszélgettünk
–Tanár úr az Apáczaiban nemcsak a földrajzról és a magyarról híres, hanem a kirándulások szervezéséről is.
Melyik volt eddig a legkellemesebb?
–A kirándulások szervezése részben már elvárás a földrajztanároktól: biztos a földrajz tanár az,
aki ötletek tud adni az osztályfőnököknek és egyébként is szervez ide-oda utakat.
Másrészt meg engem érdekel és szórakoztat is. Szeretek szervezni és ugye a nagyobb utaknál van,
hogy egy évvel előtte neki kell állni szervezni, útikönyveket nézegetni. Ez tényleg érdekes, ahogy az ember utánanéz,
hogy ott mi minden látható, hogy mi az, ami szerinte érdekelné a diákokat, és azokból próbál összerakni egy útitervet.
De persze mindig próbálok egy kis szakmaiságot belecsempészni, mindig az aktívabbakat szeretem, amibe minél több program van. A legjobban a keletiek tetszettek, pl. az ukrajnai. Már a megnevezéssel is voltak gondok, hisz volt, aki úgy gondolta, hogy ez Kárpátalja és nem Ukrajna. De persze mivel a Kárpátokon túlra is mentünk, ezért már nem lehetett Kárpátalja. Hát így lett Ukrajna. De a heves válaszok ellenére szinte összeomlott az egész, mert kutya se akart eljönni. Persze, ha az ember azt mondja, hogy Bécs vagy Párizs, akkor már eleve két busszal kell menni, sőt van, hogy várólistára kell visszaverni a jelentkezőket. De végül nagy nehezen sikerült összeszedni egy mikrobusznyi társaságot. Aztán nekiindultunk a vad Keletnek: nem tudtunk, hogy mikor tűnik el az út, kilométereken át nem volt benzinkút, és amikor végre van, akkor meg közölték, hogy nincs WC.
A másik érdekesség a hihetetlen olcsóság: Egy sétálóutcai vendéglőben a főétel, borravalóval együtt, átszámolva 200 forint volt. A társaság is jó volt, a kísérő tanárokkal nagyon jó hangulatban voltunk (ezúttal is üdvözlöm őket!). És ekkor írta az osztályom az új kétszintű érettségit, amiknek a tételei az előző nap kiszivárogtak. Ezért lett ilyen emlékezetes ez az út.
A kirándulások szervezőjével, Csiszár Gáborral beszélgettünk
–Van-e olyan hely, ahol még nem volt, de szeretne kirándulást szervezni?
–Nagyon régen volt krakkói út (Szlovákiában – skanzen, Árva vára, Krakkó, wieliczkai sóbánya),
de már korábban szerettem volna elmenni a Vajdaság irányába, Szerbia irányába (Szabadka, palicsi állatkert).
Nemrég kaptam egy ötletet, hogy egyrészt Szerbiába, egészen Belgrádig (középkori várak, Vaskapu),
másrészt a Szerbiához közeli dél-erdélyi részbe, Romániába (Temesvár és környéke) és ez így legyen egy hosszabb út.
Ezek ugye a hajdani Monarchia területei és ezért a környéken ugyanaz a kultúrkör:
ugyanazok az ételek, lehet számítani arra, hogy milyen típusú szállások vannak.
Amúgy diákcsoporttal Szerbiába és Olaszországba szeretnék menni. Ősszel voltam Veronában (üdvözlöm a szállásadót!),
és azon töprengtünk, hogy lehetne-e valamilyen diákcsere program.
Privátban meg USA-ba, a természeti látnivalók miatt.
–A magyar nyelv és irodalom oktatása mindig is fontos volt.
Viszont mára sok minden megváltozott (Internet, sokadik idegen nyelv, külföldi hatások).
Mint magyartanár mit gondol: szükség van-e a magyar oktatásán változtatni/korszerűsíteni?
–Először is szeretném leszögezni, hogy egy közoktatási dinoszaurusz vagyok, és mondjuk ilyen szinten nem látom a korszerűsítésnek
a kényszerét, mert mondjuk az Interneten is vannak könyvek.
Az, hogy valaki már ott is el tud olvasni egy kötelezőt, vagy már lexikon helyett ott is megkereshet valamit,
az nem olyan lényegi változás, amire azt kéne mondani, hogy például fölösleges Shakespeare-t föladni olvasásra.
Valamennyire biztos volt változás, de valamennyire változott már az oktatás és a felvételi is.
Konkrétan tudom, hogy felvételi időszakban, miután megjelent a leendő osztálynévsor, egyes osztályfőnökök fölmásznak a közösségi oldalakra
és megnézik a leendő osztályukat.
A kirándulások szervezőjével, Csiszár Gáborral beszélgettünk
–Ön szerint mennyire fogja meg a mai diákot egy XIX. századi regény, szemben egy évszázaddal korábbi társával?
Továbbá mi lenne a helyzet, ha egy modern regényről lenne szó?
–Nagyon kevés téma van, ami aktuális: halál, szex, barátság. Erről szól a világirodalom.
De a legtöbb kötelező már pár évtizeddel ezelőtt is nagyon régi volt. Szóval én inkább azt mondanám, hogy vannak olyan művek,
amiket ma nem lehet feladni, de azokat jellemzően már az én korosztályom se volt hajlandó elolvasni.
Elvileg kell modern regényeket feladni. De ebben is érződik a konzervativizmusom, hogy néha olyan műveket adok föl,
papíron modernek, de viszonylag nagyon öreg író írta, aki konzervatív irodalmi felfogású.
–A sok változás között ott van az Internet is. Egyre gyakoribb, hogy az emberek nem ügyelnek annyira a helyesírásukra,
amikor „online” tesznek közzé valamit. Mit gondol erről?
–Nagyon idegesít. Konkrétan volt, hogy meg szerettem volna rendelni valamit egy cégtől,
de amikor a honlapjukon nem ismerik a vesszőhasználatot (amit nyolcadikban szokás tanítani), akkor úgy voltam, ezektől nem rendelek.
Tehát ilyen helyesírás-fasiszta vagyok, és elvárom, hogy környezetemben tudjanak helyesen írni.
Szerintem az igénytelenség jele, ha valaki az általános iskolai anyagot se képes elsajátítani.
–Melyik költővel vagy íróval találkozna a legszívesebben? Mit kérdezne tőle?
–Van olyan, akit kutattam, mint például Faludy György és annak idején találkoztunk is, de ha kérdeznék valamit,
úgyis egy szép sztorit mondana és nem azt, ami valójában történt. Van olyan, akit kutattam, mondjuk Ady, de semmi kedvem találkozni vele,
úgyis hulla részeg lenne. Privát beszélgetésre Babitsot, társaságba Kosztolányit és Karinthyt hívnám.
A kirándulások szervezőjével, Csiszár Gáborral beszélgettünk
–Biztosan hallott már a földrajzérettségit érintő változtatásokról. Mint földrajztanár, mi a véleménye erről?
–Ez egy nagyon buta, a földrajzzal és a diákokkal kiszúró változtatás. Mert ugye a földrajzot tizedikig tanulják és logikus volt,
hogy tizedikben elmennek a diákok előrehozott érettségizni, vagy ahogy az Apáczaiban volt jellemző, rákészülnek egy évet.
De talán még meg is érteném, hogy ha azt mondanák, hogy az egész előrehozott érettségi rossz és úgy ahogy van, megszűntetik.
De az, hogy bizonyos tárgyakból engedélyezik (nyelv, informatika) és bizonyos tárgyakból nem (földrajz, kémia),
az egyrészt azért kiszúrás, mert a diákok földrajz és kémia helyett más tantárgyból fognak érettségizni menni
(pl.: a biológia, mivel az tizenkettedikig tart), másrészt a diákokkal is kiszúrás, mivel tizedikben végződik a földrajz
és tizenkettedikig ingyen már nem is tudja képezni magát.
Tehát ebből az lesz, hogy akinek van pénze, az jobb érettségit ír, akinek meg nincs, annak rosszabb lesz.
Ez szerintem nem túl racionális döntés.
–Mit javasol azoknak, akik még szeretnének földrajzból előrehozott érettségizni?
–Jelentkezhetnek még jövő tanévben szeptemberre. Azt javaslom, hogy tanuljanak. Ilyenkor az nagyon praktikus,
hogy az eddigi földrajzérettségiket megnézik az www.oktatas.hu
honlapon, és onnan megoldókulccsal nekiállnak megoldani őket, majd kijavítják maguknak.
–Hallottuk, hogy tanár úrnak van egy fonyódi telke. Inkább városban vagy vidéken lakna? Mit gondol a városon kívüli életről?
–Amikor fiatal voltam, akkor volt még bennem egy ilyen nosztalgia. Tehát voltak olyan terveim,
hogy kivonulok teljesen vidékre, majd lovat és tehenet tartok, élek a természetben és lovas kocsival közlekedem.
Aztán ilyen szempontból az ember, amikor felnő, beszűkül. Mára nagyon hozzászoktam, hogy körúton lakom: minden közel van,
éjszaka is haza lehet jutni tömegközlekedéssel, van a közelben színház, cukrászda, antikvárium, nagy könyvtár, pláza.
Ilyen szempontból ma nem tudnám elképzelni, hogy vidéken lakjak. Talán egy Sopron nagyságú, hangulatos várost még el tudok képzelni.
A kirándulások szervezőjével, Csiszár Gáborral beszélgettünk
–Évről évre több tanárjelölt is megfordul az iskolánkban, közöttük van, akiket a tanár úrhoz osztanak be.
Mit gondol erről a rendszerről, mennyire előnyös vagy hátrányos ez a diákok szempontjából, illetve szükségesnek tartja-e?
–Hát, a diákok szempontjából ez alapvetően egy szívás. Nagyon ritka az, hogy a tanárjelölt jobb, mint a vezetőtanár.
Csak ebben az esetben lenne jó a diáknak, de az ember azt gondolná, hogy egy sok éve a pályán lévő, az Apáczaiban tanító kolléga
azért sokkal jobb. Ugyanakkor a rendszerre szükség van, mert valahol meg kell tanulnia annak az egyetemistának, hogy egyrészt mi kell neki ahhoz,
hogy boldoguljon, meg hogy találkozzon is élő gyerekkel, ne csak elméleti pedagógiát tanuljon.
Másrészt, ha valaki nagyon rossz, akkor itt ráébredhet, hogy az, és megmentették tőle a magyarországi diákgenerációkat.
–Mit gondol a horoszkópról?
–A helyesírási hibák mellett ez a másik, ami nagyon idegesít. Ez a Voltaire után, meg felvilágosodás után…
És az emberek képesek elhinni, hogy félmilliárd emberrel ugyanaz fog megtörténni, csak mert egy hónapban születtek.
Meg szokott viselni. De a láttam az Interneten, hogy volt egy emberke, aki távgyógyított egy fűtőszállal és közben megkérdezte a
nyugdíjas nénit, hogy a prosztatája rendben van-e.
–Milyen tervei vannak a jövőre (közel és távol) nézve?
–Hát először is megpróbálok túlélni. Legyünk abszolút pozitívak. De úgy igazából nincs, nyilatkozhatnám most kellően kiégve.
Van ez az úti szervezés és emellett a túlélés az állandó oktatási reformok között.
–Köszönjük a beszélgetést!
Az említett eladó fonyódi telek. Azóta ki is lett festve.
Érdeklődni lehet Csiszár Gábornál.
