Mint látjátok, elindítottuk Beszélgetések című alrovatunkat, ahol interjúkat lehet olvasni apáczaisokkal. Ezzel egyrészt érdekességeket tudhatunk meg közösségünk tagjairól, másrészt pedig akár a leendő apáczaisoknak is segítséget nyújthat. Elsőként iskolánk egyik testneveléstanárát, Pintérné Czigler Évát kérdeztük.
Kedvencek
Énekes/együttes: Beatles, ABBA, Bee Gees.
Könyv: Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad. Gyerekkori kedvencem: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Nagyon szeretem Agatha Christie regényeit.
Film: Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével A bakancslista. Más műfaj, de nagyon szeretem a Dirty Dancing című filmet és az Üvegtigrist.
Étel: Erdélyi tárcsás hús.
Ital: Sangria.
Évszak: Mindegyiket nagyon szeretem. Talán a tavasz a kedvencem. Amikor rügyeznek a fák és „újraéled” a természet. A nyár számomra a vízpartot jelenti. Imádom Magyarország tavait, folyóit, az üdülőparti nyüzsgéstől kezdve a Velencei-tavi nádasban való evezésig. Mindent. Igazi felüdülés és élmény számomra egy-egy tengerparti nyaralás. A tél az igazi „szerelem”. De csak a havas hegyekben. Az őszt a színei miatt szeretem. Rengeteget kirándulunk ősszel, amikor az erdő a legszebb színekben pompázik.
Csokoládé: Sajnos mindegyiket szeretem. De talán a Raffaello és a Milka a kedvenc.
Sport: Kajak-kenu, úszás.
Ünnep: Karácsony és az ehhez kapcsolódó adventi időszak.
Város: Szeged. Édesanyám és nagyszüleim Szegeden éltek. Nagyon sok minden köt Szegedhez. Ha nem Budapesten élnék, Szegeden szívesen laknék.
Eddigi legszebb évek: 1986, 1995, 1998. 25 évvel ezelőtt, 1986-ban ismerkedtem meg férjemmel Zakopánéban. Sítáborban voltunk edzőtáborozni. Ezért is mondtam, hogy a tél számomra az igazi szerelem. 1995-ben született Zsófi lányom, 1998-ban Dani fiam. Ezek életem legszebb évei. Mindhárom maga a csoda.
Beszélgetés Pintérné Czigler Évával
–Hány évesen kezdett el sportolni és mit?
–5 évesen kezdtem úszni. Sportiskolába jártam általános iskolába.
Aztán a Kaffka Margit Gimnáziumba mentem sporttagozatra, de akkor már kajakoztam.
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
–Miért pont a vízi sportokat választotta?
–Az úszást nem választottam. Szüleim vittek el a BVSC uszodába, hogy megtanuljak úszni. Aztán 8 évig versenyszerűen úsztam.
13 évesen már nem voltam elég motivált, hogy minden reggel fél 6-kor a medencébe ugorjak.
Ekkor édesapám ajánlotta, hogy kezdjek kajakozni az FTC-ben. Az igazi sportsikereket kajakozásban értem el.
A kajak életem meghatározó része lett. Felnőtt fejjel sem szakadtam el ettől a sportágtól.
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
–Mi volt az eddigi legjobb, sporttal kapcsolatos élménye?
–Gyönyörű sporttal kapcsolatos élményeim vannak.
A legmeghatóbb az volt, amikor eljátszották a tavalyi Sárkányhajó Világbajnokságon a Himnuszt.
Saját gyerekeim és tanítványaim versenyein mindig nagyon izgulok. Hihetetlenül tudok örülni a sikereiknek.
„A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni.
A sport tehát mindenre megtanít”
(Hemingway)
–Mindig is tudta, hogy testnevelő akar lenni, vagy más szakma is érdekelte?
–17 éves koromig gyermekorvosnak készültem. Aztán sajnos a fizika nem úgy ment, ahogy szerettem volna.
Nagyon elkeseredtem, hogy gyerekkori álmom nem válik valóra. A gimnázium 3. osztályában elveszítettem az addigi célt az életemből.
Osztályfőnököm testnevelő tanár volt, átlendített azon a nehéz időszakon.
Az Ő hatására lettem testnevelő. Nagyon sokat segített, rengeteget köszönhetek neki.
Szakmai elhivatottságot, emberséget tanultam Tőle. Egy pillanatig sem bánom ma már, hogy tanár lettem és nem orvos.
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
–Órán mennyire okoz az nehézséget, hogy a mai fiataloknak nem túl nagy a mozgás iránti lelkesedése?
–Én ezt így nem jelenteném ki. A fiatalokban rengeteg energia van, amit a sport segítségével igenis le kell kötni.
Valóban nem lelkesedik mindenki ugyanazért a sportért, játékért, mozgásformáért.
De nekünk, testnevelőknek meg kell találni azokat a pontokat, amelyekkel közelebb tudjuk vinni diákjainkat az egészséges életmódhoz.
–Ön szerint mennyire bírhatja egy gyerek az Apáczai ritmusa mellett az aktív sportot?
–Ez nagyon összetett kérdés. Természetesen függ a gyerek ambícióitól tanulás és sport területén.
Attól, hogy melyik évfolyamba kezdi meg tanulmányait. A bejövő 7. osztályainkba érkező tanulóinknak mindenképp azt ajánlanám,
hogy ne hagyják abba az aktív sportolást. Próbálják összeegyeztetni, ameddig lehet. 9. osztálytól kezdve tudom jól, hogy egyre nő a terhelés.
Egyre több területen kell tanulóinknak helytállnia. A versenyszerű sporttevékenység folytatása szerintem sportágfüggő is.
Labdajátékokban, vívásban, atlétikában, küzdősportokban akár érettségiző diákjaink is nemzetközi eredményeket érhetnek el.
Említhetem itt a 12.B osztályból Csaba Bencét, akinek kiemelkedő nemzetközi vívó eredményeire méltán lehetünk büszkék. :)
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
Vannak azonban olyan sportágak, mint például az úszás, az öttusa, ahol 10 éves korban elkezdődnek a hajnali edzések. 14 évesen már heti 11 edzésre járnak a gyerekek. Ezt a fajta edzésterhelést az Apáczai mellett kevesen bírnák. De szerintem nem is ez a cél. Azt azonban mindenképp szeretném kiemelni, hogy a testmozgás feltétlenül jó hatással van a testi-lelki egyensúly megteremtésére.
Itt szeretném megköszönni, hogy diákjaink sporteredményei naprakészen jelennek meg a Meridiánon! :)
–Önnek mit jelent az érettségi szünet végére szervezett sportnap?
–Nagyon sok munkát és szervezési feladatot. Az elmúlt évekhez képest idén változik a sportnap helyszíne.
A Budapesti Honvéd Sportegyesület kosárlabda csarnokát és az atlétika pályáját kibéreljük ezen a napon.
Testnevelő kollégáimmal a következő programot tervezzük.
Kosárlabda bajnokságot szervezünk két korosztályra bontva, külön az általános iskolások (7-8. évfolyam) és külön a gimnazisták (9-11. évfolyam) részére. A program másik eleme egy széles körű atlétikaverseny szervezése és lebonyolítása lesz. A versenyt a kosárlabda bajnoksághoz hasonlóan, az általános iskolások és a gimnazisták részére külön-külön egyaránt megrendezzük, az adott korosztályt érintő atlétikai versenyszámokkal.
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
A két verseny párhuzamosan zajlik majd. Néhány fakultatív plusz programot is tervezünk. A kisebbeknek például kidobós és ügyességfejlesztő játékokat, melyek jó hangulatot teremtenek és több tanulót is mozgatnak egy időben, illetve sor- és váltóversenyeket, ahol játékos feladatokkal készítjük fel a versenyzőket a következő megmérettetésre. A hangulatot az izgalmas programokon kívül folyamatos zenével fokoznánk.
A legjobb csapatok kupa és éremdíjazásban részesülnének, valamint a legjobb teljesítményt nyújtó játékosok (a legtöbb pontot dobó játékos, a legjobb védőjátékos) különdíjat kapnának. Szeretnénk a legsportszerűbb csapatot is megjutalmazni, és ezzel is ösztönözni a diákokat a tiszta, korrekt játékra (fair play). A mérkőzések között dobóversenyeket rendeznénk, ahol évfolyamok és nemek szerint versenyezhetnének a legbátrabbak. Természetesen ezt is különdíjjal jutalmaznánk.
Az atlétika versenyszámok első három helyezettje, nemenkét és korosztályonként, serleg és éremdíjazásban részesülne, valamint egyéni összetett győztest is hirdetnénk.
–Ha lehetőséget kapna találkozni ismert sportolóval, kivel találkozna, mit kérdezne tőle?
Ha megidézhetne valakit a már elhunyt nagyok közül, ki lenne az?
–Kivel találkoznék szívesen azok közül a sportolók közül, akik már nem élnek? A válaszom: Kolonics Gyurival.
Hiánya mindenki számára nagyon fájdalmas, aki a kajak-kenu sportot szereti. Szívesen megkérdezném, hogy kétszeres olimpiai bajnokként,
tizenötszörös világbajnokként mi volt az, ami még motiválta, hogy ott legyen a pekingi olimpián? Mindannyian tudjuk,
ez az álma már nem valósulhatott meg.
Erőss Zsolt hegymászótól megkérdezném, hogy lavinabalesete után hogyan tudta meghozni az amputációról a döntést?
–Van-e sporttal kapcsolatos terve, amit meg szeretne valósítani?
–2012. augusztus 29-től szeptember 2-ig rendezik meg Milánóban a következő Sárkányhajó Világbajnokságot.
Ahogy kitavaszodik és elolvad az Újpesti-öbölben a jég „vízre szállok”. Megpróbálok ismét felkészülni a nyári versenyekre.
Két évvel ezelőtt ez sikerült és tagja lehettem a női „sárkánycsapatnak”.
Akkor ez újdonságnak számított, ma már sokkal szélesebb bázissal rendelkezik ez a sportág. Nagyobb a verseny az indulásért. Ez persze nem baj.
Sajnos a tanítás, a tanulás és a család mellett kevés időm marad a felkészülésre. Nem beszélve a verseny anyagi vonzatairól.
Itt az utazástól kezdve a nevezési díjig mindent a versenyzők fizetnek. A célt azonban kitűztem és hátha ismét megvalósul egy álom.
Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy tanítványaim közül is sokan várják már a „sárkányozást”. Nekik is megígértem, hogy ahogy kicsit melegebb lesz az idő, ismét megyünk sárkányhajózni.
Pintérné Czigler Éva tanárnővel beszélgettünk
–Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?
–Szívesen utazunk családdal, barátokkal belföldön és külföldön egyaránt. Kirándulunk, túrázunk, vízitúrázunk, biciklizünk.
A sátrazástól sem riadunk vissza, de a „wellness” hotelek kényelmét is szeretem. Szabadidőmben úszásban és kajak-kenu sportban versenybíráskodom.
Ezt lehet társadalmi munkának is nevezni. Moziba ma már ritkán járunk, de színházba szívesen megyek a családommal.
Olvasni leginkább szünidőben szoktam, sajnos.
–Köszönjük, hogy beszélgetett velünk!
