×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Egy magyar csapat meccse Németországban.
Németországi futballtorna:
2002 tavaszán busszal indultunk el a BVSC sporttelepről a 11 órás útra. Első megállónk München volt, ahol tartottunk egy kis pihenőt és megtekintettük az Olimpic Stadiont.
Elképzelhetetlenül nagy ez az építmény, és a pálya gyepén nagyítóval sem találhattunk volna hibát. Egy-két óra nézelődés után Kempten városát vettük célba, ami egyébként utunk végállomása is volt.
Miután megérkeztünk, elfoglaltuk szálláshelyünket, majd átöltöztünk és tartottunk egy rövid átmozgató edzést a legközelebbi tisztáson. Az első napot pihenéssel töltöttük.
Az elkövetkező napokon korán keltünk és egy előre megadott időpontban együtt mentünk reggelizni az étkezőbe, ahol hatalmas meglepetés várt bennünket, ugyanis svédasztal fogadta a csapatokat.
Annyiféle ételt még életemben nem láttam egy helyen. Több kaja volt, mint egy bevásárlóközpontban. Nem csak az volt a jó ebben, hogy lehetett válogatni, hanem abból a finomságból, ami nekem a legszimpatikusabb volt, annyit ehettem, amennyit csak akartam.
A reggelik után mindig készülnünk kellett a délelőtti meccsre. Amikor kimentünk a pályákhoz, rendszerint már javában aprították egymást a különböző színű mezbe bújt játékosok.
(Elkezdődött a bajnokság). Az elején megijedtünk egy kicsit, amikor végignéztük a bajnokságban szereplő csapatok listáját, mert ezen a lajstromon rajta volt többek között az Eindhoven és a Kempten is.
Az első meccsünkön kicsit szokatlan volt a pálya kitűnő minősége és az, hogy felolvasták mind a 22 játékos nevét, de hamar hozzászoktunk mindkettőhöz. Ahogy egyre közelebb kerültünk a fináléhoz, egyre keményebb meccsek vártak ránk.
A döntőbe például 11-esekkel jutottunk be. Ekkor hatalmas volt az öröm. A döntőben legyőztük az egyik legerősebb csapatot 1:0-ra.
A lefújás pillanatában tombolt a közönségünk, és persze mi is, de egy pár percig fel sem tudtuk fogni, hogy megcsináltuk.
Miután kiörültük magunkat, ünnepélyes keretek között átvettük az érmeket és azt a dolgot, amiért egy hétig küzdöttünk esőben, szélben és napsütésben.
Ez pedig nem más, mint az első helyezettet megillető aranyserleg.
Még aznap este, mikor nehezebbek lettünk egy pár gramm arannyal, összepakoltunk, és egy újabb 11 órás út várt minket hazafelé.
Németh Csaba
A Túrakör tagjaival a téli szünetben két hegység legmagasabb csúcsát is meghódítottuk.
Képek szöveg nélkül.
Zhang Boglárka (7.C) több aranyérmet is szerzett a jégen az utóbbi hónapokban, ezek közül arról a kettőről szeretnénk beszámolni, melyekre a leginkább büszke.
Parti Boglárka (9.C) Ukrajnában az Akrobatikus Rock and Roll Világbajnokságon az aranyérmes csapat tagja volt. (1 videó.)
Sulyok Eszter, Molnár Márta és Karsai Luca csapata a döntőben van.