Talán valamiféle aberráció lehet egyes embereknél, hogy szeretnek (egy)másra fegyvert fogni. Ezért vannak a piacon „lövöldözős” számítógépes játékok, ezért tudnak pisztolyt formázni kezükkel a kisgyerekek, és ebből élnek a paintballpályák üzemeltetői. Szerintem nem is rosszul.
Aki nem tudná, mi az a paintball, annak elmondom: ez egy manapság egyre elterjedtebb szórakozási forma, melyben a résztvevők festékgolyókat kilövő fegyverekkel vadászhatnak egymásra egy direkt erre a célra fenntartott területen. Nagyjából mi se tudtunk ennél többet, mikor elmentünk egy szentendrei paintball-pályára, hogy rég dédelgetett álmunkat valóra váltsuk. (Bizony, régóta vártuk/terveztük, hogy kedvelt/kevésbé kedvelt osztálytársainkra lövöldözhessünk! Mondom én, hogy aberráció:-), és a túlélőecsetes képzelgéseinket még nem is említettem:-))))
Képgaléria
Miután az előre megbeszélt időpont után 4 perccel 12 fős társaságunk megérkezett a helyszínre – egy néhai orosz laktanyához – egy röpke 40 perces szellemileg felkészítő táborozást ejtettünk meg a kapu előtt, mivel egy apró probléma miatt csak addigra érkeztek meg vendéglátóink.
Odabent aztán felgyorsultak az események: mindenki kapott egy, a csapatszínének megfelelő ruhát, majd védőmaszkot (gyakorlatilag az egyetlen tényleg sérülékeny testrész a paintball során a szem, így A MASZKOT SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM SZABAD LEVENNI!), és a hőn áhított fegyvert, majd egy gyors, de fegyelmezett szabályismertetés után megkezdődhetett a harc.
Négy és fél órán át, sötétedésig vadásztunk egymásra, és ez alatt akárki megízlelhette az ételfestéket, vagy hogy milyen, amikor 2 méterről fejbe lövik vagy épp mikor csapata egyetlen túlélőjeként fekszik egy árokban, miközben bekerítik. Sötétedéskor azonban abba kellett hagynunk, s ekkor kezdtük érezni apró sebeinket, amik hamarosan kék-zöld kör alakú foltokká váltak, valamint, hogy végtagjaink sajognak a fáradtságtól. Az adrenalinszint gyorsan leesik, a fáradtság elmúlik, a kék-zöld foltok is maximum pár napig tartanak ki, de az élmény maradandó (hisz ki ne emlékezne arra, mikor másfél méterről rászegezett puskával megadásra kényszeríti osztályfőnökét?:-)).
Aki tehát érez magában elég bátorságot, kedvet, hogy barátaival/barátain kultúrált, biztonságos módon kitöltse elfojtott agresszióját, de a sakkot már unja, és nem sajnál rá pár ezer forintot: fegyverbe! Csak így, biztonságosan, civilizáltan, aberráltan :-).
