×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
Az Apáczai… Azon gondolkoztam el, hogy milyen jó is, hogy apáczais vagyok.
Persze ez nem így van, amikor egymást érik a dolgozatok, de tudom, hogy ez hosszútávon megéri, és mielőtt bárki azt gondolná, hogy az Apáczaiban csak tanulás van,
és minden más elhanyagolható, és kizárandó, akkor ellent kell mondanom.
Ezt a cikket tulajdonképpen azoknak a diákoknak és szülőknek szánom, akik azon gondolkoznak, hogy ide szeretnének járni, vagy gyerekeiket ide szeretnék járatni.
Mikor én a szokásos továbbtanulási dilemmában voltam, mindenfelől ötleteket kaptam, hogy melyik iskolába menjek:
ide vagy inkább más 5. vagy 8. kerületi iskolákba (nem szeretnék ellenreklámot csinálni magunknak, ha nem muszáj…),
de a legtöbb egymásnak ellentmondó dolgot mégis az Apáczairól hallottam:
„Nem lesz egy perc szabadidőd sem”, „Tele van stréberekkel, még a szünetben is mindig mindenki tanul”,
„és egyébként is milyen az épület” (az biztos, hogy van sok olyan iskola, amelyik sokkal szebb kívülről-belülről,
de ennek is megvan a maga hangulata, hiszen nem hinném, hogy sok más iskolában lehet legálisan a falakra festeni…).
Persze nem csak negatív dolgokat hallottam, de azt hiszem azzal, hogy most ide járok és szeretek ide járni, azzal ezt el is mondtam.
Tudom, hogy a szülőknek az a fontos, hogy a gyerekeik a lehető legjobb iskolákba járjanak, úgyhogy most főleg nekik szeretnék először pár megnyugtató gondolatot leírni.
Nem szeretnék különbséget tenni a híres és kevésbé híres tanáraink között, hiszen mind ugyanolyan jók, azonos lelkesedéssel és szaktudással tartják meg óráikat.
Az biztos, hogy mindannyian megtesznek mindent azért, hogy belénk töltsenek minél többet az élet és a tudományok minden területéről.
Nem tudom, mennyire meggyőző az, hogy a tanári kar több tagja is itt végezte a középiskolát, de nem csak ők jöttek vissza továbbadni tudásukat,
hanem nagyon sok olyan jelenlegi diák van az iskolában, akiknek szülei vagy akár nagyszülei is apáczaisok voltak.
Ez mind elég meggyőző, de tudom, hogy minden felvételizőnek, legyen nyolcadikos vagy hatodikos, nem ez a legfontosabb.
Nem is az érdekli őket, hogy mennyi szakkör, különóra, táborlehetőség van, bár mindből van elég.
Őket inkább az érdekli, hogy el kell válniuk a régi osztálytársaiktól és egy új, teljesen idegen környezetben kell helytállniuk.
Itt megtanultunk kérdezni, amit régi iskoláinkban stréberségnek tituláltak, vagy azt mondták, hogy ezt a mi szintünkön nem kell tudni,
és egyébként is minek, viszont itt örülnek neki, mert ez azt jelzi, hogy érdekel minket az, amit mondanak,
és kíváncsiak vagyunk a dolgok miértjére és mikéntjére is, nem csak az „így van és kész” válaszokat várjuk és kapjuk.
Nem csak az iskola „húzóágazatáról”, a reál tantárgyakról beszélek, hanem ez ugyanúgy igaz a humán tárgyakkal kapcsolatban is.
Hiszen nem csak az a fontos, hogy megismerjük a múltat és a jelent, hanem az is, hogy tudjuk, milyen hatással vannak egymásra.
Lassan megtanultunk tanulni, közben többé-kevésbé élvezni a tanulást, felkészülünk az életre, és mindezek mellett életreszóló barátokat szerzünk, akikre bármikor,
bármiben számíthatunk, és szerintem ez az egyik, ha nem a legfontosabb az egész középiskolai életben.
Hargitai Dóra
Generációk egymás közt – mi jut eszedbe erről a témáról? Mondd el versben és oszd meg a nyilvánossággal!
2024. március 1-jén 14 órától ismét lehetősége nyílik a felsőbb éves diákoknak ellátogatni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre egy különleges bemutatóra.
2024. január 26-án a felvételi döntés előtt álló középiskolások, illetve az informatika területén továbbtanulni szándékozók részére az ELTE Informatikai Kar Nyílt Napot tart.
2023. október 27-én a felvételi döntés előtt álló középiskolások, illetve az informatika területén továbbtanulni szándékozók részére az ELTE Informatikai Kar hosszú idő után újra személyes jelenléttel tart nyílt napot.
Nagy szeretettel hívjuk a diákokat a Műegyetem Támogatói és Baráti Köre Egyesület programjára, melyet 2023. április 3-án tartunk a BME kampuszán.