Iszonyat meleg, majdhogynem 40 fok, aggodalom, hogy nem jönnek elegen, szervezők, akik összevissza rohantak és intézkedtek, bosszankodtak, no meg egy-két ember. Ez a kép fogadott, mikor a hivatalos kezdet előtt nagyjából fél órával megérkeztem. Miután nagyjából eligazodtam, hogy mi hol van, szerencsésen összetalálkoztam egy barátnőmmel, így ketten folytattuk utunkat. Időközben egyre többen lettek, így szerencsére az aggodalmak a tömeg hiányára alaptalannak bizonyultak. A nap végére azt az egyetlen dolgot bántam meg, hogy nem létezik időnyerő (időnyerő a Harry Potter könyvekben az a tárgy, amivel vissza lehet tekerni az időt – a cikk írója.)
Nagyszínpad
Telt-múlt az idő, és a Diorit zenekar végre színpadra állt (a fellépésről már van fent cikk :)), majd Csermely Péter tartalmas megnyitó beszédét hallhattuk. Utánuk a Mozaik együttes következett, azt hiszem, mondhatom azt, hogy sokak kedvence. :) Igazán kitettek magukért, és ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek (Katus, Arthur, Times, Bazsa és persze Sipi [alias Siposs tanár úr]). Ezek után harcművészeti bemutatót láthattunk a HBSE (Harmónia Budo SE) jóvoltából. Mivel én nem vagyok valami járatos az aikidoban, nem szeretnék komoly szakmai véleményt írni erről, nekem tetszett, bár hozzátenném, hogy nem láttam végig. Ezután a Péntek zenekar következett, egy kis csúszással. Őket már nem láttam végig, mert időközben felmentem a Tetőteraszra. A Péntek után a Szent László Általános Iskola énekkara következett, amely iskola – mint megtudtuk – két éve az Apáczai partneriskolája. Főleg musical-feldolgozásokat adtak elő, ennek egy részét hallottam/láttam, az élvezetes volt. Az ezek után következő programokról teljes egészében lemaradtam, mert célba vettem a Tetőteraszt, és innentől le sem jöttem egészen Müller Péter zenekara fellépéséig.
Reméljük, jövőre is lesz! – beszámoló az utcabálról
„Müller Péter Sziámi és az Első Osztályú Vidéki Srácok, vendég: Odett”. Ezen a néven futott a plakátokon az est záró koncertje, amit az itt végzett Müller Péter és a már említett együttes adott. Igaz, a szúnyogok enyhén elkergették a „jó vérűeket” a fények közeléből, de ez nem rontott a számok élvezhetőségén. Véleményem szerint ez a koncert is nagyon jól sikerült, méltó volt az est zárására.
Tetőterasz
A Tetőteraszon a csendes-ülős koncertek kaptak helyet, szóval, aki pörgésre vágyott, rossz helyen kereste. Itt is remek volt a hangulat, mikor feljöttem egy-két ismerőssel. Legelőször az Illuzórikus zenekar lépett fel, amiről csak hallomásból tudom, hogy jó volt. Ezek után a Mármint zenekar zenélt, majd kis szünet után a The Project. Na, ekkor érkeztem én meg. :) A Projectet ezelőtt egyszer hallottam játszani, az Apáczai Napokon, a projectelőadások között. Már akkor is megfogtak, így aztán nem akartam kihagyni ezt a második alkalmat sem. Igazán jól játszottak, nekik is maximálisan jár a dicséret és az elismerés. Utánuk a sokat emlegetett és várt Pamela Anderson Band lépett színpadra, főként feldolgozásokkal. A koncert elején szinte semmi hely nem volt a tetőn, ám a végére kicsit kevesebben lettek már. A hangulat egész végig fantasztikus volt. A végén még meg is vicceltek bennünket az együttes tagjai. :)
Reméljük, jövőre is lesz! – beszámoló az utcabálról
Az udvaron nem nagyon voltam, csak egyszer-egyszer benéztem, de, amint láttam, ott főként az öregdiákok, illetve tanárok szórakoztak, valamint estefelé az elszánt focirajongókkal bővült a „klub”.
A fotókiállítást is megcsodáltam, és ezúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden művésznek gratuláljak, hiszen fantasztikus művek születtek. Le a kalappal! Külön kedvencem volt a kiscica. :)
Összességében, azt mondanám az utcabálra, hogy teljesen elégedett vagyok vele, és igazán mindent kihoztak magukból a szervezők.
Tehát, hadd gratuláljak mindenkinek, és hadd köszönjem meg a diákok nevében is ezt a különleges napot!
Köszönöm.
