Emberek!!! Beugróóóóó!!!! Jössz te is? Még szééép!
Tudod, délután, sok ember, tanárok, jó szituk, vicces dolgok, mint a tévében, csak élőbb, no meg persze nap mint nap találkozol a szereplőkkel!
Nevetni? Fogsz! Poén lesz? Alap!
Hát jössz?
Mentem.
Megérte.
Még egy plakátot is csentem.
Szóval. Apáczai Napok. Egy szép március tizenegyedikei szerda. Fél négy. Színházterem. Gyülekezik a sok kis apis diák, és benyomulunk a színházterembe. Már nincsen hely, ezért befészkeljük magunkat hátra, a jó kis zöld, támlás fotelek közé. Fincsi. De van egy megérzés, hogy ezt nem szabad kihagyni, ezért ki széken, ki támlán, de mégis helyhez kötötten élünk, vidulunk és várunk. Közben ömlik befelé a tanulógárda, és előre nevet, hogy micsoda vicces dolgok fognak történni. Tényleg nem kellett sok, aki meghallotta a tanárok nevét, már nem dobhatta félre a programot. Ennek köszönhetően sokan vagyunk, sok az ismerős arc, és akivel még nem találkoztál, azt jól megnézheted magadnak. Persze nem ez a lényeg, a fő produkció csak most kezdődik! A 10.c felkonferálja a tanári csapatot, a tömeg odaadóan vigyorog és tapsol. Kivételesen most nem a diákok alakítanak, ez pedig nagy-nagy örömmel tölt el mindenkit. Megkezdődnek az aranyos feladatok, egymás után színre lépnek a tanárok, rendkívül életszerű, néhol kicsit meglepő helyzetekben és összeállításokban, de semmiképp sem a megszokott szerepükben. Különböző feladatok követik egymást, mi meg csak álmélkodunk, hogy milyen ügyesen feltalálják magukat a szereplők. :) Ki tudná elfelejteni, hogyan változott át Antal tanár úr karácsonyfává, hogyan érettségizett Kelemen tanár úr a szigorú diákbizottság előtt, és milyen jól húzta ki magát a váltólázból Hubai Kata tanárnő és „férje”, Zsigri tanár úr. Komolyan, le a kalappal! Aztán, külön ovációt vívott még ki Pálréti tanárnő és a metró esete, Jakab Péter tanár úr spanyolfordítása, Magyar Eszter tanárnő stabil oldalfektetése és nem utolsó sorban Székely tanár úr palacsinta általi halála is. Soroljam még? Szintén elismerés illeti a többi fellépőt: Bakos Györgyi, Ringhofer Monika és Mohácsi Eszter tanárnőt is. Ha ez még önmagában nem lett volna elég, elérkeztünk az utolsó kihíváshoz, amely feltette az ékezetet a beugró „Ó”-jára. Megszólal a zene, indul a záróakkord:
„Ez a patkány keringőőőő”!!!
A diákok nevetnek, a tanárok búcsúzkodnak, tapsvihar. Kár, hogy vége! A tömeg felkászálódik a székekről, mi lemászunk a karfáról. Ráeszmélek, hogy alig érzem a lábam. De tudod mit? Kit érdekel! Megérte.
Happy End.
Plakát
