×
Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!
A Szalagavató a Ballagás mellett a tanév tetőpontja. Minden közösség életében, így az apáczaisok egyébként rendkívül heterogén és széles körében is az elválók,
a búcsúzók ünneplése, illetve maga a búcsúztatás az egyik olyan momentum, amelyet majdnem mindenki magáénak érez.
Közismert az is, hogy a Szalagavató és a Ballagás kicsit tükörképe az iskolában zajló munkának, az itteni életnek.
Elég csak jól figyelni a bálon, minden részlet árulkodik – a gyakorlott nézőt nem lehet megtéveszteni!
Miért írtam le mindezt? Azért, mert véleményem szerint összességében az idei Szalagavató Bál is kiállta a próbát, teljesítette feladatát.
Büszkék lehetünk rá, és különösképp a tizenkettedikesek – az ő báljuk volt. A kedvező összképen belül hadd említsek meg néhány részletet külön is.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de a megnyitó ceremóniára sajnos minden évben rányomja bélyegét a hely lehetetlensége, ünnepélytelensége – nagy az alapzaj, a figyelem szertefoszlik a nézőtéren stb.
Apáczais tanárként mindig is bántott ez az ellentmondás, de fejet kell hajtanom az érvek és a realitások előtt:
nincs Budapesten olyan bálterem, amely képes – elérhető áron, de valljuk meg, drágán sem! – befogadni ennyi vendéget, és főként nincs olyan hely, ahol minden vendég ilyen jól láthatná a táncokat.
Elismerem, és ezért megpróbálom függetleníteni magam ettől. A bál mindenkié, senki sem szorulhat ki az élményből.
A körülményekhez képest a feladatot kiválóan oldották meg a szervezők, különösen, ha az idei újdonságra, az öt osztályra gondolok!
Vessünk egy pillantást a produkciókra! Nincsen bál itthon keringő nélkül, ez a műfaj a leginkább az alkalomhoz illő.
Az idén a megszokottnál is többet láthattunk – gyorsan hozzá teszem, a látványt és a mozgást illetően kiemelkedő színvonalon.
A látványról beszélek, mert meg kell vallanom, számomra az utóbbi években nagyon hiányzik Strauss muzsikája. Zseniális zeneszerzőnek tartom, a zenetörténet egyik legnagyobb alakjának.
Hagyományteremtő szerepe miatt méltánytalannak tartom háttérbe szorulását, még akkor is, ha megértem, az ifjak valami mást, egyénit és újat akarnak.
Ez így rendjén is van, csakhogy az eredetileg formabontónak szánt zeneválasztás (vajon néhány év után is újszerűnek hat?)
mellett hagyományos keringőruhákban előadott, többé-kevésbé mégiscsak a megszokott táncelemeket felvonultató produkciók kérdőjeleket támasztanak bennem.
Érdemes lenne jövőre elgondolkodni a ruhatár és a koreográfia modernizálásán – és akkor tiszta lenne a kép. Modern keringő – modern zene.
Ezzel együtt szemet gyönyörködtetőek voltak a keringők!
A többi tánc többségét is színvonalasnak találtam, különösen, ha arra gondolok, hogy nálunk mennyivel behatároltabbak a próbalehetőségek,
illetve mennyivel nagyobb áldozatot igényel a diákoktól a tanulás mellett, mint sok más iskolában. Hány vasárnap este, hétköznap hajnal ment a próbára az értékes szabadidőből?
Nem illik dicshimnuszt zengenem tanártársaimról, de engedjék meg, hogy az iménti gondolatot a szabadidő hiányáról rájuk is érthessem.
Az idén a bál színfoltja volt a szatmári tánc.
Amellett, hogy minden elismerés a Palotást táncoló kilencedikeseké, kitettek magukért, fenntartom véleményemet,
miszerint ez a szép magyar műfaj inkább illenék a 18 éves korosztályhoz. Biztos elfogult vagyok, mert ahol én érettségiztem, ott a mi kiváltságunk volt a Palotás,
magam is azt táncoltam.
Örülök, hogy jó visszhangja volt az idén bevezetett újításnak, nevezetesen az élő tánczenének.
Többen, kollégáim is, jelezték, hogy jót tett a hangulatnak! Így, ha már az ünnepeltek hamar el is mennek (kár!), a maradók jobban érezhették magukat, mint tavaly.
Gratulálok minden szervezőnek, külön megköszönve Pálréti Orsolya tanárnő munkáját, és mindenekelőtt a végzős diákoknak!
Munkácsy László
Felemelő napon vagyunk túl. 2024. december 18-án, szerdán, 3 hétnyi rengeteg munka után, átadtuk a 116 dobozt az iskolásoknak, és az 54 csomagot az óvodásoknak.
Ünnepelni gyűltek össze a Disputakör Egyesület tagjai az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumban 2024. november 8-10. között. A számozott versenyek 25 évvel ezelőtt kezdődtek, azelőtt pedig számozatlanul 1994 óta folynak országos bajnokságok, ahol pro és kontra érveket felsorakoztatva vitáznak a csapatok egy tételmondatról.
Az október 23-ai megemlékezés lezárására egy fotó-összeállítással készült a 10.A osztály. Nagy jelentőségű helyszínekről, illetve az iskolánkhoz közeli utcákról, terekről gyűjtöttek össze akkori és mostani képeket. A 2024-ben készült képeket készítette: Göncz Rézi Borka.
Raszler György tanár úr a német-magyar művészeti projekt kiállításmegnyitójára írt szövegét alább olvashatjuk.
Múlt héten lezajlott egy cserediák program, melynek keretében 15 német diák utazott országunkba, Rimbach városából. A németek tanára (Gabriel Grüss) által nyert EU-s pályázatnak köszönhetően 1 hetet töltöttek itt és alkottak közösen az apáczais tanulókkal. Az átaluk készített művek a 3. emeleten kerültek kiállításra, Közös európai értékeink címmel.