Raszler György tanár úr a német-magyar művészeti projekt kiállításmegnyitójára írt szövegét alább olvashatjuk.
A kiállítás egy német-magyar közös projekt végeredménye. A téma tágabb értelemben a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. Közös európai értékeink. Hogy konkrétan mi látható a képeken? Önarcképek, önképfeldolgozások. Csendéletek szabad feldolgozásban, olyan tárgyakból, amelyek fontosak számunkra. Fontosak, mert sokat jelentenek nekünk. „Ők” segítenek túlélni a hétköznapjainkat, velük töltjük el szabadidőnket. Rézkarcok és montázsok, amelyek egyéni véleményeket fogalmaznak meg korunkról. Reflexiók, melyek feldolgozzák azt a világot, amely körülvesz minket. A témák között megtalálható szinte minden. A médiumok által ránk kényszerített követelményrendszer ugyanúgy, mint azok saját magunk által létrehozott szabályok és előítéletek, melyek fogságában élünk. Ezekből kilépni, ezeken változtatni együtt tudunk. Ha akarjuk, közösen írhatjuk jövőnket, történetünket („A piros pólós lány kalandjai”), amelynek alapja a múltunk, személyes történelmünk. Jövőnk az együtt cselekvés függvénye. Hogy ez sikeres legyen, meg kell ismernünk egymást és bizalommal kell közelednünk a másik, az ismeretlen felé. Jövőnk azon múlik, hogy toleránsok tudunk-e lenni. Felismerjük-e és elismerjük-e egymás hibáit, erényeit. Tudunk-e szeretettel fordulni egymás felé? Érdekel-e minket a másik véleménye? Le tudjuk-e győzni önzésünket és félelmeinket? Tudunk-e kezet nyújtani a másiknak vagy tán meg is merjük ölelni őt? Kiállításunk ezeket a problémákat, az együttélés jelenét és jövőjét dolgozza fel. Német barátainknak, Gábrielnek és a rimbachi Martin Luther iskola diákjainak köszönjük, hogy bevontak minket ebbe a projektbe, hogy lehetőséget adtak az „együttcselekvésre”.
Német-magyar művészeti projekt: Raszler György megnyitóbeszéde
