A 2024-es szalagavató szerintem a teljes végzős évfolyam egyik legmeghatározóbb eseménye. Én a D osztályba járok, és szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy igazán megkoronáztuk ezt a majdnem 6 évet. Csodálatos este van mögöttünk!
A szombati nap mindenki, bár főleg a lányok számára igen korán kezdődött. Sokan reggel mentünk fodrászhoz, voltak, akik még a sminket is délelőtt intézték. Lázasan vetettük bele magunkat a főpróbák sokaságába, és izgatottan vártuk, hogy megkaphassuk a várva várt szalagot, amit azóta is büszkén viselünk. De ne szaladjunk ennyire előre, még csak a főpróbáknál tartunk. Az egész nap öltözéssel telt, három különböző ruha, három különböző cipő és persze más-más ékszerek voltak rajtunk a különböző produkciók alkalmával. Mindeközben az összes végzősön látható volt a hatalmas mosoly és izgalom, hiszen hónapok óta erre az estére készültünk, így mindenki a legjobbat szerette volna kihozni magából.
Az este a szalagtűző ceremóniával kezdődött, ahol egymásnak, és persze magunknak örülve átvettük a szalagot Bakos Enikő tanárnőtől, aki az egész estét velünk izgulta, mosolyogta, de persze a néhány örömkönny sem maradhatott el.
A szalagtűzés után megkezdődött az izgalmas műsor, amit a kilencedik évfolyam nyitott meg a hagyományos, és lenyűgöző palotás tánccal. Sokunknak ez nosztalgia is volt, hiszen mi is roptuk alsóbb éves korunkban, és óriási élmény volt, emellett tudtuk, hogy Ők is legalább annyit készültek erre a napra, mint mi. Nagyon büszkék voltunk rájuk! A meglepetés műsor a tanárok tánca volt, ami tudjuk, hogy nem mindennapi, hiszen Kollár tanár úr nem feltétlenül perdül táncra, miközben az ipari forradalomról tart előadást. Minden diák állva tapsolt a tanároknak, ezúton is köszönjük a csodálatos élményt, amit nekünk nyújtottak.
Ilyen volt a szalagavató bál
Ilyen volt a szalagavató bál
Miután mindenki feldolgozta, hogy elkezdődött az este, átvettük a ruhát az osztálytánchoz, aminek alkalmával mi a Rio mese zenéire kalauzoltuk el a nézőközönséget egy igazi karneváli hangulatba. Nagyon élveztük a táncot, és jól is sikerült, sajnáljuk, hogy vége a próbáknak, mindig nagyon viccesen teltek, és (általában) oda is tettük magunkat. A kemény munka meghozta gyümölcsét, igazán jól éreztük magunkat, és abban egyeztünk meg az osztállyal, hogy tulajdonképpen csak ez számít.
Ilyen volt a szalagavató bál
Ezek után újra öltözés, hiszen kezdődött a keringő. Miután az osztalyvideót megtekintettük, sok érzelem zúdult ránk, amit egyszer mindenki átél, ezért ezeket nem fejtegetném. Az biztos, hogy párás szemmel indultunk neki letáncolni az est záró produkcióját. Ez is nagyon élvezetes volt, és hatalmas élmény.
Miután lezárult az este, mindenki számára világos lett, hogy ez volt talán az utolsó közös nagy esténk, ami nehéz volt, de tudjuk, hogy szeretjük egymást. Illetve nem utolsó sorban még hátravan egy nagy kihívás is, amit biztos, hogy mindenki teljesíteni fog. De aztán vége az Apáczais pályafutásunknak, ami nehéz, de kezdődik majd valami más. Nem jobb vagy rosszabb, csak más.
Így utolsó szavaimmal szeretném megköszönni az egész végzős évfolyam nevében a szalagavató szervezését mindenkinek, aki részt vett benne, tanároknak, szülőknek, diákoknak. Nagy élmény volt, sose felejtjük el!
Molnár Sára
