Hétfő volt. Szépen sütött a Nap is. Jött egy busz (nagyon profi), és kivitt minket a Szénások védett körzetébe.

Voltunk húszan, Szekeres tanár úrral együtt. Egy órás út után megérkeztünk a Villa Negra elé, ami mint a dalból tudjuk, nem apácazárda. Hamar odaértünk, toltunk egy gyors reggelit, aztán vártuk a munkát. Nemsokára odaértek a nemzeti park munkatársai is. Tartottak egy rövid munkavédelmi oktatást, aztán jött a dolog (egyik) legjobb része. Terepjárón vittek fel minket a Szénásokhoz, de nem ám az üléseken ültünk, hanem a platón. Ami iszonyatosan mókás volt, tekintve, hogy elég gyorsan mentünk hegynek felfelé. :D Felért egy hullámvasúttal. Kellő hányingerrel küszködve, de adrenalintól túlfűtve szálltunk le a terepjáróról, majd megkaptuk a munkaeszközöket. Ki-ki fűrészt, ki-ki óriás metszőollót.

Ki kell emelni, hogy ez a terület még a védett területek között is kiemelendő. Európai Uniós támogatásban is részesül. A feladat az őshonos fák (nyárfa, kőris, tölgyes) kiszabadítása volt az akáctól és az egyéb nitrogénkedvelő (nitrofil, hogy menőzzek egy kicsit :D) növényektől, amelyek odatelepedtek a vékony dolomitos talajra. A másik nagy probléma ezeken a területeken a fekete fenyők betelepítése volt, amely elvette a teret az eredeti flórától, ami így kénytelen volt lehúzódni innen.

Miután megtudtuk, hogy mit kell le/ki/szét/összenyírnunk, már csak egy dolog lebegett a szemünk előtt: Meg kell semmisíteni az akácot! Amúgy erősen a Battle Royalt idézhette a helyzet egy kívülállóknak, tekintve, hogy annyi látszott belőlünk, hogy óriási, éles cuccokkal hadonászunk. Bár felhívták a figyelmünket arra, hogy egymást nem lehet bántalmazni az eszközeinkkel, és mi jó diákok módjára be is tartottuk.

Gondolom furcsa, de élveztük. Kemény munka volt, de mégsem volt megfeszített tempó. Ráadásul szünetelhettünk is, akármikor, ha szomjasak vagy éhesek lettünk. Elviccelődtünk közben, fél füllel figyeltünk egymás poénjaira és Szekeres tanár úr történeteire.

A munka 9-től 13-ig tartott, és mondhatjuk, hogy nagyon hasznos volt. Azt hiszem, a nemzeti park munkatársai is eredményesnek találták a munkákat, és hát ez a lényeg. Elvégre, ha segíthettünk valamit abban, hogy megőrizzük a természetet, akkor azt tegyük is meg. Ráadásul jó fej emberekkel és tanárokkal ez is jó móka.  :)

Szóval jövőre ugyanitt!

Murzsa Tímea

Célba jutott cipősdobozok

2024. december 21.

Felemelő napon vagyunk túl. 2024. december 18-án, szerdán, 3 hétnyi rengeteg munka után, átadtuk a 116 dobozt az iskolásoknak, és az 54 csomagot az óvodásoknak.

50. jubileumi Kárpát-medencei disputaverseny az Apáczaiban

2024. november 19.

Ünnepelni gyűltek össze a Disputakör Egyesület tagjai az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumban 2024. november 8-10. között. A számozott versenyek 25 évvel ezelőtt kezdődtek, azelőtt pedig számozatlanul 1994 óta folynak országos bajnokságok, ahol pro és kontra érveket felsorakoztatva vitáznak a csapatok egy tételmondatról.

Akkor és most – 1956 és 2024

2024. október 23.

Az október 23-ai megemlékezés lezárására egy fotó-összeállítással készült a 10.A osztály. Nagy jelentőségű helyszínekről, illetve az iskolánkhoz közeli utcákról, terekről gyűjtöttek össze akkori és mostani képeket. A 2024-ben készült képeket készítette: Göncz Rézi Borka.

Német-magyar művészeti projekt: Raszler György megnyitóbeszéde

2024. október 15.

Raszler György tanár úr a német-magyar művészeti projekt kiállításmegnyitójára írt szövegét alább olvashatjuk.

Api-epasos tudósítóink jelentik: Közös európai értékeink kiállítás

2024. október 13.

Múlt héten lezajlott egy cserediák program, melynek keretében 15 német diák utazott országunkba, Rimbach városából. A németek tanára (Gabriel Grüss) által nyert EU-s pályázatnak köszönhetően 1 hetet töltöttek itt és alkottak közösen az apáczais tanulókkal. Az átaluk készített művek a 3. emeleten kerültek kiállításra, Közös európai értékeink címmel.