Megemlékezés a forradalomról.
Ma, március 14-én volt a megemlékezés, amit a 11.B rendezett. Az eddig megszokott helyszín helyett most az egyetem előadójában ültük végig a műsort, ami eleve rontotta az akusztikát és a drámaiságot, ahogy ezt a felvezetőből is megtudhattuk. Az alapkoncepció az volt, hogy az 1848-as forradalom napját úgy mutatják be, mintha a híradó egyik híre lenne. Így láthattunk élőben jelenkezést a forradalom fontos helyszíneiről (Nemzeti Múzeum, nyomda, stb.), hallhattunk beszélgetést Táncsics Mihállyal, élő közvetítést a Pilvaxból, illetve beszélgetést Kelemen Péter tanár úrral. Az ötletet mindenképpen meg kell dicsérnem, mert még ilyen szemszögből senki sem mutatta be a magyarok történelmének ezt a meghatározó pontját, viszont azt hiszem, pont az esemény fontossága miatt több komolyságot igényelt volna ez a megemlékezés. Ez vonatkozik a szereplőgárdára (nyilván a technikai nehézségekről nem tehettek) és a nézőközönségre is.
„A telefonnál dr. Kelemen Péter
irodalomtörténész…”
