Szerdán (2018. március 14.), a hosszúhétvége előtti utolsó tanítási napon zajlott a március 15-ei megemlékezés, idén ismét formabontó módon. Ezúttal az iskola biztosította a helyszínt és forgószínpadszerűen, három állomást látogathattunk végig.
A mi osztályunk a második óra alatt vett rész a programokon. Először a színházteremben csöppenhettünk a forradalom utáni Bánk bán előadásába, amelyet a 11.D osztály néhány tagja mutatott be nekünk. Így, hogy mi voltunk a színház nézői, kicsit mi is a részesei lehettünk az eseményeknek, még jobban átérezhettük a 170 évvel ezelőtt történteket.
Női emancipáció és március 15.
Második állomásként a 12.A termében egy kvízt játszottunk. Itt is nagyon ötletes megoldások voltak: próbára tehettük a német nyelvtudásunkat, a történelmi ismereteinket, legvégül pedig kiszabadíthattuk Táncsics Mihályt a börtönéből.
A programot a mosdóban megrendezett színdarab zárta, amely két szereposztásban, két helyszínen zajlott egyszerre. A darab más oldalról közelítette meg a márciusi eseményeket: a kor nagy női alakjait helyezte központba és az általuk vívott csatákat igyekezett bemutatni. Az előadást megtámogatva az iskola számos pontján híres nők mondatait olvashattuk. Sokak nem értették, hogyan kapcsolódik mindez a megemlékezéshez, én mégis úgy gondolom, jó volt végre valami mást látni, valami újszerű megközelítést.
Azt hiszem, apáczais pályafutásom eddigi legérdekesebb és legjobb iskolai ünnepélyén vettem részt, minden résztvevőnek és szervezőnek gratulálok!
