Tegnap volt a napja a „Diákok a kockásingért” mozgalomnak (szándékosan írtam egybe), amikor is országszerte rengeteg diák és tanár öltött magára kockásinget, ezzel tüntetve a jelenlegi oktatáspolitika ellen.
Ha valaki nem ismerné az előzményeket, a dolog abból pattant ki, hogy Klinghammer István, volt felsőoktatási államtitkár (mellesleg az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának egykori tanulója) a következőt nyilatkozta:
„Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockásinges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek. Legalábbis én így gondolom.”
Ez a pár mondat háborította fel az egész országot és ennek apropóján kezdődött a kockásing-lázadás. Számtalan közösségi oldalon kezdődött meg a tegnapi nap szervezése, amelyhez az ország több intézményéből is csatlakoztak diákok és tanárok egyaránt.
Itt, nálunk az Apáczaiban is sokan vettek magukra kockásinget, ezzel támogatva tanárainkat. Hatalmas élmény volt látni, hogy milyen sokan állnak ki egy ilyen ügy mellett. Szinte az egész tanári kar kockásban volt, több fotó is készült erről. Az igazán nagy élmény mégis csak az volt, amikor az egyik nagyszünetben a tornateremben gyűltünk össze, egy-két tanár társaságában. Összeálltunk, lefényképeztek minket, majd a végén hatalmas tapsviharban törtünk ki.
Képgaléria
Csodás volt küzdeni egy ilyen ügyért, látni a millió képet az Interneten, érezni az összetartozást és a közösségi szellemet. Igenis van értelme küzdeni! Én (szerintem összes diáktársam nevében) köszönöm az összes tanárnak a munkáját, az odafigyelését, a fáradozásait és mindent, ami nélkül most nem lehetnék ott, ahol.
