Eltöltöttünk egy hétvégét Pécsen, az országos versenyen, de most itthon elgondolkodtam, hogy mi is maradt mind ebből. Nos, néhány könnyen maszatolódó tintával írt oklevél, egyeseknek néhány buszjegy vagy éppen a járművön bemondott reklámok felvétele és néhány nem túl előnyös kép. De ennél sokkal fontosabbak az emlékek és élmények, jobbak és rosszabbak, illetve néhány örökzöld klasszikus idézet, amik igen sok vicces pillanatot okoztak, természetesen a portásbácsinak köszönhetően. A továbbiakban ezeknek az élményeknek szentelnék néhány sort, kezdve is rögtön a legelején.

Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy eléggé vegyes érzéseim voltak, mikor pénteken elindultam a Keletibe. Egyfelől természetesen tagadhatatlanul elégedett voltam, hogy kijutottunk, mivel már az iskolai fordulón is erős csapatokkal találkoztunk, ugyanakkor többször is hallottam már olyat erről a versenyről, ami okot adott erre a kis nyugtalanságra. Ebben aztán megerősített a szállásra érkezésünk is, hisz újból és újból kellemetlenségekbe ütköztünk, kezdve a szobaelosztással, egészen a zárhatatlan ajtóig és az ezt finoman szólva is érdekesen kezelő portásig.

Az első versenynap már kellemesebben telt, szerencsére a csapatok is jól teljesítettek, három csapat is a döntőbe jutott, bár az idősebbek apróbb nehézségbe ütköztek, mert úgy tűnt nem készültek fel a szervezők arra az esetre, hogy mi történik ha három egyformán jól teljesítő csapat is akad, így végül 1 óra tanakodás kellett, ahhoz, hogy eldöntsék elődöntőre kerül sor, amit a Levitáció csapata végül megnyert.

A hazaindulásunk előtti délelőttön lezajlottak a döntők, ami esetünkben egy házidöntő volt, amiben ezúttal felülmúlt minket a Budapest United csapata. A nagyobbak kategóriájában is minden jól alakult, így egy rendkívül szoros vita végén az országos bajnok itt is Apáczais csapat lett.

A döntőkhöz hasonlóan a hazautazásunk is viszonylag simán ment, így mindenki idejében hazaért, hogy a magyar-norvég meccsen kiszurkolhassa a kijutást. Ami számomra abszolút megkoronázta ezt a remek hétvégét.

Végezetül ezúton is szeretnék gratulálni a résztevő csapatoknak!

Kacimi Marwan

Salga Imre méltatása Hubai Kata tollából

2025. március 13.

Az idei tanévben az Apáczai-emlékérmet Salga Imre kapta. Az alábbiakban a díjazott méltatását olvashatjátok Hubai Kata tollából.

2025-ben is folytatódnak az ESERO Hungary programok

2025. január 21.

A Klímadetektívek projekt keretében diákcsapatoknak kell azonosítaniuk egy helyi éghajlati problémát, melyet műholdfelvételek segítségével megvizsgálnak, majd javaslatot kell tenniük az adott probléma nyomon követésére vagy enyhítésére.

Célba jutott cipősdobozok

2024. december 21.

Felemelő napon vagyunk túl. 2024. december 18-án, szerdán, 3 hétnyi rengeteg munka után, átadtuk a 116 dobozt az iskolásoknak, és az 54 csomagot az óvodásoknak.

50. jubileumi Kárpát-medencei disputaverseny az Apáczaiban

2024. november 19.

Ünnepelni gyűltek össze a Disputakör Egyesület tagjai az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumban 2024. november 8-10. között. A számozott versenyek 25 évvel ezelőtt kezdődtek, azelőtt pedig számozatlanul 1994 óta folynak országos bajnokságok, ahol pro és kontra érveket felsorakoztatva vitáznak a csapatok egy tételmondatról.

Akkor és most – 1956 és 2024

2024. október 23.

Az október 23-ai megemlékezés lezárására egy fotó-összeállítással készült a 10.A osztály. Nagy jelentőségű helyszínekről, illetve az iskolánkhoz közeli utcákról, terekről gyűjtöttek össze akkori és mostani képeket. A 2024-ben készült képeket készítette: Göncz Rézi Borka.