Néhány gondolat az idei gólyahétről egy gólya tollából.
Idén is eljött a mindenki által várt (vagy esetleg rettegett) gólyahét. Egy külső szemlélő annyit vett volna észre az egészből, hogy néhány diák hol beöltözve, hol gólyacsőrrel vagy épp színes lufikkal és díszekkel rohangál a folyosókon. Biztos nagyon szórakoztató látvány lehetett. Ez egy megosztó programja az iskolának: vannak, akik szeretik, vannak, akik nem, és természetesen vannak, akik nagyjából észre sem veszik, hogy történik valami. És akkor még nem is beszéltem a szervezőkről, akik szívüket-lelküket kidolgozták, és ezért mindenképp hálásak vagyunk.
De szerintem az egész hét programja kicsit átgondolatlan. Kapnak a gólyák egy csomó feladatot, amit néhány kivételével úgyis egy-egy ember fog megcsinálni, mert nem fog 36 ember nekilátni tortát sütni. A gólyaavató nem egy avató volt, inkább mondhatnánk egy „játékestnek”, és úgy éreztem, inkább a hetedikeseknek szólt. A gólyacsőröktől pedig mindenki rosszul van, aki legalább 2. éve jár az iskolába. Ezekkel nem azt szeretném mondani, hogy én jobban meg tudnám csinálni, sőt, elismerem, voltak részei, amik nekem is tetszettek (például a tánc begyakorlása). Összességében most azt érzem, hogy ilyen formában felesleges ez a hét. És ezt nagyon sajnálom.
A gólyahét emlékére
Fotó: https://www.facebook.com/idapaczai
Fotókat és videókat az Iskolai Diákönkormányzat Facebook-oldalán találhattok, érdemes megnézni!
Békés Anna
Kapcsolódó linkek
