Ahogy Örkény írta: az alkotás az író részéről a közlés minimuma, az olvasó részéről pedig a képzelet maximuma. Ezt követeli ez az iromány, mindenki képzelje el azt hozzá, amit akar, vagy amit esetleg át is élt… Szóval ez egy kis gondolatébresztő avagy emlékfelidéző két szemszögből: ahogyan a fiúk, illetve a lányok átélték a 12.D-ből az idei Apáczai Bált.
Csörög az óra. Reggel van. 2006. február 18. Öltözés. Reggeli. Nem megy. Készülődés. Indulás. Megérkezés. Lépcsők. Öltöző. Meleg. Nincs levegő. Ruhák. Próba. Egyre több ember. Egyre kevesebb levegő. Egyre több feszültség. Rohanás. Átöltözés. Rohanás. Tánc. Taps. Elégedettség. Fáradtság.
12.D (fotó: fTOP Kft.)
Anyu kelt. 2006. február 18. Reggel van. Reggeli. Meglepő, de megy. Még nem izgulok. Fodrász. Borzalmas frizura. Szétszedem. Most már kezdek ideges lenni. Öltözködés. Rohanás. Tánc. Taps. Elégedettség. Fáradtság. Buli.
12.D (fotó: fTOP Kft.)
