Tízórai | Aktuális témák

Életem első sítábora – beszámoló az ausztriai sítáborról

2014. február 11. | utolsó módosítás: 2020. szeptember 26., 02:35

× Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott!

Életem első (de most már tudom, nem utolsó) sítáborán vettem részt az idén. Az úti cél Ausztria, annak is Karintia tartománya volt. Beszámoló.

Cirka 7 és fél órás utazás után megérkeztünk közvetlenül a Faaker See partján fekvő Egg am See településre. Rövid eligazítás után már birtokba is vehettük rusztikusan berendezett lakrészeinket, melyek már-már egy kis falura hasonlító apartman telepen voltak. A kimerítő út végett este nagyon jól esett a meleg vacsora, ahol Czigler Éva tanárnő ismertette a következő nap programját.

Másnap reggel már indultunk is a pályákra. Én a kezdő csoportba kerültem több osztálytársammal együtt. Az oktatónk nagyon kedves és segítőkész volt. Megismerkedtünk a felszereléssel, és már kezdődött is a gyakorlás – egyelőre még a lejtő alján. „Lecsatoljuk a lécet, felcsatoljuk a lécet.” Ezt még eljátszottuk egy párszor, utána továbbléptünk az „oda sétálunk, vissza sétálunk”, majd az „oda csúszunk, vissza csúszunk” állomásokra. Akár az óra fénypontjának is mondhatjuk, amikor elérkeztünk a fékezés gyakorlásához. Itt már bizony fel kellett oldalazni egy darabon a lejtőn. Az oktatás végeztével azt mondták, a nap további részében gyakoroljuk, amit tanultunk. Úgyhogy jött a kő kemény oldalazás – csúszás – oldalazás – csúszás, mivel a tárcsás felvonó használatához még nem voltunk eléggé kiképezve.


Képgaléria

Az ebédelés a felső hüttében zajlott, ahová a hegy aljáról lehetett eljutni egy háromszemélyes felvonó segítségével. Ezt leginkább a libegőhöz tudnám hasonlítani, némi eltéréssel, többek között azzal, hogy valami irtózatos meredeken kapaszkodik felfelé, és ez az első alkalomkor többeknek elég megrázó lehet (például nekem), de utána már hozzá lehet szokni. Az erdő, amin keresztül megy gyönyörű, csendes és hideg.

A délutáni gyakorlás és a nap végeztével fáradtan, ám de rengeteg új élménnyel tértünk nyugovóra.

Az elkövetkező alkalmakkor számtalan új dolgot tanultunk, többek között olyan létfontosságúakat, mint a tárcsás felvonó használata, ami leírhatatlanul megkönnyítette a lejtőn való feljutásunkat. A hegy tetején kaptak helyet a kék, piros és fekete pályák, melyek közül némelyik Szlovéniában, némelyik Olaszországban ért véget.

A felvonóval lefele menet gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé, bár kevésbé lehetett azt élvezni, amikor a kabin előre-hátra himbálózott, mert egyszer-egyszer megállították a lejtőn lefele menet.

A sítábor felejthetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított mindnyájunkat, és nem utolsó sorban a kezdők még síelni is megtanultak. Ha tehetitek, gyertek jövőre Ti is!

Fónai Kende












Legutóbbi cikkeink a rovatban

Meghívó a SolveX Kárpát-medencei Matematikai Esetversenyre

2026. február 16.

A SolveX Kárpát-medencei Matematikai Esetverseny egy magyar nyelvű, többfordulós csapatverseny középiskolás diákok számára.

Vibe Coding – alkotás kódolás nélkül

2026. február 4.

A generatív mesterséges intelligencia legújabb alkalmazási formáiról tart gyerekeknek workshopot az ELTE, de előzetes igényfelmérést is tartanak idősebbeknek.

Védelem a dezinformáció ellen az egész családnak

2026. január 28.

Az egyre bizonytalanabb virtuális világban segítenek eligazodni az ELTE IK DRONE-projekt átfogó oktatási anyagai és útmutatói.

Örömteli és fájdalmas. Mint minden határhelyzet. Vég, de kezdet is – az Igazgató Úr beszéde a szalagavató bálon

2026. január 27.

Most szombaton az alábbi gondolatokkal üdvözölte a végzős diákjainkat az Igazgató Úr a szalagavató bálon!

A Magyar Búvár Szakszövetség díjazta Csipkó Hanga teljesítményét

2026. január 15.

Csipkó Hangát az Európa-bajnokságon elért sikere miatt Elismerő Oklevél díjazásban részesítette a Magyar Búvár Szakszövetség.