Életem első (de most már tudom, nem utolsó) sítáborán vettem részt az idén. Az úti cél Ausztria, annak is Karintia tartománya volt. Beszámoló.
Cirka 7 és fél órás utazás után megérkeztünk közvetlenül a Faaker See partján fekvő Egg am See településre. Rövid eligazítás után már birtokba is vehettük rusztikusan berendezett lakrészeinket, melyek már-már egy kis falura hasonlító apartman telepen voltak. A kimerítő út végett este nagyon jól esett a meleg vacsora, ahol Czigler Éva tanárnő ismertette a következő nap programját.
Másnap reggel már indultunk is a pályákra. Én a kezdő csoportba kerültem több osztálytársammal együtt. Az oktatónk nagyon kedves és segítőkész volt. Megismerkedtünk a felszereléssel, és már kezdődött is a gyakorlás – egyelőre még a lejtő alján. „Lecsatoljuk a lécet, felcsatoljuk a lécet.” Ezt még eljátszottuk egy párszor, utána továbbléptünk az „oda sétálunk, vissza sétálunk”, majd az „oda csúszunk, vissza csúszunk” állomásokra. Akár az óra fénypontjának is mondhatjuk, amikor elérkeztünk a fékezés gyakorlásához. Itt már bizony fel kellett oldalazni egy darabon a lejtőn. Az oktatás végeztével azt mondták, a nap további részében gyakoroljuk, amit tanultunk. Úgyhogy jött a kő kemény oldalazás – csúszás – oldalazás – csúszás, mivel a tárcsás felvonó használatához még nem voltunk eléggé kiképezve.
Képgaléria
Az ebédelés a felső hüttében zajlott, ahová a hegy aljáról lehetett eljutni egy háromszemélyes felvonó segítségével. Ezt leginkább a libegőhöz tudnám hasonlítani, némi eltéréssel, többek között azzal, hogy valami irtózatos meredeken kapaszkodik felfelé, és ez az első alkalomkor többeknek elég megrázó lehet (például nekem), de utána már hozzá lehet szokni. Az erdő, amin keresztül megy gyönyörű, csendes és hideg.
A délutáni gyakorlás és a nap végeztével fáradtan, ám de rengeteg új élménnyel tértünk nyugovóra.
Az elkövetkező alkalmakkor számtalan új dolgot tanultunk, többek között olyan létfontosságúakat, mint a tárcsás felvonó használata, ami leírhatatlanul megkönnyítette a lejtőn való feljutásunkat. A hegy tetején kaptak helyet a kék, piros és fekete pályák, melyek közül némelyik Szlovéniában, némelyik Olaszországban ért véget.
A felvonóval lefele menet gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé, bár kevésbé lehetett azt élvezni, amikor a kabin előre-hátra himbálózott, mert egyszer-egyszer megállították a lejtőn lefele menet.
A sítábor felejthetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított mindnyájunkat, és nem utolsó sorban a kezdők még síelni is megtanultak. Ha tehetitek, gyertek jövőre Ti is!
