Ahogy minden évben, most is az ELTE Jogi Kar Dísztermében zajlott a megemlékezés, amit a 10.B diákjai (humánosok és bioszosok együtt) adtak elő.
A Himnusz közös eléneklése után elkezdődött az előadás, ami most egy rövid, két 16-17 éves lány köré írt színdarab volt. Érdekes volt, hogy a két barátnő egyben ellenség is, mert Anna egy magyar lány, akinek az apja börtönben szenved, mert ő és testvérei szerves részei voltak a forradalomnak. Míg barátnője, Irina az orosz csapatok egyik vezetőjének a lánya. Az iskolában kezdtek el beszélgetni, és utána rendszeresen leveleztek a velük és az utcán történtekről.
A darab úgy fejeződött be, hogy Irinának vissza kellett mennie a Szovjetunióba, Anna pedig egyedül maradt az édesanyjával, mert a kisebbik bátyja börtönbe került, a nagyobbik pedig elmenekült külföldre. Mindkét lány szülei rájöttek a levelezésre, és az utolsó leveleket széttépték. A barátnők meg sem kapták ezeket.
A végén pedig zongora és hegedű kíséretében énekelték el a Szózatot.
Október 23-i megemlékezés
Számomra meglepő volt a történet, mert én még soha nem gondoltam bele, milyen volt az „ellenségnek”, illetve, hogy volt olyan ember, aki képes volt félretenni a származást egy barátság lehetőségéért. Apró, személyes meglátásom, hogy túlságosan a két lány barátságáról szólt a darab, és kevésbé a forradalomról. Emellett jó felépítésű, érthető darab volt, köszönjük, és gratulálunk mindenkinek, aki részt vett benne!
