Idén is volt sporttábor. Erről számolt be nekünk Döntő Csilla.
A tanítás befejezése utáni második héten kíváncsian vártam első inokai táboromat a barátaimmal együtt. Izgalommal teltek a készülődés napjai, hiszen életem első – és szerintem nem utolsó – sporttábora, sőt sátortábora várt. A csomagok és a biciklik szállításában segítséget kaptunk, egy teherautó vitte el őket a faluig, ezúton is köszönjük a „megmentő teherautót”. Következő segítőnk Börzsönyi Péter tanár úr volt, aki atyai szemekkel figyelte 7.D-s lányai küzdelmét a sátorcövekekkel és ponyvákkal, de mint kiderült, jól megbirkóztunk a feladattal.
Az időjárás nem volt annyira kegyes hozzánk, mint az előbb említett jótevőink, de Czigler Éva és Illés Vanda tanárnők által felkínált sokféle programlehetőség elfeledtette velünk az esős időjárás okozta kellemetlenségeket. Összességében nagyon jó volt az inokai sporttábor hangulata. Minden este későn feküdtünk le, mert csak este 11-re kellet visszaérni a tábor területére. Napközben a sportolás ugyan nem volt kötelező, de persze a többséget mozgásra csábította a tollaslabdázás, a röplabdázás, a focizás, és a rengeteg egyéb sportolási lehetőség. A bicikliket sem hiába cipelte utánunk a segítő teherautó, bármikor el lehetett menni kerékpározni a Tisza-gátra vagy a helyi kisboltokba. A helyi kisboltokban kínált jégkrém a hét végére melegedő időjárásban unalmasnak bizonyult, ezért a barátnőimmel áttekertünk Tiszakürtre pár gombóc hűsítő fagyiért. Egy nap ellátogattunk Cserkeszőlőre biciklivel.
Képgaléria
A strandolást mindenki élvezte. Fürdésre volt még lehetőség a Tiszában is, ahova „majomhintáról” lehetett beugrani. A folyóvízben való úszás alapjaiban más, mint a feszített víztükrű uszodában, amely nehézségein a két tanárnő sikeresen átsegített.
A sportolás közben az éhség is időnként úrrá lett rajtunk, amin enyhített a helyi konyhán elfogyasztott főtt étel, és a vacsorára készített melegszendvicsek is nagyon finomak voltak.
Nem egy este volt szúnyogűző tábortűz, ami többet segített, mint a különféle márkás flakonos szúnyogriasztók. Egyik este a tábortűz szalonnasütésre is csábított minket, amely éjféli holdvilágig kitartott. Ezen már csak az utolsó éjszaka rendezett disco időtartama tett túl, mely után kora hajnali órákban kerültünk ágyba, pontosabban a pihe-puha polifoamra.
A pirkadat hamar eljött, és szednünk kellett a „sátorfánkat”, hogy átadjuk helyünket a következő turnusnak. Imént jött a „megmentő teherautónk”, ezúttal nagyobbnak bizonyult, minden kerékpár, táska és sátor ráfért. Így nekünk úri módon csak kistáskákkal kellet utaznunk. A szolnoki átszállás során szerencsére volt időnk pótebédet tartani, így éhségünket csillapítva szálltunk fel a vonatra. A MÁV-tól szokatlan pontossággal gördültünk be a Keleti pályaudvarra. Csomagjainkat leszedtük a parkoló forgatagában a teherautóról, aztán hazamentünk a családunkkal, akikre nem győztük zúdítani a rengeteg élményt és sok szennyes ruhát. Egy igazán jó táborban vehettünk részt, ezt ezúton is köszönjük a szervezőknek.
Döndő Csilla
