Mikor 1849. augusztus 13-án a magyarok Világosnál letették a fegyvert az orosz csapatok előtt, azt hitték, azok majd megvédik őket a vérszomjas Haynautól. Tévedtek. Augusztus 23-án átadták őket az osztrákoknak, akik 25-én Aradra szállították a foglyokat, ahol már aznap hétszer ki is hallgatták mindnyájukat.

Eközben a minisztertanács és Ferenc József felhatalmazta Haynaut, hogy ítélkezzen akarata szerint, azzal a feltétellel, hogy csak a főbűnösöket végeztetheti ki. De a hadbíróság mindannyiukra halálbüntetést szabott ki. A „bresciai hiéna” október hatodikát, Latour halálának évfordulóját tűzte ki az ítélet végrehajtására.

Hajnali fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a kivégző osztag elé. Tizenkét katona célzott rájuk, majd midőn parancsnokuk kardjával intett, és a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével hárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést rá is.

Ezután következtek az akasztásra ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Az utóbbi büntetését – tulajdon apja közbenjárásának köszönhetően – súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól. Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár életükben nem kedvelték egymást, most mégis megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően az elítéltek tetemét elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokba, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa-oszlopokat is.

A szabadságharcot a bosszúra szomjas osztrákok vérbe fojtották, de a tizenhármak helytállása és áldozata nem volt hiábavaló.

Barna Richard

Célba jutott cipősdobozok

2024. december 21.

Felemelő napon vagyunk túl. 2024. december 18-án, szerdán, 3 hétnyi rengeteg munka után, átadtuk a 116 dobozt az iskolásoknak, és az 54 csomagot az óvodásoknak.

50. jubileumi Kárpát-medencei disputaverseny az Apáczaiban

2024. november 19.

Ünnepelni gyűltek össze a Disputakör Egyesület tagjai az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumban 2024. november 8-10. között. A számozott versenyek 25 évvel ezelőtt kezdődtek, azelőtt pedig számozatlanul 1994 óta folynak országos bajnokságok, ahol pro és kontra érveket felsorakoztatva vitáznak a csapatok egy tételmondatról.

Akkor és most – 1956 és 2024

2024. október 23.

Az október 23-ai megemlékezés lezárására egy fotó-összeállítással készült a 10.A osztály. Nagy jelentőségű helyszínekről, illetve az iskolánkhoz közeli utcákról, terekről gyűjtöttek össze akkori és mostani képeket. A 2024-ben készült képeket készítette: Göncz Rézi Borka.

Német-magyar művészeti projekt: Raszler György megnyitóbeszéde

2024. október 15.

Raszler György tanár úr a német-magyar művészeti projekt kiállításmegnyitójára írt szövegét alább olvashatjuk.

Api-epasos tudósítóink jelentik: Közös európai értékeink kiállítás

2024. október 13.

Múlt héten lezajlott egy cserediák program, melynek keretében 15 német diák utazott országunkba, Rimbach városából. A németek tanára (Gabriel Grüss) által nyert EU-s pályázatnak köszönhetően 1 hetet töltöttek itt és alkottak közösen az apáczais tanulókkal. Az átaluk készített művek a 3. emeleten kerültek kiállításra, Közös európai értékeink címmel.