Téma: modern háttérbe ágyazott örökzöld kérdés: a szerelem.
Ennyit olvashattunk a program listában erről az előadásról és még szép, hogy felkeltette az érdeklődésünket, hogy mi ez a darab, amit egy diáktársunk, Piróth Kinga (11.B) rendezett és Nagy Dorottya (9.D) és Török Melánia (11.B) adott elő. Valóban egy szerelmi történetről szólt, de korántsem a szokásos elsőre reménytelen, de aztán beteljesedett szerelem egy fiú és egy lány között. Az alap sztori: két lány, akik legjobb barátnők, de az egyikük szerelmes a másikba, és ezt be is vallja neki. Az egyikük – a leszbikus – hisz az igaz szerelemben, lelkesen beszél róla, hogy a szerelem létezik, és mindent legyőz, miközben barátnője most csalódott egy fiúban (már vagy ezredszerre) és éppen egy újabb férfival akar összejönni, egyik kapcsolatából a másikba csapong.
„Cím nélkül”
A vége az lett, hogy ő összejött az újabb kiszemeltjével, és a homoszexuális barátnője pedig megismerkedik egy másik lánnyal. Ebben a fél órában egy kissé eltúlozva mutatja be a fiatalok szerelmi életét, és hogy mik zajlódnak le bennük és milyen kérdések merülnek fel felnőtté válásuk alatt. Kétféle embertípust állít elénk: akinek mindene a szerelem, és akinek pedig szinte semmi, csak a látszat. Rövid, tömör, vicces, néhol ironikus, jó témájú színdarab volt. Egyszerűen tökéletes.
„Cím nélkül”
