Mihály Tamás egy ismert bank információbiztonsági osztályának vezetője. Másfél órás előadásában igyekezett egy új veszélyforrásra felhívni a fiatalok figyelmét: a virágkorukat élő közösségi hálókra.
A szerdai előadáson barátságos légkörben beszélgethettek a jelenlévők a közösségi hálók veszélyeiről. Mihály Tamás egy ártatlannak tűnő kérdéssel kezdte: A személyes adataink mennyit érhetnek mások számára? A hallgatóság nevetve, egy emberként válaszolta, hogy 0 forintot. Elég hamar megérthette mindenki, hogy ez nem feltétlenül van így. A hatalomnak mindig is érdeke volt, hogy minél többet tudjon az emberekről. Egy diktatórikus rendszerben mindössze egy adat is az ember életét jelentheti. Ekkor egy kis csönd támadt.
Míg 50 évvel ezelőtt különféle furmányos, gonosz módszerekkel igyekeztek minél többet megtudni az emberekről, addig mára elég sokat változott a helyzet. Napjainkban főleg a fiatalok adják meg gondolkodás nélkül a legszemélyesebb adataikat. Ennek egyik oka lehet az, hogy nem érte még őket ebből kifolyólag hátrányos megkülönböztetés. A technikának köszönhetően sokkal egyszerűbb összeszedni az információkat, könnyebb felhasználni. Nem nehéz az adatokat rendezni, statisztikákat csinálni belőlük.
Az iskolába járó, még önálló keresettel nem rendelkező fiatalok a legértékesebb marketinges célcsoport. Könnyű őket meggyőzni, hogy mi mindenre van szükségük. Általuk pedig könnyűszerrel befolyásolhatóvá válhatnak a szülők is. Nem közvetlen veszélyről van szó, de a szociális hálók egyik legfontosabb célja pont ez. Eszköznek használják a fiatalokat, akik ehhez vígan asszisztálnak is. A következmények egyszerűen beláthatatlanok. A fiatalokban pedig megvan a késztetés, hogy mások után haladva ők maguk is csatlakozzanak ilyen hálókhoz, ahol minél jobban, minél teljesebben be is akarják mutatni magukat. És ezt meg is teszik.
Mihály Tamás: Ellopják a személyiségedet
– Facebook-veszélyek és az otthoni számítógépek biztonsága
Vannak határok, amiket nem szabad átlépni, de konkrétan ezt a határt a mai fiatalok már ezerszeresen is átlépték – mondta Mihály Tamás. Lehet, és időnként kell is használni a közösségi hálók adta lehetőségeket, de mindig ésszel tegyük! Ezek az oldalak se felejtenek. Nem lehet tudni, mikor tűnik el egy információ a világból. Jelen pillanatban úgy tűnik, soha! Ha valaki nagyon akarja, elő fogja tudni bányászni ezeket az információkat, és használni is fogja. És ellenünk! Soha nem lehet tudni, hogy amit ma jópofának tartunk, nem lesz-e ciki, vagy egyenesen vállalhatatlan számunkra pár év múlva!
Ekkor egy végzős hölgy megkérdezte, mi a helyzet az elektronikus levelezéssel? Azok se törölhetőek? A válasz nemleges volt. Hiába törlünk, mégse vesznek a semmibe a levelek. Érdemes volt a kérdező gondterhelt arcát nézni a válasz hallatán…
Felmerült a kérdés, hogy mire lehet még az ilyen hálók adatait felhasználni. Visszaüthetnek állásinterjúk alkalmával, különféle bűnözők célkeresztjébe kerülhetünk általuk (hiszen a feltöltött képeken keresztül példának okáért belátnak a lakásunkba), de használhatják (és használják!) a bűnüldöző szervek szerte a világon.
És úgy használhatják fel ellenünk ezeket az információkat, hogy nem is ellenőrzik a hitelességüket!
Az előadás második részében röviden, de kaptunk pár tanácsot az otthoni számítógépek biztonságával kapcsolatban. A legfontosabb kérdés az volt, hogy Windows vagy Linux operációs rendszert használnak-e otthon a hallgatók. Kevés kivételtől eltekintve újabb verziójú Windows rendszerek futnak otthon. Az előadó tanácsolta a vírusírtók és tűzfal használatát, továbbá a rendszer és a programok automatikus, Internetről történő frissítésének bekapcsolását. Hiába van vírusírtónk, hiába van tűzfal, ha az általunk használt valamelyik program biztonsági kockázatot jelent programhiba, kiskapu miatt. Ekkor, ezeken keresztül is könnyen betörhetnek a gépünkre. Ezért tanácsolták, hogy Internetet olyan fiókkal használjunk, amely nem adminisztrátori fiók, és lehetőleg programot se lehessen vele telepíteni.
Hiszen az igazán értékes információk az otthoni számítógépeken vannak!
