Az Apáczai Napok keretében mihelyst meghirdették e programot, mondanom sem kell, már aznap minden szabad hely megtelt. Pénteken reggel 9-kor a gyors teremrendezés után megérkeztek az előadók, elfoglaltuk a helyünket, s kíváncsian várakoztunk, vajon mi fog történni.
Többünk fejében már biztos megfordult az a gondolat, hogy „Vajon mit tudnék tenni, ha egy családtagom eszméletét vesztve feküdne a földön a légzés legapróbb jelei nélkül?”. Megfelelő „kiképzés” hiányában nem sokat, viszont e tudás birtoklásával az ember hihetetlen csodákra lehet képes.
Az első percekben rögvest előkerült a gyakorlatra használt bábu és – az én kedvencem (cikk írója) – a báb süni, ami a veszélyt szimbolizálta a gyakorlatban. Bemutatkozás után egy tesztet kellett kitöltenünk az újraélesztésről, ami kinek így, kinek úgy sikerült, hisz' ez még többünknek újat jelentett. Ismertették a fő alapelveket, mik aranyszabályként érvényesülnek, eljátszották részletesen azt a nagyon tipikus szituációt, hogy hogyan kezdjünk bele egy szakszerű, mégis laikusoknak roppant egyszerűen alkalmazható újraélesztésbe. Hogy valójában mit is kell ilyenkor tenni? A helyszíni veszélyeket elhárítani, nehogy bárkinek is baja essen (a süni esete), mentőt hívni, s szabad légzőnyílásokat biztosítani, majd a 30 mellkas kompressziót és a 2 befúvást kell elvégezni. Siker esetén a stabil oldalfekvés a következő és egyben legfontosabb lépés. Kívülállóként ámításnak tűnhet az egész, viszont mind tökéletesen elvégezhető, így aztán nagyobb baj már nemigen lehet. :)
Péter-Szabó Hajnalka (és évfolyamtársa,
V. éves orvostanhallgatók): Életmentő tanfolyam
Két gyakorlatban volt részünk, az egyik maga az újraélesztés főbb lépései, a másik a stabil oldalfekvésbe helyezés (az utóbbit a párunkon próbáltuk) – s bemutatták az automata külső defibrillátort (AED), ami az iskola épületében is megtalálható.
A végére tervezett tesztet (ami ugyanaz volt, mint amit legelőször töltöttünk ki) megírtuk befejezésképpen, felmérve tudásunk gyarapodását, s egy kötetlen beszélgetés keretében rövidesen elbúcsúztunk tőlük. Évente több mint 700.000 keringésmegállás történik szerte Európában, az ezt túlélők aránya elenyésző. Fontosnak tartom azt, hogy minél több emberrel együtt tudnánk tenni ellene, s sajátítanánk el a módszert, hiszen a szívmegállást követő 1-2 percen belül megkezdett újraélesztés és defibrillálás több mint 60%-os túlélést jelenthet egy ember számára. Köszönöm, hogy ott lehettem!
