Természetesen itt is teli volt a terem az előadás kezdetekor. Nekem szerencsém volt, a második sorban találtan helyet, de voltak, akik csak leghátul a padon tudtak leülni. Kilenc órakor elkezdődött.
Először Szűr-Szabó Sándor (11.D) tartott egy érdekes beszámolót a hidakról. Sok mindent hallhattunk tőle a témájában. Néha, hogy könnyebben megértsük, LEGO elemekkel szimulálta a hidakat. Az egyik térbeli hasonmásnál játékvonat-síneket is használt, hogy bemutassa a kupolaszerű hidakat, amelyek a régi építészet és a hidak közös elemeinek bemutatása során kerültek elő. A prezentáción a képek között szerepelt egy LEGO-ból épült daru is (amit természetesen ő rakott össze) és az előtte említett hídfajtával hasonlította össze.
Ezután egy „családi előadás” következett. Egyik évfolyamtársam (Renner Ági, 8.C) és a nővére (Renner Ildi, 10.B) beszélt az optikai csalódásokról „Kész átverés” címmel. Először egy-két bemelegítő képet láthattunk, melyek közül a legtöbbet ismertem, de attól még nagyon élveztem. Ezután jött a „szárazanyag”. Elmagyarázták nekünk, hogy mik a szem részei, külön kiemelve azokat a részeket, amelyek az optikai csalódásokban „átvernek” minket. Itt is sok érdekeset lehetett hallani. Miután ezeket megértettük, újabb képeket láthattunk, de most már csoportosítva, sőt, azt is hallhattuk ezeknél, hogy pontosan miért látjuk azt, amit látunk. Az utolsó dián szerepelt egy találós kérdés is (Melyik szervünk lát a legkevésbé? A válasz: a vakbelünk!), és ezzel ez az előadás is a végéhez ért.
Projektelőadások: tudomány és technika szekció
