2011. március 11-én sor került az apáczais március 15-ei megemlékezésre. Ennek érdekében rövidített órák voltak egész nap, s szépen kiöltözött diákok sorai kokárdával díszítve. Ahogy kicsöngettek az 5. óráról, rögtön elindultunk az ELTE dísztermébe. Körülöttem mindenki izgatottan ficánkolt, s miután az iskola összes osztálya megtalálta a helyét, az előadás kezdetét vette.
Az ember azt gondolná, hogy minden március 15-ei témát felhasználtak már az idők során, ám mindenki nagy meglepetésére egy teljesen egyedi előadásnak lehettünk a tanúi. Az 1948 utáni Nemzeti Színházban színészeket alakítottak a 11.B-s tanulók, ahol Ferenc József, az akkori osztrák császár feleségének tiszteletére rendezett előadásra próbáltak. Sok fontos mozzanatát emelték ki a szabadságharcnak, megjelenítették a márciusi ifjak (pl. Jókai) személyét is úgy, hogy e főpróba alatt senki se tudta, mit kéne csinálnia. A direktor a fejét fogta tehetetlenségében, a színészek szép emlékeket elevenítettek fel, szóviccekkel játszottak, összekaptak semmiségeken. Az egyik a szövegét nem tudta elmondani, a másik arcokat vágott, a harmadik meg a direktornak ment az agyára. Valamivel a főpróba végére, a tényleges előadás kezdete előtt csak dűlőre jutva kibékéltek és közös megegyezésre jutottak, hogy lesz ami lesz, mert csak történik valami.
Képgaléria
A diákság, beleértve szerény személyemet is, nagy érdeklődéssel figyelte a történteket, várta a folytatást. A direktor kikukucskált a (képzeletbeli) függöny mögül, majd üdvözölte a kedves nézőket, az uralkodócsaládot, s hirtelen minden sötétségbe borult (nyugalom, nem áramszünet lépett fel :)). Ekkor elérkeztünk az ünnepség végéhez, tapsvihar jutalmazta munkájukat, s legvégül felálltunk a Szózat meghallgatásához.
Most már látom, hogy egy újabb élménnyel lettünk, mi nézők gazdagabbak, s nem csak holmi könyvekből, talán az Internetről, hanem színdarabokból is jutunk információhoz az 1848-49-es évekből. Nyugton állíthatom, hogy az 1848-as forradalom eseményei meghatározók még a mai magyarok számára is, és mindezek mellett magyarságtudatunk kialakulásában is számottevő szerepe volt. Köszönöm!
